EVANGÉLIZÁCIÓS SOROZAT

ALAPIGE: János 21:15-17

 “Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-é engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megszólította: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus erre ezt mondta: Őrizd az én juhaimat! De harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem. Ezért ezt mondta neki: Ura, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: legeltesd az én juhaimat!”

Lassan vége felé közeledik sorozatunk, végigkísértük Péter útját a Genezáret-tó partjától, ahol találkozott a názáreti Jézussal, egészen Pilátus udvaráig, ahol megtagadta Urát. Megismerhettük szenvedélyes alakját, ahogy az egyik pillanatban kész halálba menni Mesteréért, és a másikban már magára is hagyja azt gyáván elfutva – és talán magunkra ismertünk rajta keresztül. Megláthattuk, hogy ennek a Péternek a hite, buzgalma, kitartása, gyarlósága, bukása bizony nagyon hasonlít a miénkre; hogy Péter egész életének hullámzása, sodródása a csúcs és a mélység között olyan, mintha a mi életünket írná le az íge. Nem szégyen ezt beismerni, testvéreim, mert Isten igéje valóban rólunk szól: az én életemről és a te életedről. És ha ezt megláttad, az annak a jele, hogy hallod az Isten szavát, hallod, hogy rólad szól és hogy hozzád szól. És ez jó, bizony nagyon jó, mert ez a szó – Isten szava – az élet!

Most ismét előttünk áll Péter, mert az Isten valami nagyon fontos dolgot akar ma nekünk megmutatni rajta keresztül. Tegnap Péter még tagadott és futott. De azóta eltelt néhány nap, és történt néhány olyan dolog, ami Pétert is átformálta. Jézust nagypénteken keresztre feszítették. A tanítványok reménysége összeomlott. De – eltelt a páska ünnepe, és a harmadik napon Jézus föltámadt, és megdicsőült testben újra megjelent. Megkereste a tanítványokat, és elmondta nekik, hogy mindezeknek be kellett teljesülnie, és elmondta, hogy a megváltás műve immáron elkészült. Meghalt és föltámadt. Nos, ennek a beszélgetésnek, amelyet felolvastam János evangéliumából, ez volt az előzménye.

“Szeretsz-e engem?” – kérdezi Pétertől Jézus. Tudjátok, már az is megható, hogy Jézus ezt megkérdezi. Mert ebből is az derül ki, hogy ő szeret, ő keresi az alkalmat arra, hogy megszólíthasson bennünket. Mert nézzétek: ez a Péter nem sokkal ezelőtt még letagadta azt is, hogy ismeri őt. És mi az Úr válasza erre? Amikor feltámadása után újra együtt vannak, félrevonja Pétert – de nem azért, hogy számon kérje rajta a tagadását, hanem éppen ellenkezőleg, hogy elfedezze a múltat. Mindent, ami olyan szomorú és szégyenletes volt. Mert ilyen a kegyelem, ilyen az Isten szeretete!

Szeretsz-e engem? – kérdezi most tőlünk is az Úr Jézus. Tőlem, tőled, aki itt ülsz most – és válaszolnunk kell. Kell! Ha nem válaszolsz, az is válasz. De mi, ahogyan Péter is, inkább kitérnénk a válaszadás elől. Mert Péter nem mert sem határozott igent, sem nemet mondani. Ehelyett választotta a könnyebb megoldást: Uram, te tudod…, Uram, te úgyis mindent tudsz … . Elbeszélt az Úr Jézus kérdése mellett. Én arra gondolok, hogy Péter azért nem adott egyenes választ, mert nem volt tisztában még a kérdéssel sem. Mit jelent a szeretet? Hogyan kell szeretni? – Olyan könnyű erre a kérdésre válaszolni, és mégis olyan nehéz. Mert a szavainkkal el tudjuk mondani, de az életünkkel már sokkal nehezebb. Azt írja Pál apostol a szeretetről: a szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik; a szeretet nem kérkedik és nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél és mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.(1Kor 13.) Igen, ez a szeretet. És ha ebben a tükörben nézzük a saját szeretetünket, bizony csak egy nagyon torz, nagyon hiányos és felületes valamit láthatunk benne az igazi szeretet helyett. Pedig ez volna az egész keresztyén élet lényege! Amikor Jézustól megkérdik az írástudók: Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? – ő így válaszol: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! azután pedig: Szeresd a te felebarátodat úgy, mint önmagadat!

Az egész keresztyén életünk ettől függ, hogy milyen választ adunk Jézusnak, amikor ezt tőlünk megkérdezi: Szeretsz-e engem?

Azt írja egy helyen Isten igéje: a szeretet ne legyen képmutató! Szerintetek létezik képmutató szeretet? Szerintem nem, mert az már nem szeretet! Az lehet üres szavak tartalmatlan bizonysága, az lehet egy álarc, egy alkalmanként felöltött mézes-mázas viselkedés – de az Isten előtt ez nem több átlátszó hazugságnál. És ilyen szeretet nincs! És tudjátok miért? Mert ilyen Isten sincsen! Mert ezt is írja a Szentírás: az Isten szeretet – vagy más fordításban: az Isten olyan, mint a szeretet. És tudjátok, ha bárkinek a szívében is igaz szeretet gyúl, olyan, mint amilyen az előbb idézett szeretet – ott az Isten munkálkodik, ott az Ő Lelke árad, ha nem tudják, ha nem akarják tudni, akkor is. Mert ez a szeretet maga az Isten, aki életet adott, aki úgy szerette az embert, hogy érte emberré lett, elhordozta minden nyomorúságát, magára vette az összes bűnét és meghalt helyette! Ez a szeretet! Isten odaadott mindent! A szeretet ennek a mindennek az önkéntes felajánlása. És ezután azt kérdezi tőlünk az Isten: Szeretsz-e engem?

De kiderül Péter történetéből még valami. Az, hogy az Isten ismer minket. Furcsa, hogy ezt mondom? Ismer minket. Tudja nagyon jól, hogy milyen az ember. Azt olvastuk, Jézus háromszor kérdezi meg Pétertől azt, hogy szeretsz-e engem? – háromszor. Sajnos a magyar nyelv nem annyira árnyalt, mint a görög, az Újszövetség eredeti nyelve, és így nem tudja visszaadni azt, hogy miért kérdezte meg Jézus háromszor ugyanazt a kérdést. A görög nyelvben a szeretet szót többféleképpen lehet visszaadni. Mind a négyet ismeritek, hiszen mind a négyet átvette a magyar is. Az első, a testi szeretet a szexus. A második az erosz, a szerelem-szeretet lelki oldala; a harmadik a fileo, az szeretet, amely ember és ember között, mint társak, barátok között él; és végül a negyedik, az agapé, az Isten szeretete, az a szeretet, amely tökéletes. Ezt a negyediket egyedül Istennel, Jézus Krisztussal kapcsolatban olvassuk. Ez a negyedik a szeretet ideálja – amire ezt mondtuk az előbb: Isten maga. És ezek után nézzük meg ismét ezt a párbeszédet: Péter szeretsz-e engem? Azt kérdi Jézus, tudsz-e úgy szeretni, mint ahogyan én szeretlek téged? Jézus itt az agapéval kérdez. Tudsz-e olyan odaadással, olyan önfeláldozással, olyan hűséggel szeretni, ahogyan én szerettelek, ahogyan én meghaltam érted, hogy szeretetemet megmutassam? Péter nem válaszol nyíltan. Másodszor ugyanezt kérdezi Jézus. Újra az agapé szeretetet? Azt a szeretet, amelyet bemutat a szentírás, ami leír Pál apostol a szeretet-himnuszban. És Péter megint nem tud nyíltan válaszolni. És akkor Jézus megkérdezi harmadszor is, de most már nem az agapé szeretetet kérdezi, hanem a fileo szeretetet, azt, ahogyan egymást szeretik az emberek. Péter, szeretsz-e engem legalább annyira, mint a testvéredet, mint a szüleidet, mint a barátaidat, mint a kedvesedet? Legalább annyira …? Ha már nem tudsz szeretni úgy, mint Istenedet, legalább szeretsz-e annyira, mint egy embert? És tudjátok, ez a harmadik kérdés lehozza közénk a magasságos Istent, lehozza az elérhetetlenségből, a végtelenségből, le a földre, emberközelbe, szívközelbe – másfelől pedig felemeli az embert. Mert ezzel a kérdéssel azt is megkérdezi Jézus: szereted-e az embereket úgy, mint engem? Meglátod-e az emberekben az Isten képmását? Tiszteled-e az emberekben – akárkiben, egy koldusban, egy banditában, egy senkiben – az Isten teremtményét, az Isten képmását, azt a lelket, amely az Istenből származik?

Szeretsz-e engem – azaz: tudsz-e egyáltalán szeretni?

És tudjátok, erre nem is szavakkal kell válaszolni! Sőt, mégcsak nem is bizonyíthatom: igen, nézd, én így szeretlek téged! Ezt tettem érted, ezt tettem meg helyetted, vagy éppen ezt nem tettem meg, megint csak érted! Nem, a szeretetnek nincsen szüksége semmiféle bizonygatásra – mert a szeretet – ugyanúgy és ugyanazért, mint Isten Lelke – árad! Árad! Ézsaiás próféta így írja: kiáradnak belőled az élő víznek folyamai …, csak élsz, csak teszed a mindennapos dolgaidat, és körülötted öröm lesz, megelégedettség lesz, békesség költözik a békétlenség helyébe; csak élsz, és egyre többen lesznek körülötted, mert jól érzik magukat veled, mert kapnak valami pluszt, ha veled vannak, erőt, vigasztalást, megértést, valamit, amivel gazdagabbak lehetnek. Mert aki szeret, az másokat gazdagít, az másokat megelevenít, az másoknak megmutatja az életet, megmutatja Istent magát. Ez a szeretet, és erre kérdez rá az Úr Jézus, és nemcsak Pétertől, de tőlünk is ezt kérdezi most: szeretsz-e engem?

És tudjátok, még valami benne van ebben a kérdésben: akarsz-e szeretni engem? Péter sem mert egyenes választ adni az Úrnak, ennek ellenére Jézus rábízta a juhait – rábízta az ő népét. Hogy megmutassa: lehet, hogy még nem tudod kimondani, lehet, hogy még nem tudsz szeretni – de ha megnyitod a szíved, az életed az Isten Fia előtt, akkor ő megtanít, sőt, neked adja ingyen, ajándékul a szeretet képességét! Ha még nem tudsz szeretni, de szeretnél – Jézus most téged hív. Fogadd el, vagy ha már elfogadtad, újulj meg Krisztus szeretetében! Engedd, hogy az Isten szerethessen rajtad keresztül, engedd, hogy az Ő szeretete áradjon az életedből – hogy élj, és hogy életet teremts Isten akaratából!

Szeretsz-e engem? – kérdez most egyen-egyenként mindenkit az Isten Szentlelke – jőjj testvérem, barátom, és válaszolj neki!