ALAPIGE: ApCsel 1:8

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok …”

Kedves Testvéreim az Úrban!

Ilyenkor pünkösd környékén keresztyén gyülekezeteinkben többet beszélünk Isten harmadik személyéről, a Szent Lélekről. Máskor talán félünk néven nevezni, talán ráhagyjuk azokra a csoportokra, akik másról nem is tudnak beszélni, mi pedig éljük megszokott hívő életünket anélkül, hogy tisztáznánk kapcsolatunkat Urunkkal. Ki tehát a Szent Lélek? Az a titokzatos valaki, aki az önmagát Jézus Krisztusban kijelentő Istent realizálja számunkra. Akiben a Jézusban testet öltött Mindenható élő valóságként áll az ember elé, szólítja meg és formálja át a szívét és az életét. Amikor Istennel találkozunk, amikor Neki átadjuk életünket, amikor megtapasztaljuk jelenlétét, amikor megérezzük szeretetét, a Szent Lélek Istennel volt találkozásunk. Nekünk Ő adatott. Az őskeresztyén egyháznak ezért volt a legnagyobb ünnepe a pünkösd, amikor a Szent Lélek által maga az Isten vett lakozást az ember szívében. Azután lassan ez meghomályosodott, és áttevődött a hangsúly a karácsonyra. Talán azért, mert könnyebb Krisztus születését megünnepelni, mint magunknak újjászületni Krisztusban! Könnyebb mindenféle karácsonyi ajándékokat adni egymásnak, mint önmagunkat odaadni Istennek élő és szent áldozatul! Mert könnyebb Jézus világra jöttéről egy évben egyszer romantikus hangulatban elbeszélgetni, mint az Ő üzenetét, evangéliumát hirdetve élni egész évben! Azt, hogy Jézus velünk van, kívánjuk is és valljuk is. De Ő nemcsak velünk akar lenni, hanem bennünk, mert – és ezt vegyük nagyon komolyan, testvérek – Jézus Krisztus az Ő Lelke által vagy bennünk van, vagy nincs velünk! E kettő között éles különbség van és e kettő külön nem lehetséges! Tehát az egész keresztyénségnek, és a mi saját személyes hitéletünknek is a legnagyobb kérdése: milyen az egyház, milyen az ember Szent Lélek nélkül, és milyen Szent Lélekkel? És erre a kérdésre ad feleletet pünkösd bizonyságtétele.

„Hanem vesztek erőt, minekutána eljő reátok a Szent Lélek …” – és hadd olvassak fel még egy igeverset a Galata levélből: „Ha Lélek szerint járunk, Lélek szerint is éljünk!”[1] – ez a két vers tegye próbára a mi életünket az elkövetkező néhány percben. Egyetlen kérdésre keressünk választ úgy, hogy megvizsgáljuk önmagunkat Istenünk színe előtt, és engedjük, hogy Ő elvégezze bennünk átformáló, megtisztító munkáját.

Mit jelent ez az erő, ami a Szent Lélek jelenlétének hatása az életünkben, vagy másképpen megfogalmazva: milyen jelei vannak a Szent Lélek jelenlétének személyes életünkben?

Ma délután mindössze három dolgot szeretnék kiragadni a sok közül, és e három alapján hirdetni pünkösd üzenetét a testvérek között.

1.) Először is erő és győzelem mutatkozik a hívők életében a bűn felett. Az újjászületett élettel szemben felsorakoznak a világ csábításai, a régi bűnök kísértései, a sátán tőrvetései – és ebben az ellenséges légkörben segítséget, erőt, útmutatást, győzelmet más nem adhat, csak aki legyőzte a bűnt, a halált és annak urát: és ez Jézus Krisztus – méghozzá a bennünk élő Jézus Krisztus, azaz a Szent Lélek! És most ismét hadd olvassak az Igéből: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja az Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.”[2] Isten Lelke – és a megszentelt templom: íme a felelősség és az ígéret! A felelősség: Isten Lelke csak a megszentelt templomban lakozhat! Csak a megszentelt testben! Megszentelt: azt jelenti: Istennek elválasztott. Neki szánt, az Ő oltárára letett élet. Az ilyen templomban, az ilyen emberben lakozást vesz a Szent Lélek. Nem karizmatikus élmények kellenek, nem valamiféle lélekkeresztség: Krisztust követő, engedelmes és hűséges élet. És rögtön megérthetjük erőtlenségünket is: mert ahol takargatják a bűnt, ahol melengetik vagy megmagyarázzák a bűnt, ahol megtűrik a bűnt – ott nem lakhat Isten Lelke! Ott nem lakhat Isten szeretete, békessége, öröme. De felfoghatjuk ezt az Igét a másik oldalról is: mint ígéretet: ahová viszont behívjuk Istennek Lelkét, onnan a gonosznak távoznia kell, ott a bűn megsemmisül! Ott gyümölcsöt hoz Krisztus jelenléte, és erőssé tesz ereje! Ott lesz győzelem a harcokban, és kiárad a szeretet, kiárad a bizonyságtétel és Isten dicsősége!

2.) Másodszor a bennünk lakozó Szent Lélek nyilvánvaló bizonysága a növekedés. Ismét a Szentírást idézem: „… ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúnak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.”[3] És Hóseás könyvének zárómondatát hadd olvassam még: „Mert egyenesek az igazak útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.”[4] Isten országának törvénye a növekedés. Növekedés hitben, ismeretben, szeretetben. Azt olvashattuk: az igazak járnak. Mert van céljuk, tudják, merre kell menniük, mert elindultak, és mert nem álltak meg félúton. Erről ismerni meg azt, akiben a Szent Lélek lakozást vett. Annak az életét formálja a benne lakó Lélek, úgy, hogy egyre inkább hasonlítson Mesterére. Akiben él Krisztusnak Lelke, annak egyre inkább krisztusiak lesznek gondolatai, indulatai, szavai és tettei. Az el tudja hagynia bűneit, és nem bukik el évekig, évtizedekig ugyanazon a kísértésen. Az növekedik az Isten közösségének megtapasztalásában is, ezért mindig lesz miről bizonyságot tennie. És mert növekedik a szolgálatban is, el is mondja, egyre több embernek, akivel közösségben él. Íme, a hívő ember Krisztusban. Sajnos van egy veszélyes és nagyon káros vélemény, amely elég elterjedt baptista berkeinken belül, így hangzik: ha valaki megtér és bemerítkezik, az a nehezén már túl van. És sokan vannak, akik csak a megtérésükről tudnak bizonyságot tenni, mert azóta semmi nem történt velük. Pedig a megtérés csak az út kezdete: sokkal nagyobb dolog vár ránk az út további részén: megdicsőíteni Urunkat az életünkben! Naponként, minden ember előtt, minden körülmények között. De erre csak az képes, aki nemcsak hallott Jézus Krisztusról, hanem akiben lakozást vett és uralkodik Jézus Krisztus az Ő Lelke által!

3.) Harmadszor, akiben lakozást vett a Szent Lélek, annak az élete virágos kerthez hasonlít, amely meghozza gyümölcseit. Ha őszintén megvizsgáljuk egyházunk, gyülekezeteink életében azt, hogy miért hiányzik a növekedés, miért nem vonzó a világiak számára, miért nem hisznek a mi igehirdetésünknek, első helyen azt kell meglátnunk, hogy bizony nagyon sok olyan testvérünk él közöttünk, akinek az élete – talán megtérése óta – semmilyen gyümölcsöt nem hozott. Nem hozta meg a Lélek gyümölcsét, amelyről Pál apostol a Galata levélben ír: vallják, hogy Krisztussal élnek, de hiányzik az életükből a szeretet, hiszen még testvéreiket sem tudják szeretni a gyülekezetben, a kollégákról, a nemzetiségiekről meg ki tudja kikről nem is beszélve. Hiányzik az öröm, hiányzik az énekeinkből, nem sugározza a lényünk, és az imaházakban sokszor csak a komor csend fogadja a betévedőt. Hiányzik a békesség, ó mennyi keresztyén család életéből! Hiányzik a türelem egymás iránt, a gyermekink vagy szüleink iránt; a hűség a gyülekezetünk iránt. Arról már nem is beszélve, hogy a keresztyén életnek az igazi gyümölcse egy másik keresztyén élet, amely a mi bizonyságtételünk alapján született. Kedves testvéreim, pünkösd napján azt kérdezi tőlünk a mi Urunk, vajon csak a szánkkal valljuk Őt Urunknak, vagy az életünk is bizonyságot tesz róla? Dicsőítik-e valamelyikünk miatt az Urat az embertársaink? Hiszen azt mondja az Úr Jézus a Hegyi beszédben: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”[5] Kedvel-e bennünket az egész nép, mint ahogyan ezt a jeruzsálemi gyülekezetről feljegyezték?[6] Ki merjük-e mondani mi is azt, amit Pál apostol kimondott: „Legyetek az én követőim, mint ahogyan én a Krisztusé”[7] Pedig ezért lett pünkösd! Ezért küldte el az Úr Jézus az Ő Lelkét! Hogy mindez igaz legyen a mi életünkben is, hogy ne egyedül kelljen végigjárnunk azt az utat, amelyen Krisztust követjük! Engedjük, hogy a Szent Lélek lakozást vegyen a szívünkben, és akkor életünk meghozza gyümölcsét, akkor Isten meg tud áldani bennünket, akkor be tudjuk tölteni küldetésünket itt e földön!

Szeretném összefoglalni ezt a prédikációt azzal, amire buzdít bennünket ez az üzenete pünkösdnek, és amire késztet-kényszerít bennünket a Szent Lélek Isten:

1.) Imádjuk és dicsőítsük a Szentháromság Istent, Atyánkat, aki teremtette a világot, és benne a mi parányi, gyarló életünket; Jézus Krisztust, aki eljött közénk, hogy megromlott természetünket magára vegye és bűnünkért a kereszten meghaljon, hogy feltámadásában és az örök életben mi is Vele osztozhassunk; és a Szent Lélek Istent, aki mindezt elhozta közénk, aki megszólított és újjászült bennünket is Krisztusban!

2.) Éljünk alázatos és engedelmes életet, amely nem szerez botránkozást a világ előtt, hanem inkább dicsőséget Istenünk nevének minden helyen és mindenkor!

3.) Éljünk hitelesen, éljünk úgy, ahogyan beszélünk, ne képmutató módon, hanem őszintén és nyíltan, hogy aki bennünket néz, rajtunk keresztül a mi Urunkat láthassa meg!

4.) Imádkozzunk szüntelen a Szent Lélek vezetéséért és ajándékaiért, mert ezek nélkül nem tudjuk a ránk bízott szolgálatot ellátni!

5.) Őrizzük éberen megszentelt életünket, és ne alkudjunk meg sem a világgal, sem a bűnnel, hogy azt megtűrve a Szent Lélek templomát, a mi testünket és életünket meggyalázzuk!

6.) Hirdessük Jézus Krisztus evangéliumát minden embernek, hiszen a bennünk élő Szent Lélek is csak arról tesz bizonyságot, aki Őt elküldte!

Imádkozzunk.

Igehelyek:

[1] Gal 5:25

[2] 1Kor 3:16-17

[3] Zsid 5:12-14

[4] Hós 14:10

[5] Máté 5:16

[6] Csel 2:47

[7] 1Kor 11:1