ALAPIGÉK:

4Móz 6:22-26

“Azután így beszélt az Úr Mózeshez: Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait és ezt mondjátok nekik:

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon neked békességet! – Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz és én megáldom őket.

Mik 4:1-8,5:6

” Az utolsó napokban az Úr házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az Úr hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minet útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. (a hatodik verstől:) … Azon a napon – így szól az Úr – összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az Úr uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké. És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem Királysága.

(az 5:6 verse, ez a Károli Bibliában a hetedik vers:) Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik.”

Máté 5:13-16

“Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne az ízét visszaadni? …Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat!”

Vezérfonalunk összeállítóinak ma reggeli buzdítása az, hogy azért imádkozzunk, hogy áldássá lehessünk a világ számára. Én ezt a buzdítást szeretném megtoldani azzal, hogy ezért egyrészt ne csak most imádkozzunk, hanem ez legyen mindennapi imádságunk és kérésünk, másrészt pedig ne csak imádkozzunk érte, de munkáljuk is ezt az áldást a mindennapjainkban: a mi imádságunk váljék cselekedetté az életünkben. Ehhez szeretnék ma segítséget adni Isten Szent Lelke által, felolvasott igénk alapján három pontban. Először arra a kérdésre keressünk választ nagyon röviden, hogy egyáltalán MIT JELENT AZ ÁLDÁS, mert sajnos nagyon sokan már itt nincsenek tisztában a Biblia fogalomhasználatával; aztán hogy KIRŐL lehet azt mondani, hogy áldott illetve KI LEHET ÁLDÁSSÁ mások számára; és végül MIRE VALÓ ez az áldás, MIÉRT áld bennünket az Isten? Nagyon jól beleillik ez a téma is abba a bibliatanulmányozó sorozatunkba, amelyeket csütörtökönként hallgathatunk a jeruzsálemi gyülekezet életéről, és előttem ez is Urunk végeérhetetlen bölcsességének a jele, ahogyan megtervezte és aztán kiviteleztette azt, amit gyülekezetünkben végezni akar – nem is beszélve arról, hogy aki megnézte már a jövő vasárnapi imaórai buzdítás témáját, az tudja, hogy egy hét múlva a gyülekezet tanítóiért imádkozhatunk együtt. Az Úr csodásan működik – énekeljük egyik énekünkben – és megérlelt terveit biztos kézzel hozza napvilágra. Ezért mi csak hálásak lehetünk, és ezzel hálás szívvel élhetünk.

Nézzük akkor a legelső kérdést: egyáltalán MIT JELENT AZ ÁLDÁS? Megvallom, nagy bajban voltam, amikor az ezeket az alapigéket ki kellett választanom, mert még kétszer vagy háromszor ennyit is felolvastam volna. Az egyik ilyen kimaradt igeszakasz Mózes első könyvének végén található, amikor az agg, beteg Izráel megáldja fiait. Hogy mi mindent jelent az áldás, abból most csak ezt az egyetlen mozzanatot szeretném kiemelni. Mi történik, amikor valaki, egy ember megáld egy másik embert? Mi az áldás külső formája? Az imádkozás. A könyörgés. A kérés. Aki megáld, az Isten kegyelmét és jóindulatát kéri és munkálja. Nem pusztán jó dolgokat kér – és ez leginkább a fölolvasott Ároni áldásból derül ki -, nem egészséget, gazdagságot, boldogságot vagy boldogulást kér Istentől – hanem Istent magát! A Vele való közösséget! Mert aki megáldhat valakit, az már megtapasztalta, hogy mindezek ebből a közösségből fakadnak. Fölösleges és ostoba dolog az isteni jóság egy-egy megnyilvánulását kérni, amikor kérhetnénk Istent magát! Hiszen nekünk arra van szükségünk! És minden embernek arra van szüksége! Kinek elég, mire elég az egészség – Isten nélkül? Van-e boldogság – Isten nélkül? Az Úr Jézus mondja: Mit ér az, ha az egész világot megnyered, de a lelkedben kárt vallasz? Ha tehát elfogadjuk azt, hogy az áldás maga Isten – hiszen ennek az áldásnak a kézzelfogható megnyilvánulása mind Tőle származik, akkor ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy Isten gyermeke egyetlen módon válhat a világ számára áldássá: ha azt Istenhez vezeti! Ha azt betölti Istennel! Ha elviszi Krisztusát a munkahelyére, a barátai közé, a családba, és engedi, hogy rajta keresztül Krisztus szeretete és kegyelme kiáradjon. Isten gyermeke akkor lehet – és csak akkor lehet – áldássá a világ számára, ha betölti ezt a Krisztustól rendelt küldetését: azaz továbbadja az evangéliumot. Mert azt írja Pál apostol: hogyne adna oda Isten MINDENT nekünk a Krisztussal együtt! De csak a Krisztussal együtt – azzal a Krisztussal, aki azért jött, hogy életünk bővölködjék! Ez az az áldás, amire a világnak szüksége van!

A második kérdésünk az volt, hogy KI AZ, AKI ÁLDÁST ADHAT ÉS ÁLDÁSSÁ LEHET? Az előbbiek alapján azt hiszem nem nehéz kitalálni: az – és megint csak közbe kell szúrnunk: csak az! – aki az áldást előzőleg ő maga is elnyerte! Csak az áldott ember lehet áldássá. Csak abból adhatok, amit én már megkaptam. Jákób azért áldhatta meg fiait, mert őt is megáldotta az apja. És Jézus Krisztus csak annak a szívéből és életéből áradhat ki, akinek a szívében és életében ÉL! És itt szeretnék csak zárójelben megjegyezni valamit, ami nem a hitetlen világot érint, hanem bennünket, hívő embereket – mert hát minket is áldani akar az Úr. De sajnos mi – és még egyszer hangsúlyozom, erre csak azok képesek, akik Istent megismerték – hajlamosak vagyunk összekeverni a kegyelmet és az áldást. Isten egyértelműen kinyilatkoztatja, leginkább Mózes könyveiben, hogy az áldásnak van feltétele: aki engedelmes, azt áldja meg az Úr! Aki engedelmes – azaz hűséges az Istenez és állandó kapcsolatban van vele. Kár ezt tovább ragozni, a vége úgy is ugyanaz: Isten áldásának a feltétele az Isten iránti engedelmesség. Jézus Krisztus pedig azt nyilatkoztatja ki nagyon egyértelműen, hogy a kegyelem pedig ingyenes. Annak nincsen feltétele. Az ajándék, amit csak elfogadni kell. Nos ezt szoktuk mi, hívő emberek összekeverni. Azt gondoljuk, hogy az áldás van ingyen, hogy akkor is kérhetem Isten áldását, amikor eszembe sincsen engedelmeskedni – az üdvösségünkért viszont keményen meg kell dolgoznunk, sőt keményen megdolgoztatunk másokat is. Tegyük a helyére ezt kedves testvéreim, és jegyezzük meg: a kegyelem ingyenes, áldani viszont Isten csak a hűséges gyermekeit szokta. És éppen ezért van szüksége Istenre a benne szűkölködő világnak! Mert Nélküle áldást sem kaphat! És ezért igaz az, hogy áldássá csak úgy válhatunk e világ felé – és végső soron minden ember felé – ha Jézus Krisztusra mutatunk, ha szavainkkal és életünkkel megtérésre hívjuk ezt a világot. Az áldó ember lélekmentő ember.

A harmadik dolog pedig, amit részben már meg is válaszoltunk az, hogy MIRE VALÓ AZ ÁLDÁS? Lehet, hogy mi emberek ízléstelennek tartjuk, ha egy ajándékba kapott kis mütyürön túladunk – az áldást viszont lehetetlen, hogy ne adjuk tovább! Aki megtartja önmagának, abban meghal. Mert Istent senki nem zárhatja be a szobájába, a Bibliájába vagy a szívébe! Isten Szent Lelkének van egy nagyon sokatmondó tulajdonsága, sőt csak ezzel a két szóval lehet jellemezni az Ő jelenlétét: az egyik, hogy betölt – a másik pedig, hogy árad. És akit betöltött, abból árad. Ez az öröm, a békesség, a szeretet, az áldás és végső soron Isten lényéből fakad. Ez a létük dimenziója. És örök isteni törvény az is, hogy jobb adni, mint kapni, mert minél többet ad valaki, annál több marad neki – sőt Istenhez is úgy lehet egyre jobban közeledni, hogy egyre többet adok a szívemben élő Krisztusból.

Ha tehát áldássá akarunk válni a világ számára, akkor minden áldások forrását, Jézus Krisztust kell elvinnünk a világba! Mert ez az igazi áldás! És mert ez az a küldetés, életcél, amit Jézus mennybemenetele előtt ránk bízott! Ezért imádkozzunk, ezért munkálkodjunk, így legyen áldássá az életünk és legyen áldássá gyülekezetünk!

Imádkozzunk.