ALAPIGE: János 12:20-36
Kedves Testvéreim!
Egy nagy igehirdető egyszer azt mondta: Jézusnak nagyon sok szolgálója van – de nagyon kevés követője. Ez az igehirdetés most elsősorban azokhoz fog szólni, akik Krisztust akarják szolgálni életükben, akár szószékről, akár névtelenül a legutolsó padból. Mert sajnos az ige is, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy nagyon sok olyan szolgálója van az Úrnak, akinek a szolgálatát Ő nem fogadja el, nem hitelesíti, nem áldja meg, mert az nincs egybekötve Jézus követésével. Mert lehet erőlködni, izzadni, színészkedni, képmutatóskodni, Jézusnak és Jézus nevében szolgálni úgy, hogy közben nem követjük őt. Emlékezzünk, amikor Megváltónk azt mondja, lesznek olyanok, akik az ítélet napján arra hivatkoznak, amit tettek (Uram, Uram …), de Jézus válasza annyi lesz rá: semmi közöm hozzátok, menjetek az örök kárhozatra! És hány olyan példát tudnánk sorolni, kik előttünk éltek és szolgáltak, de mert a követés hiányzott az életükből, Isten nem tudta és nem akarta őket megáldani. Nem lehet úgy a világosságot szolgálni, hogy közben bennem sötétség van! „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen – mondja az Úr Jézus – de van ennek az igehelynek folytatása is: „… és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.”
Egyetlen mondatot szeretnék kifejteni ebben az órában, egy nagyon súlyos és felelősségteljes mondatot, ami úgy hangzik: szolgálni lehet követés nélkül, de követni Jézust nem lehet szolgálat nélkül!
Mindenekelőtt definiáljuk a két fogalmat: mit jelent követni, és mit jelent szolgálni.
KÖVETÉS: ha nagyon egyszerűen próbálom megfogalmazni, követni valakit azt jelenti, hogy ahová ő megy, oda megyek én is; amit ő értékesnek tart, azt tartom értékesnek én is; ahogy ő viselkedik, úgy viselkedek én is. A követő hozzáigazítja életét ahhoz, aki követ, alárendeli magát neki és engedelmeskedik.
Hogyan lehet követni Jézust? Úgy, hogy oda megyek, ahová ő küld: legelőször is a halálba. Erről volt szó délelőtt. De azután is mindig oda megyek, ahová ő küld. Akkor is, ha járatlan az út, akkor is, ha veszélyes, de akkor is, ha jól kitaposott, jól bejáratott vagy lejáratott, amikor már szinte megalázóan egyszerűnek tűnik.
Aztán azt is jelenti, hogy azt tartom értékesnek, amit Ő értékesnek tart. A földi élet helyett az örökkévalót. A földi kincsek helyett a mennyeieket. Magam helyett másokat. De ez egyben azt is jelenti, hogy miket viszont értéktelennek, kárnak és szemétnek tart, azt én is annak tartom. Az ember sokszor épp ebbe bukik bele: a római levélben Pál azt írja: szeressétek a jót és gyűlöljétek a gonoszt. Mi pedig sokszor felmentjük magunkat azzal, hogy a jót, Istent szeretjük – közben pedig ugyanúgy szeretjük azt is, ami gonosz. Kívánjuk a mennyei kincseket – de azért a földieket sem vetjük meg, abból sem árt, ha van. És szeretjük mi a másik embert – de sokszor csak addig, amíg az nekünk meg nem árt.
Jézus követése radikális feladat!
Harmadszor pedig úgy viselkedek, mint az, akit követek – azaz Jézus személyisége, indulata lassan áthatja az én személyiségemet és indulataimat. Megszentelődök.
SZOLGÁLAT: ez cselekvést jelentő fogalom. Aki szolgál, az mindig tesz valamit. A szolgálat konkrét, meghatározható és következményekkel járó tevékenysége az embernek. Mi sokszor a szolgálatot valamiféle megfoghatatlan „joker-fogalomként” használjuk, és így mindenki „szolgál” ebben a gyülekezetben is, de ha egyesével fel kellene állni, és elmondani, hogy konkrétan ki mit tesz Jézusért és a gyülekezetért, nem tudom, mindenki tudna-e mondani valamit.
HOL A PROBLÉMA? – Ott, amikor a követés elszakad a szolgálattól. Ennek háromféle variációja lehetséges:
- a legrosszabb, amikor nincs se követés, se szolgálat
- vannak olyanok, aki szolgálnak ugyan, de nem követik Jézust
- és vannak, akik követik és szolgálják is – ugyanis a követésből automatikusan fakad a szolgálat!
Ebből megtanulhatunk egy nagyon fontos igazságot: Jézusnak szolgálni az tud, akinek mindennél fontosabb a Jézussal való közösség. Vagyis a követés mindig előbbre való a szolgálatnál! És talán az egyik legszebb ajándéka Jézusnak, hogy aki vele találkozik, és a szolgálatába áll, épp e tekintetben hasonlítani kezd el őhozzá. Nagyon szeretem a samáriai asszony történetét a Jn 4-ből, gondoljunk arra, hogy Jézus megelégíti ezt az asszonyt az örök élet vizével, és ez az asszony elszalad, hogy hívjon másokat is Jézushoz, mert nem elégszik meg azzal, amit ő kapott, azt akarja, hogy mások is megelégíttessenek ugyanazzal az élő vízzel. Ilyen a követésből fakadó szolgálat: amit kap, abból továbbad másoknak.
Szeretnék tovább beszélni Jézus követéséről. Hogyan lehet és hogyan nem érdemes. Talán az utóbbival kezdem, de ehhez hadd olvassam fel a Lk 9:57-62 igeszakaszt!
Háromféle követőről van szó ebben a történetben:
- Az első nagyon lelkes – de a lelkesedés kevés Jézus követéséhez
- A második kifogásokat keres – „de előbb …”
- A harmadik állhatatlan, hátrafelé tekintget, nem Jézusra
Mennyire más Lévi elhívása: Jézus megáll a vámszedő asztala előtt, és csak annyit mond: kövess engem. És Lévi otthagyja a megélhetését, a hasznát, még annyit sem tesz, hogy felmarkol egy kis útravalót vagy zsebpénzt a szűkösebb időre: hallja a Mester szavát és azonnal cselekszik. A követő innen ismerhető fel: hogy azonnal cselekszik.
Azt mondja Jézus: járjatok világosságban! – Mert ha a Mester világosságban jár, akkor a követőjének is világosságban kell járnia! De mit is jelent világosságban járni? Hadd soroljak néhány dolgot:
Nincs mit titkolni: látható az életem. – Cseri példázat a kő alatti bogarakról. – A titok mindig elviszi az embert Istentől! Gondoljunk a vérfolyásos asszonyra!
Van mit megmutatni: bizonyságtétel!!! – A Hold a Nap fényét tükrözi vissza!
A világosságban látható, hogy honnan jöttem és hová tartok: ez tulajdonképpen a bizonyságtételem tartalma: A bűnből jöttem és Krisztus felé tartok.
A világosságban élet van: ahogyan a napfény táplálja az élőlényeket, Krisztus világossága (a szellemi világosság) táplálja az újjászületett életünket. És ez mindig növekedéssel jár! Aki a világosságban jár, nem csak előbbre jut, hanem növekedik, fejlődik is!
