Bejegyzés

Kisfiúk – Vendéghétfő

/45 hozzászólás/in /by

Nagy hibája szerintem a társadalomnak, hogy a mai fiúk, férfiak többsége sosincs tekintély alatt. Erre egész jó volt annak idején a katonaság, persze a saját maga korlátain belül. Erre jó egy gyülekezet 2000 éve már. De ide nagyon sokan sose tartoznak. Ebből sok minden következik: például a fiatalok nem fogadják el a kritikát, ami róluk szól, így nincs is miből változni. Ez egyszerűen a büszkeségünk miatt is van.

Nagy baja a gyülekezeteknek, hogy a férfiak nincsenek a helyükön. Esetleg nincsenek is férfiak. A jellemző, általános arány a gyülekezetekben a 60-40% a nők javára (és ez már jónak számít manapság). Ez nem jó! Sok helyen a nők vezetik a gyülekezetet (akár a háttérből), mivel a férfiak képtelenek rá, impotensek szellemileg. Nem vállalnak felelősséget, elfutnak a kihívások elől. Én is ezt tettem sokáig.

Sok gyülekezet elnőiesedik. Ez alatt nem csak a létszámarányt értem, hanem a megjelenést, az énekeket, a programokat, szolgálati lehetőségeket…mindent. És ezért nem is érzik jól magukat a férfiak a gyülekezetben, még akár a keresztyének sem, nemhogy mondjuk egy vendég, nem hívő férfi.

Egy családban sokkal nagyobb szerepe van szellemileg egy férfinak, mint azt sokan képzelik, vagy hiszik. Statisztika* mutatja, hogy ha egy férfi gyülekezetbe jár, akkor a családja 93%-ban (!!!) követi őt, míg ha csak a nő jár gyülekezetbe, akkor ez 27%, ha a gyerek, akkor ez 17%. Nagyságrendbeli a különbség! A családban, akár nem hívő családban a gyerekek (főleg a fiúk) jellemzően a férfi „ideológiáját” fogadják el, és azt is követik. Ezért rossz szerintem a mai gyülekezetek jellemző megközelítése, hogy „először a gyerekeket és a nőket” célozzuk meg. Mint egy süllyedő hajónál. Csak ez itt nem a Titanic!

Ha megnézzük Jézust, ő hogyan „missziózott”, akkor látjuk, hogy elsődlegesen a férfiakkal foglalkozott! Tudta, ha a férfiakat meggyőzi, akkor ők majd meggyőzik a családjukat…stb. Az a megközelítés, hogy a gyereken keresztül „térítjük” meg a családot, nem a legjobb. Ez nem jelenti, hogy nincsenek eredmények, meg hogy nem működhet…de azért nézzük meg, hogy vajon milyen hatékonysága van, hosszútávon milyen eredményei vannak (hányan maradnak meg azokból, akik ilyen korban térnek meg egy gyülekezetben). A gyerekek „hittani képzését” elsősorban nem a gyülekezetnek kéne végeznie, hanem a családapának. Erre ma nagyon sokan képtelenek lennének (lehet én is), és miért? Mert például mi a csudának csináljak meg olyat, amit helyettem megcsinálnak. Így ráadásul nem derül fény arra sem, hogy egy férfi a családban mennyire nincs a „toppon” szellemileg.

Fel kell nőni!

Szükség van férfiakra a családjainkban, a gyülekezeteinkben, az országunkban… érett, nem csak évei számában és kinézetében felnőtt férfiakra.

* Bob Horner, Ron Ralston, David Sunde: Promise Keepers at work (Colorado Springs: Focus on the family, 1996) 111.oldal

Jóföldi Barna

Barna blogját itt találjátok!

1,9%

/0 Hozzászólások/in /by

2009 februárjában a Magyar Bibliatársulat megbízásából a TÁRKI országos felmérést készített a bibliaolvasási szokásokról.

A legfontosabb adatok:

A magyar lakosság kb. 53%-a soha (!) nem olvas Bibliát.

Napi rendszerességgel 1,9% olvassa a Szentírást – ami a felnőtt lakosságra vetítve összesen 160.000 hívő embert jelent.

A nők sokkal nagyobb arányban olvassák a Bibliát, mint a férfiak, az arány 55-38%

Az életkor és a bibliaolvasás között egyenes az arányosság, minél idősebb valaki,annál többet olvas.

És végül még egy érdekes adat: a végzettséggel is arányos, az alapfokú végzettségűek 43%-a, míg a felsőfokú diplomával rendelkezők 67%-a olvas Bibliát!

Tanulságok – csak egy-egy rövid gondolatban:

1. A magyarok több mint fele soha nem olvassa a Bibliát! Ez óriási missziós területet jelent! Van kinek hirdetni az evangéliumot, mert ezek szerint csak elképzeléseik vannak Isten üzenetéről, de személyesen soha nem találkoztak még vele! Ez nagyon felrázó és motiváló tény!

2. A 2000-es népszavazáson a magyar lakosság 70%-a nyilatkozott úgy, hogy tagja valamely keresztény felekezetnek. Viszont csak 47% olvas Bibliát (és ebben benne vannak azok is, akik életükben pár alkalommal olvassák, vagy csak évente). Tehát a vallásosság / felekezethez vagy gyülekezethez való tartozás nem jelent automatikusan megélt hitet.

3. Napi rendszerességgel is túl kevesen olvasnak a Bibliát. Vagyis a bibliaolvasás még az evangéliumi hívőkre sem általános érvényű! Vagy valóban legfeljebb 160.000 olyan keresztény van Magyarországon, aki komolyan veszi a saját hitét és meggyőződését?!

4. Ez egyben megmagyarázza azt is, hogy miért van rengeteg vélemény, tévtanítás, félreértés a bibliai igazságokkal kapcsolatban. Talán túl sokan alkotnak véleményt túl kevés bibliaolvasás után. És könnyen lehet, hogy valóban igaz az az állítás, miszerint a Bibliáról és Istenről szóló könyveket többen és többet olvasnak, mint magát a Bibliát.

5. A férfiaknak kellene vezetni az egyházat, a családokat – ennek ellenére jelentősen kevesebben olvasnak Bibliát, mint a nők.

6. Az értelmiségiek kétharmados aránya megdöbbentően magas! Ezt figyelembe kellene venni a missziómunkában és építeni kellene erre a tényre!

Nem akarom túlragozni a dolgot, csak gondoltam, megosztom az adatokat.

A teljes cikk innen elérhető.

Krízis és reformáció – letölthető bibliaiskolai tanítás

/0 Hozzászólások/in /by

Őszintén szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy minden missziós lehetőségünk ellenére a nyugati (vagyis európai és észak-amerikai) kereszténység befolyása és létszáma vagy stagnál, vagy fogy, szemben az okkultizmus befolyásával, amely szinte napról-napra erősödik. Ha a világmisszióra nézünk, Kína és India, több Afrikai és Dél-Amerikai ország hatalmas ébredéseket él át. Ahol a kereszténységnek nincsenek két évezredes gyökerei, ott van hitele és ereje – nálunk viszont mindkettőt elveszítette. És megindult egy nagyon furcsa missziós folyamat, bár még csak az elején tart, de máris érezhető az erősödése: már nem mi küldünk misszionáriusokat a világ minden tájára, hanem a világot meghódító ázsiai és afrikai misszionáriusok jönnek vissza hozzánk, Európába vagy az Egyesült Államokba, újraevangélizálni a kereszténység bölcsőjét.

Nagyon fontos megértenünk valamit: ha az egyház krízisben van, az azt jelenti, hogy az egyházat felépítő helyi gyülekezetek vannak krízisben, mert a gyülekezeteket felépítő keresztény emberek személyes élete van krízisben. Ugyanis belőlünk épül fel Krisztus Teste, és ha baj van a testtel, akkor baj van a testrészekkel. Meggyőződésem, hogy az utolsó időket éljük, de azt is hiszem, hogy Istennek van egy nagy megtisztító, megelevenítő munkája, és mielőtt elérkezne az antikrisztusi világbirodalom, helyre fogja állítani az egyházát, és lesz még egy nagy és győzedelmes időszaka az eklézsiának. Én hiszem, hogy Isten munkáját feltartóztatni nem lehet, de azt is látom, hogy kimaradni belőle viszont igenis lehet. És amelyik gyülekezet szembenéz a saját krízisével, és enged Isten helyreállító munkájának, az nem fog kimaradni az ébredésből sem, az átélheti a megújulást, a gyümölcstermést, a növekedést. De ehhez egy gyökeres reformációra van szükség. És megfigyelhető, ahogy Isten világviszonylatban elkezdte helyreállítani az egyházat felekezetektől függetlenül. Minden gyülekezetben egy hármas reformációnak kell lezajlania – ezt mutatja az egyetemes missziótörténet és a ma eredményesen működő gyülekezetek saját történetei is. Az első mindig a teológia, vagyis a tanítás megreformálása. Ahogyan az egyetemes egyháztörténetben a Luther-Kálvin-féle reformáció helyreállította a Biblia tekintélyét, úgy kell minden gyülekezetben és minden hívő ember személyes életében helyreállnia a Biblia tekintélyének. Mert az igazság az, hogy az életünk tele van tradicionális, megszokáson, emberi elgondolásokon és érdekeken alapuló dolgokkal, és a hívő élet számtalan területén már régen letért a gondolkozásunk és az életvitelünk is az igei útról. Ha pedig eltérünk Isten kijelentésétől, akkor sem a mennyei erőforrások, sem az áldások nem állnak a rendelkezésünkre. Megfigyelhető, hogy a huszadik századtól Isten hogyan állította helyre a pásztori szolgálatot, azután az ötvenes évektől az evangélista szolgálatot, gondoljunk csak arra, hány missziótársaság indult el ebben az időben, és hogy mekkora munkát végzett el Billy Graham, Chuck Smith és még sokan mások. A hetvenes évektől látható egy komoly helyreállítás a tanítói szolgálatban, felnőtt egy biblikus tanítói nemzedék, amely elkezdte leporolni a felekezetiség és a dogmák alá temetett igei igazságokat. A nyolcvanas-kilencvenes években elindult a prófétai szolgálat helyreállítása, és most kezd kibontakozni az apostoli szolgálatok felépítése. Az efézusi levél 4. részében ez az öt legfontosabb szolgálati területe van az újszövetségi egyháznak. És a helyreállás elsődleges eszköze ezekben biblikus tanítás.

De az egyháztörténelem azt mutatja, hogy a tanítás a Szentlélek megelevenítő munkája nélkül nagyon hamar válik ortodoxiává, ezért a második reformáció mindig a kegyesség reformációja. A személyes hívő élet újraértékelése és megélése. Mert a keresztény életnek van egy sajátossága: hogy természetfeletti, mert Isten, akiben hiszünk, természetfeletti Isten, aki viszont nagyon is valóságosan részese az életünknek. A kegyesség reformációja volt először a puritán mozgalom, a Jonathan Edwards, a Wesley, a Whitefield, a Moody és még sokak nevével jegyzett sokféle ébredési mozgalom, később pedig a karizmatikus mozgalom. A kegyesség reformációja a személyes hívő élet megváltozását jelenti, amikor az üres vallásosságból bizonyságtevő, erőteljes és látható krisztusi gyümölcsöket termő hit születik, amely áthatja a környezetet és társadalmi szinten is változásokat idéz elő.

A harmadik reformáció pedig a struktúrák reformációja. Amikor a gyülekezeti struktúrákat bátran, és ha kell radikálisan hozzá kell alakítani a bibliai alapelvekhez és az élő hithez. A struktúrák reformációját olyan gyülekezetek fémjelzik, mint Willow Creek, Rick Warren pásztor Saddleback-i gyülekezete, újabban a Mars Hill Church. Az egyháznak működésében, nyelvezetében, eszközeiben, kommunikációjában is fel kell zárkóznia a 21. századhoz, nem élhetünk egy évszázadokkal korábbi muzeális szubkultúrában, mert akkor elveszítjük a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik felé Jézus küldött bennünket.

A bibliai alapelvek reformációja, a személyes kegyességi élet reformációja, és a gyülekezeti élet és struktúrák reformációja. Ez vár ránk. És mindig ebben a sorrendben, először személyes, azután közösségi szinten. Nem lehet ezt a rendet felcserélgetni, csak ebben a sorrendben működik Isten megújító munkája. És nem titkolt célja ennek a bibliaiskolának, hogy a tanításokban helyreállítsa a Biblia tekintélyét, hogy a bibliai igazságok áthassák az életünket, és hogy azután bátran kezdjük el hirdetni, továbbadni ezeket az igazságokat a saját gyülekezeteinkben is, hogy kovászként megerjessze a magyar eklézsiát is.

Éveken keresztültanítottam bibliaiskolákban – többek között erről a fontos témáról is. A reformáció vasárnapján szeretném megosztani Veletek az erről szóló teljes, közel 30 oldalas tanításomat, talán hasznát veszitek, és Isten eszközzé teszi számotokra, illetve általatok mások számára! A LETÖLTÉSHEZ CSAK KATTINTS IDE!

Tíz hazugság, amit az egyház mond a nőknek

/38 hozzászólás/in /by

(Ha nem olvastad a cikk első részét, kérlek mindenképpen azzal kezdd!)

Íme tehát a tíz hazugság egy-egy mondatban, különösebb kommentár nélkül:

1. Isten alsóbbrendűnek teremtette a nőket, akik „arra valók”, hogy a férjüket szolgálják, ellássák és kielégítsék. Mindezek alapvető kötelességeik.

2. Nők nem kaphatnak semmiféle vezetői tisztséget és szolgálatot a gyülekezetben. Ha erre vágynak, már az is bűn.

3. Nők nem taníthatnak a gyülekezetben, főleg nem férfiakat. Nem prédikálhatnak, nem hirdethetik az igét, nem evangélizálhatnak (nyilvánosan). Legfeljebb nőket taníthatnak, az idősebbek a fiatalabbakat (de néhol ezt is csak férfi vezető felügyelete mellett).

4. A férfi a család papjaként képviseli a nőt Isten és a gyülekezet előtt is – a nő önmaga erre nem alkalmas vagy nem méltó. Semmilyen döntésében és megnyilvánulásában nem kerülheti meg a férfit, mint a család papját és vezetőjét, akinek áment kell mondania a nő kérésére.

5. A nőt a szolgálatában „be kell fedeznie” egy férfinak – különben alkalmatlanná és hiteltelenné válik a szolgálata. Hogy mit jelent a befedezés, ez változó, a lényeg a férfi által való hitelesítése minden nemű női szolgálatnak.

6. Az erős vezető képességgel és ambíciókkal rendelkező nők komoly fenyegetést jelentenek az egyházra (és a férfiakra). Az ilyen nők veszélyesek, akiknek „vissza kell nyesni a szárnyaikat”, mielőtt rossz példát mutatnak a többi nőnek is a gyülekezetben.

7. A nők bűnösebbek és kísérthetőbbek, mint a férfiak, (itt mindig az Éva-sztori a hivatkozási alap), és a Sátán számára alkalmasabb eszközök az egyház rombolására, mint a férfiak.

8. Nők nem lehetnek teljesek és áldottak férj és gyerekek nélkül. Mind az egyedülmaradás, mind a gyermektelenség átok. A nő számára a beteljesedést csak a férj és a gyerekek adhatják meg, addig „nem teljes”.

9. A keresztény nőknek otthon a helyük! Neveljék a gyereket és lássák el a családjukat! Ha lehet, ne dolgozzanak (legfeljebb akkor, ha szükség van a keresetükre), de semmiképp ne vállaljanak magasabb, vezetői beosztást. Illetlen, hogy sikeresebbek legyenek, nagyobb pozícióban vagy több fizetésért dolgozzanak, mint férjük, akit ezáltal megszégyenítenének.

10. A nőknek minden helyzetben engedelmeskedni kell a férjüknek / a gyülekezetben a férfi vezetőknek. A kötelező engedelmesség érvényes a gyülekezeti dolgokra éppúgy, mint a családi döntésekre vagy például a férfiak szexuális kielégítésére.

Sajnos majd mindegyik hazugsággal én magam is találkoztam azokban a mai, magyar, evangélium gyülekezetekben (hogy ne kelljen felekezeteket sorolnom), ahol megfordultam az elmúlt tíz évben. Láttam megtört asszonyokat, és láttam a hamis bibliai tanításokkal visszaélő férjeket is. És lelkigondozó ismerőseimtől hallottam, hányan fordulnak meg ezek miatt a hazugságok miatt, a valós, maradandó, nagyon mély sebeket okozó következményeik miatt terápiákon, kórházakban, pszichológusoknál. Szomorú, hogy Jézus Krisztus felszabadító örömhíre rabságba ver embereket. Ebben az esetben nőket. Szomorú és szégyenletes, hogy Isten Igéjét férfiak arra használják, hogy betörjék, megregulázzák, kordában tartsák, engedelmességre kényszerítsék azokat, akiket állítólag szeretnek. De mindig felmerül bennem a kérdés, hogy valójában milyen is ez a szeretet? És a legfurcsább, amivel olyan sokszor találkoztam, hogy a szó szerint megalázott és elnyomott nő még így is szereti a férjét, és abba kapaszkodik, hogy ez így van rendjén – mert akkor nem kell szembesülnie azzal, hogy a férje voltaképpen mit is tesz vele.

Azt hiszem, nagyon szükségünk van arra, hogy végre lerántsuk a leplet azokról az elhallgatott, tabuként kezelt témákról az egyházban, amiről nem illik beszélni – bár a legtöbben sejtjük, látjuk, hogy létezik. Ebben segíthet J. Lee Grady könyve. Szeretném tehát megismételni: a könyv most házhozszállítással megrendelhető közvetlenül a kiadótól! Érdemes megvenni, vezetőknek, lelkigondozóknak kötelező, és nagyon hasznos, ha házicsoportokban, bibliaórákon közösen feldolgozzuk. Nem csak a hazugságokat és a torz szokásokat segít kitisztítani a családjainkból és a gyülekezeteinkből, de új lendületet adhat a női szolgálatoknak, mobilizálhatja a hölgyeket a gyülekezeti- és missziós munkában és a személyes bizonyságtételben egyaránt.

A KÖNYV MEGRENDELÉSÉHEZ KATTINTS IDE!

Ha van véleményed, tapasztalatod, szólj hozzá Te is a témához!

Hímsoviniszta a keresztény egyház?!?

/19 hozzászólás/in /by

Nő csak akkor vezethet bármiféle bibliatanulmányozást, ha jelen van legalább egy férfi diakónus is. Diakónus vagy pásztor jelenléte nélkül nő még imaösszejövetelt sem vezethet!

Ha egy nő elindul istentiszteleten a szószék felé – nők és férfiak, egész családok állnak föl és vonulnak ki a gyülekezeti teremből, demonstrálva tiltakozásukat.

A lelkész azzal utasította vissza gyülekezetének egy nő tagját, hogy az teljes idejű munkát vállaljon, hogy „mivel nő, a Sátán könnyen befolyásolhatná, ha ilyen vezetői szerepre törne”.

Fiatal házaspár ifit vezet. A nő nagyszerű tanító, a férje nagyszerű zenész és művész. A gyülekezet vezetősége mégis a férjet kényszeríti tanításra, mert nő nem taníthat, még az ifiben sem. Ráadásul a vezetők megtiltották a feleségeiknek, hogy barátkozzanak egy ilyen renitens nővel, mint ez a fiatalasszony.

Női imacsoportot sem vezethet nő, ha nincs jelen minden alkalmon a férje, hogy „befedezze a szolgálatát”.

Egy asszony még a kérdéseit sem teheti fel a gyülekezetben nyilvánosan, a férjét kell megkérnie, hogy a nevében kérdezze meg, amit nem értett a bibliatanulmányozáson.

Ezek nem sötét középkor szégyenletes dolgai, hanem mai, hús-vér példák, elsősorban evangéliumi gyülekezetek életéből.

Pár éve írtam egy cikket azokról a hazugságokról, amiket az egyház mondott a nőknek történelme során. A forrásom egy 2000-ben kiadott könyv volt, J. Lee Grady „Tíz hazugság, amit az egyház mond a nőknek” című tanulmánykötete, amely lerántja a leplet azokról a tévedésekről, demagógiákról, hazugságokról, rossz beidegződésekről, amelyek tudatosan vagy öntudatlanul nyomorítják az egyházat. Mert sajnos tény, hogy rengeteg keresztény nő küzd eltorzult, kifordult és szegényes önértékeléssel, depresszióval, étkezési és kapcsolati rendellenességekkel, kényszeres viselkedéssel – azért, mert keresztény! Az Egyesült Államokban a vallásos családok a második helyet foglalják el a nőkkel szembeni családon belüli erőszakos cselekedetek számát illetően. Csak az alkoholisták családjai előzik meg őket! Ráadásul itt elsősorban az evangéliumi keresztényekről van szó! És még valami: egy általam nagyrabecsült, Amerikában végzett, de 2000 óta itthon praktizáló keresztény pszichológus azt mondta, nehogy azt gondoljuk, hogy Magyarországon mások az arányok!

Az apropója annak, hogy újból előveszem a témát az, hogy ez a könyv végre megjelent magyarul! És mivel fontos a téma, és sajnos még mindig aktuális, szeretném reklámozni a könyvet! A reformáció hetében vagyunk, és ez is egy olyan területe keresztény életünknek és gyülekezeti megszokásainknak, ami bizony jelentő reformációra szorulna! És nem valamiféle liberális vagy feminista teológiáról van szó (a könyvet férfi írta, akinek négy lánya van), hanem a Biblia helyes értelmezéséről, és az egymás iránti helyes szeretetről. Hogy a világ előtti bizonyságtételünket és a missziómunkánk sikerét már ne is említsem.

Szóval hogy miről is van szó?!

Tömören arról, hogy az egyház mennyire lekezeli, lealacsonyítja és háttérbe szorítja a nőket. Nem taníthatnak, nem vezethetnek, néhol nem is imádkozhatnak. Otthon esetenként teljes a férfiuralom, mindez Bibliával a kézben. A férfiaknak „be kell fedezniük” a nőket, felügyelniük kell a szolgálatukat, azoknak mindenben szó nélkül engedelmeskedniük kell. Nem illő, ha dolgoznak, ha több a fizetésük, magasabba  pozíciójuk, nagyobb az intelligenciájuk. Talán szélsőségesnek tűnnek ezek a dolgok – de sajnos mégsem azok. Csak nem beszélünk róluk.

Íme kezdetnek néhány idézet az egyház nagyjaitól, akikre felépült a kereszténység kétezer éves története és tanítása (a könyv kutatómunkájának alaposságát is bemutatva, bár ez csak töredéke a könyvben lévő idézeteknek!)

Mit is tanít az egyház (nem a Biblia!) a nőkről?

(Előljáróban még csak annyit: attól, hogy ezek az egyházatyák és teológusok ebben a kérdésben durván tévedtek vagy hibáztak, nem jelenti azt, hogy személyük, életük és munkásságuk egésze tévedés és hiábavalóság lett volna! Egyáltalán nem! Ezt szerettem volna előre bocsátani – mert tisztelem és szeretem őket!)

„Mi a különbség, akár feleség, akár anya? Ő mindig Éva, a kísértő, és ezt minden nőről tudnunk kell… Nem látom, mi haszna lehet a férfinak a nőből, hacsak nem az, hogy gyereket szüljön neki.”
Augustinus

„A nő nem kezdhet el és nem is fejezhet be semmit a férfi nélkül. Ott kell lennie, ahol a férfi van, megkell hajolnia előtte, mint ura előtt, akit fél, akinek aláveti magát és aki iránt engedelmes.”
Luther Márton

„A nő a legtökéletesebb állapotában arra teremtetett, hogy engedelmesen szolgálja a férfit.”
John Knox

„A nő hiányos és satnya, mert a férfi magvában lévő aktív erő hajlamos tökéletes hímnemű utódot létrehozni, míg a nő az aktív erőbe került hibából születik.”
Aquinói Tamás

„A férfiaknak széles a válluk és keskeny a szájuk, ezért intelligensek. A nőknek ezzel szemben keskeny a válluk és széles a szájuk. A nők teremtettségi vonásai mutatják, hogy otthon kell maradniuk, mert széles a csípőjük és tomporuk, amin ülhetnek, hogy őrizzék a házat.”
Luther Márton

„Isten úgy tartotta fenn a rendet mindkét nem számára, hogy az élet dolgait két részre osztotta: a szükségesebbeket és hasznosabbakat a férfira bízta, a kevésbé fontosakat és alsóbbrendűeket pedig a nőkre.”
Chrisostomos egyházatya

„Nem hisszük, hogy a gyülekezetben helye van női elöljáróknak. Amikor Pál apostol azt mondta, hogy a nő ne tanítson férfit, nem ragasztott állításához kulturális érveket…”
John McArthur

„A gyülekezet iránti tiszteletből nem helyes, ha egy nő maga olvassa fel a törvényt. Szégyen, ha a nő hallatja hangját a férfiak között. A nő hangja szennyes mezítelenség.”
Talmud

„Nem helyes, ha férfiak leülnek, hogy hallgassanak egy nőt… Még akkor is csekély hatásúak a nők szavai, ha csodálatra méltó vagy akár jámbor dolgokat mond, hiszen nő szájából származnak.”
Origenész

„A nő lelkileg és testileg is gyenge természete miatt alávetett a férfinak. A nő alárendelt helyzetű a természet törvénye értelmében, a rabszolga viszont nem az. A gyermekeknek jobban kell szeretniük apjukat, mint anyjukat.”
Aquinói Tamás

„Nem tudjátok, hogy mindegyikőtök egy Éva?! Isten nemetekre kirótt büntetése korunkban is érvényes. Ti vagytok az ördög kapuja! … Még Isten Fiának is meg kellett halnia a rátok rótt büntetés, vagyis a halál miatt!”
Tertullianus

„A nő kezdettől fogva gonosz volt: a halál kapuja, az ördög tettestársa, a megtévesztés kútfeje, az Isten szerinti munka gátja, a szenteket rohasztó rozsda… Íme a nő, a bűn bajnoka, az ördög fegyvere, a vétek anyja és az ősi törvény megrontója!”
Salimbene, 13. századi ferences szerzetes

„Amíg az asszony a szüléssel és gyermekekkel foglalkozik, különbözik a férfitól. De ha inkább kívánja Krisztust szolgálni, mint a világot, akkor megszűnik nőnek lenni, és immár férfinak neveztetik.”
Jeromos, a Vulgata fordítója

„A nők szégyellik ezt bevallani, de a Szentírás és az élet is bizonyítja, hogy több ezer közül csak egy nő kap Istentől készséget a tiszta és szűzies életre. A nő nem teljesen ura önmagának. Isten úgy formálta meg a testét, hogy férfival kelljen lennie, gyermekeket kelljen szülnie és nevelnie.”
Luther Márton

Ez nagyon durva! Akkor is, ha tudom, nem az egész Egyház ilyen. De azért ennek a két évezredes szemléletnek rendesen beleívódtak a hatásai az egész nyugati kultúrába. És talán egyáltalán nem véletlen a feminizmus kialakulása… (nem mintha azzal értenék egyet!) Miközben olvastam a könyvet, nem tudtam, sírjak vagy nevessek ezeken az idézeteken… De inkább szomorú, sőt, tragikus!

Holnap folytatom a témát azzal a tíz hazugsággal, amivel az egyház börtönbe zárja a nőket – még ha sokkal kifinomultabban és kegyesebben is teszi manapság, nem ennyire nyersen, mint ahogy ezek az idézetek szólnak. Rengeteg olyan idézetet és érvet fogok írni, amit én magam is hallottam a saját gyülekezeteimben, ahol megfordultam és szolgáltam, férfiaktól – sőt, sajnos nőktől is!

A lényeg: nagyon ajánlom a könyvet! Alapos, biblikus, és nagy értéke, hogy nem csak a problémát veti fel, hanem megoldási irányokat is mutat. Bár a szerző karizmatikus, az egyik legrangosabb nemzetközi karizmatikus folyóirat, a Charisma Magazine főszerkesztője, lelkész és újságíró, könyvét azok is bátran forgathatják, akik a konzervatívabb keresztény felekezetekhez tartoznak. Nem szellemiesíti el a dolgokat, hanem előveszi a héber és görög Bibliát, szóelemzéseket folytat, áttekinti az egyháztörténelmet és a különböző felekezetek hivatalos iratait is. Tényleg alapos, rengeteg tanítási, bibliatanulmányozási ötletet ad. Minden fejezet végén beszélgetésindító kérdések is vannak a közös feldolgozáshoz.

A könyvet nálunk az ELLEL Ministries adta ki – és kialkudtam náluk egy kedvezményes akciót az APCSEL29 olvasóinak, amit hirdethetek itt az oldalunkon. A könyvet ugyan a bolti áron lehet megrendelni, de az árba beletették a postaköltséget is – ezt a kedvezményt tudták adni. 1690 Ft-ért tehát címre is portázzák a könyvet.

Akit érdekel a könyv (márpedig remélem sokan lesznek, mert helyre kellene tenni ezt a témát gyülekezeteinkben) – itt megrendelhetik  közvetlenül a Kiadótól!

Holnap pedig jön a cikk folytatása…

Isten árnyéka

/5 hozzászólás/in /by

Képzelj el egy világhírű rocksztárt – legyen mondjuk Bono.

Milyen az ő igazi rajongója?

Megveszi az összes U2 CD-t, kiteszi a falára a posztereket, ott van minden elérhető koncerten, elolvas minden cikket róla, ismeri az egész U2-sztorit, otthon van a bulvárban is, van autogramja, stb. stb. Így van? Egy valamirevaló rajongótól ezek a dolgok elvárhatók. (Ja, hogy manapság már rajongani is elfelejtünk… az más tészta.)

Szóval vannak Bonónak ilyen rajongói? Minden bizonnyal! Ők azok, akik igazán sokat tudnak Bonóról, akik igazi Bonó-szakértők.

És van a családja.

Na az egészen más!

A NAGY KÉRDÉS: Vajon melyik áll közelebb Bonóhoz: a rajongója vagy a családtagja, a felesége, a gyermeke? Ki tud többet róla? És melyik kategóriába szeretnél lenni, ha igazán szereted Bonót?

Na valahogy ugyanígy vagyunk Jézussal is!

Mi a vallás célja?

Hogy válaszokat adjon az élet, és benne a mi személyes életünk nagy kérdéseire, amelyekre egy ponton túl már csak a spiritualitásban találhatunk kielégítő válaszokat. (Honnan van az élet, az ember, mi az életünk értelme és célja, stb. stb.)

Ebben az értelemben a kereszténység is vallás. Vannak benne válaszok ezekre a kérdésekre. De nem csak válaszok vannak benne – hanem benne van valami sokkal több is: EGY KAPCSOLAT az élő Istennel! Tehát van benne VALAKI!

A kereszténység „rétegei”

Shrek kománk szavaival élve a kereszténység is olyan, mint a hagyma – amikor ránézel, csak a legkülső réteget látod. Aztán elkezdheted lefejteni a többit. Rétegről rétegre. – Na jó, talán mégsem jó példa, egy csonthéjas gyümölcs jobb lett volna. Héja, húsa, és ha lefejted az összes réteget, ott lesz legbelül a magja is.

Na akkor nézzük:

Melyikben található meg Isten? Úgy értem, személyesen, ő maga! Nem a róla szóló hírek, élmények, trófeák, kegytárgyak, leírások, autogrammok, MP3-ak vagy videók…

A művészetekben nem, az intézményben sem, az életmódunkban vagy a tanításainkban sem – csak a KAPCSOLATBAN! A kapcsolat a MAG, amiben az élet, az örökítő-anyag benne van! A kapcsolat ÁTÉLÉS, valóságos és személyes élmény, ami nem tanulható, nem másolható, nem konzerválható! A kapcsolatban rajtam kívül benne van valaki más is: egy valóságos, élő személy.

A vallás csak árnyék!

Isten lenyomatot hagy a világban – ez a vallás. Az ostoba ember (bocsánat) elkezdi a lenyomatot imádni és/vagy másolni! Jézus jár valahol, ott maradnak a lábnyomai, és mi megpróbálunk belelépni – de attól nem leszünk kapcsolatban vele!

Isten árnyéka a vallás:

„Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” Kolossé 2:16-17

Mindig könnyebb körülrajzolni és konzerválni az árnyékokat, mint életben tartani a kapcsolatot!

A felelősségünk – és a lehetőségünk – a kapcsolat átélése és életben fenntartása! Ez éltet, és ez teszi értelmessé és ez igazolja a létjogosultságát az összes többi „rétegnek” is. A valóságos kapcsolat nélkül ugyanis az összes többi üres, tartalmatlan, sőt hazug, nagyon-nagyon megterhelő, boldogtalan, és sokszor egyenesen romboló!

Dobjuk ki a vallást? Azokat a bizonyos külsőbb rétegeket?! Dehogy – nem kell végletekbe esni, nem rosszak azok. Csak töltsük meg tartalommal! Csak legyen magjai is annak a hagymának! :-)

Krisztus kezek nélkül

/2 hozzászólás/in /by

San Diego-ban van egy katolikus templom, a „Krisztus a király” Katolikus Gyülekezeté. A templom előtt áll egy Krisztus szobor, amelyet az 1980-as években vandálok megrongáltak, és letörték mindkét kezét. A gyülekezet úgy döntött, hogy nem fogják renováltatni a szobrot, inkább kihelyeztek rá egy táblát ezzel a szöveggel:

„Nekem nincs kezem – de Nektek van!”

Avilai Szent Teréz egyik szép vallomásában mondja: „Krisztusnak ezen a földön nincs többé teste – de nektek van! Nincs többé keze – csak a tiétek, nincs többé lába – csak a tiétek!”

Ez egy nagyon fontos bibliai igazság. TI VAGYTOK A SZENTLÉLEK TEMPLOMA – vagyis ott van a templom, az istentisztelet helye, ahol Ti vagytok! Krisztus nincs köztünk, nincs a legkenetteljesebb gyülekezeti dicsőítésben sem – ne is áltassuk magunkat, egyszerűen nem ez van a Bibliában! Krisztus az Atya jobbján van. A Szentléleknek viszont nincs fizikai teste. Vagyis nem tudjuk kikerülni a megváltozhatatlan tényt: MI VAGYUNK KRISZTUS KEZE, LÁBA, TESTE, mi vagyunk a Szentlélek „testetöltése” a jelenlegi világban! Krisztus és a Szentlélek „csak annyira képes”, amennyire mi készségesek vagyunk! Persze vannak kivételek, csodák, de nem ez a jellemző. Nem azért váltott meg, hívott el, küldött ki, hatalmazott fel, ajándékozott meg Krisztus, hogy aztán állandóan angyalokat kelljen küldözgetnie helyettünk, bárhol szükség van a mennyei, isteni, természetfeletti, krisztusi pluszra!

Ennyi a mai üzenet. Az emberi vandalizmus általi rosszból kihozott fontos, biblikus, nagyszerű üzenet: NEKEM NINCS KEZEM – DE NEKTEK VAN!

Csak két rövid megjegyzés a végén – a hitelesség kedvéért. Létezik egy urbán legendája ennek a történetnek, miszerint egy német városban áll a szobor, és a második világháborúban a bombázások során sérült meg. A lényeg ugyanez: nem állították helyre, csak rátették a táblát. De nem ez a sztori igaz, hanem a San diego-i. De nem is ez a lényeg, csak hátha azt a változatot ismeri valaki.

És van még egy ilyen szobor, Dél-Afrikában, Soweto városában. Még az apartheid idejében egy politikai incidens során sérült meg a szobor, amikor a helyi fekete gyülekezetet a fehérek erőszakkal oszlatták szét. Ott sem hozták helyre a szobrot, és ott is áll egy tábla: „Mi vagyunk Krisztus keze e világban!”

Változ(tat)ások az ifjúsági misszióban – 2.rész

/2 hozzászólás/in /by

Gondolataim az ifjúsági misszió változásairól Ed Stetzer „Lost and Found – The Younger Unchurched and the Churches that Reach Them” című könyvétől elindulva… FOLYTATÁS:

4. HASZNÁLD AZT A TECHNOLÓGIAI KÖZEGET, AMELYBEN A HÉTKÖZNAPJAINKAT ÉLJÜK!

Azok a gyülekezetek, amelyek hatékonyan el tudják érni a fiatalokat, megtanulták használni, méghozzá nagyszerűen, kreatívan és közben teljesen természetesen használni azt a technológiai közeget, amelyben ma az életünket éljük. Ehhez hozzátartozik a projektor, a vizuál-technika, a profi hangosítás, az internet, a videó. Az ilyen ifik saját klippeket forgatnak, riportokat készítenek az utcán, és felrakják a youtube-ra, blogot írnak az ifialkalmakról, kommentelnek mások blogjain, ott vannak a facebookon, és ifi közben elpostolják, hogy épp miről van szó. Ez van, ez a mai világ! Sajnos az ifimissziót nálunk még mindig sok helyen lelkészek és egyáltalán nem fiatalok vezetik, akik – akár tetszik, akár nem – már nemigen értik a mai tinédzser kultúrát, vagy a huszonévesek, az egyetemisták világát!

Senki nem szeret maradi lenni, főleg nem egy fiatal. Ha egy fiatal nem érzi trendinek, high-technek, modernnek, otthonosnak a saját ifijét – technológia szinten sem (mert persze senki ki ne forgassa a szavaim, nem ettől függ az ifi értéke – csak ez is benne van!) – akkor nem fogja elhívni a barátait. Miért? Mert nem akar égni előttük! Ez igaz akkor is, ha unalmas a tanítás, ha béna a dicsőítés éneklés, stb. stb.

Szóval: itt az ideje felzárkózni ahhoz a világhoz, amiben élünk! Technológiai szinten is! Ha otthon van nagyképernyős tévénk, számítógépünk, videókameránk, akkor az ifiben is legyen! Ez a minimum! Pénzbe kerül?! Persze! A missziómunka MINDIG pénzbe IS kerül!

5. LEGYEN AZ IFID A GYÜLEKEZETED SZERVES RÉSZE!

Túl sokszor láttam, hogy az ifi elszigetelődik a gyülekezettől. Nincs átjárás a generációk között. A fiatalok ifire eljönnek, de vasárnap a gyülekezetbe már nemigen. Mert az ifi még csak hozzájuk szól, az ő nyelvükön, de a vasárnap az teljesen más. Az ifin Hillsongot énekelünk, a gyülekezetben 400 éves énekeket. Az ifin (jó esetben) lelkesen, a gyülekezetben (általában) nem túl lelkesen. Az ifin (jó esetben) közbe lehet szólni, lehet kérdezni, az istentiszteleten nem. stb. stb.

És ami mindezeken túl van: az ifin (jó esetben) ismerik egymást a fiatalok – de a gyülekezetben, a generációk között nemigen szövődnek kapcsolatok, beszélgetések. Fiatalok nem mennek oda az idősebbekhez beszélgetni, megkérdezni őket, miben segíthetnének vagy hogy adjanak nekik bölcs tanácsokat – és a középkorúak sem kérdezik meg, van-e valamire szükségük, támogatásra, anyagiakra, lehetőségekre, munkahelyre, illetve az idősek sem keresik a fiatalokat, hogy miért imádkozhatnának. Az az igazság – ez tíz évnyi tapasztalatom ifjúsági missziómunkásként, gyülekezeti vezetőként – hogy a magyar gyülekezetekben felekezettől függetlenül óriási szakadék van a generációk között. Rengeteg bizalmatlanság, bizonytalanság, közöny, sajnos helyenként ellenségeskedés is. És amíg ez nem oldódik fel, addig a gyülekezet nem lesz otthona a mai fiataloknak. Legfeljebb az ifi. De az mindig csak időleges, átmeneti, és igazából nem működő megoldás.

Ha azt akarod, hogy a gyülekezet otthona legyen a mai fiataloknak is, főleg ha ifjúsági misszióban gondolkodsz, és a „világi” fiatalokat akarod behívni a gyülekezetedbe, akkor fel kell számolni ezeket a generációs árkokat. És ez még nem elég – ki kell alakítanod a generációk közötti átjárhatóságot! Alkalmakat kell teremtened, ahol összebarátkozhatnak egymással a nem azonos generációkba tartozók – mert enélkül csak klikkel lesznek, de nem lesz közösség. Sem lelki otthon.

BEFEJEZÉS HOLNAP…

Addig is várom a véleményed!

Változ(tat)ások az ifjúsági misszióban – 1.rész

/9 hozzászólás/in /by

Úgy terveztem, egyszerűen írok pár bekezdésnyit Ed Stetzer „Lost and Found – The Younger Unchurched and the Churches that Reach Them” című könyvéről, aminek a címét így lehetne visszaadni:

Elveszettek és megtaláltak – A világi fiatalok, és az őket elérni akaró egyház

Kilenc pontban mutatja be Ed azt, mi az, amire szükségük van az egyház nélkül élő fiatal felnőtteknek, mit várnának el a gyülekezettől, mit keresnek a keresztények közösségeiben.

Ezt a kilenc pontot sajnos nem tudtam elfogulatlanul összegezni egy-egy mondatban, és így a végeredmény kicsit hosszú is lett. Ezért nem egyszerre, hanem három napon keresztül fogom „leadni” itt az APCSEL29 blogon. És hadd legyen ez a felvezetése is a napokban induló IFJÚSÁGI VEZETŐKÉPZÉS MÁSKÉPP elnevezésű nagyon rendhagyó, nagyon intenzív tréningünknek augusztus végén.

Tehát: mit csinálj, ha el akarod érni a mai fiatalokat?

1. ADJ NEKIK VALÓSÁGOS, MÉLY, TARTALMAS KÖZÖSSÉGET!

Elég volt a felszínes kapcsolatokból, a semmitmondó, üres beszélgetésekből, a nagy hallgatásokból, a protokollból vagy a konformista viselkedésmintákból. A mai fiatalok számára nem vonzó semmi, ami mesterséges, erőltetett vagy kényszerű. Nem vonzó az a közösség, ahol vigyázni kell, mint mondunk, hogyan mondjuk, ahol nem lehet közbeszólni, kérdezni – vagy a kérdésekre nem adnak egyenes, tartalmas, megoldást jelentő válaszokat. Olyan közösséget keresnek, ahol nem kell szerepeket játszaniuk, mert elfogadják őket olyannak, amilyenek, a véleményükkel, az egyetnemértésükkel, a személyiségjegyeikkel, a kapcsolataikkal – akár a bűneikkel és hibáikkal együtt.

És még valami: olyan közösségeket keresnek, ahol valóban számít a jelenlétük! Ahol számon tartják őket, törődnek velük, ahol jó az információ-áramlás és nem maradnak le semmiről valaki feledékenysége miatt. És mindezt nem érdekből teszik, hanem őszinte érdeklődésből, elkötelezettségből és szeretetből.

2. VOND BE ŐKET A SZOLGÁLATBA!

Sokaknak van elege abból, hogy alkalmatlannak tartják őket. Az alkalmatlanság érzése az egyik legkomolyabb kísértése és lelki betegsége a mai fiataloknak. Mert a média, a gazdaság túl magasra „hazudja” a mércét, és egy állandó teljesítmény- és megfelelési kényszert erőltet rájuk.

Szóval vond be őket valamibe, akármibe, minél hamarabb! Valamibe, ami érdekli őket, amit szívesen csinálnak, amihez van tehetségük vagy amire fel tudod készíteni őket. Ehhez persze szükség van az önkéntesség kultúrájára a gyülekezetben, ahol valódi szolgálatot végeznek, valóságos elkötelezettséggel. Ha értelmét látják, szívesen adják a lojalitásukat – de már csak önként, és csak meggyőződésből, lelkesedésből. Ehhez meggyőzőnek és lelkesítőnek kell lennie annak, amibe bevonhatod őket! Tehát készíts tágas helyet, sokszínű szolgálati helyeket és lehetőségeket, ha valóban missziót akarsz, mert ha bejönnek a fiatalok, az emberek a gyülekezetedbe, nem akarnak a küszöbön megrekedni, és éveket tölteni a hasztalan tétlenségben. Ehhez túl drága az idejük, és ehhez már egyáltalán nincs kedvük a mai embereknek.

3. MUTASD MEG NEKIK A TERMÉSZETFELETTIT!

Most a dicsőítésről lesz szó. Nem mintha ezt jelentené a „természetfeletti” – de ha a dicsőítés megreked a természetes síkon, ha csak éneklés, énekelgetés, akkor az a mai, zenével, klippekkel átitatott audiovizuális kultúrában már az első tíz perc után kínossá fog válni a „világból jövő” fiatalok számára. Márpedig a dicsőítés, az ének, a zene szervesen hozzátartozik az ifjúsági munkához, és ha otthont akarunk teremteni a mai fiataloknak a gyülekezetben, akkor ennek a zenei világnak kultúra-közelinek kell lennie, mainak, modernnek, és ráadásul technikailag is minél profibbnak. Mert az az igazság, hogy a mai fiatalok nem ehhez a zenei ízléshez, színvonalhoz, stb. vannak hozzászokva – és ehhez nem is kívánnak önmagában hozzászokni! Ahhoz, hogy egy gitár, „zeneileg képzetlen” gitáros, énekes „elég” legyen nekik, ahhoz több kell a természetes síknál (vagy a hangerőnél)! Ahhoz az Istennel természetfeletti találkozás valóságos tapasztalata kell! És itt a valóságos tapasztalaton van! Mert a csukott szemmel való billegés, a mormolt nyelvekenszólás közben még nem feltétlenül ezt jelenti. A dicsőítés akkor ér valamit, akkor jelenti azt, aminek mondjuk, ha valóságos tapasztalatot jelent a természetfeletti Istennel való találkozásról. EZ kell nekik is! És ez KELL is nekik, és ha ez megvan, akkor már nem a zene minőségét vagy a dalok szövegét fogják vizslatni, hanem átadják magukat annak, amit másutt, a világi koncerteken nem találhatnak meg!

Oké, mára ennyit, a folytatás holnap…

Ha van véleményed, ne hallgasd el, hanem szólj hozzá! Épüljünk egymás hite és tapasztalatai által!

Nemsokára jönnek a hírek…