Bejegyzés

Az evangélizáció szenvedélyének elveszítése

Részben írtam erről már tegnap is. (Thom nem, de sebaj :-)

Szóval a haldokló egyház szívében lévő missziós tűz már csak nagyon haloványan parázslik.

A mai keresztények elveszítették az evangélium hirdetésének szenvedélyét. És ezt felváltotta valamiféle apatikus közömbösség, amellyel az elvesző világra és emberekre néznek. Lekötnek a saját belső, és sokszor valljuk be, teljesen lényegtelen, piszlicsáré ügyeink, amikbe olyan szívesen beletemetkezünk, nehogy fel kelljen vállalni annak a kockázatát, hogy az evangéliumot hirdessük a szomszédainknak vagy a munkatársainknak.

Ma az evangélizációnak (sajnos nem túl gyakori) kegyelmi ajándéka van – és sokan fellélegeznek, hogy akkor jó,mert akkor nyilván ez az ő feladatuk. A kiváltságosoké. Vagy a lelkészeké. Azonban Jézus a misszióparancsot nem a túlbuzgó fanatikusoknak mondta, hanem az MINDEN keresztény egyetemes és elsődleges küldetése! Vagyis a missziómunkában való aktív és valóságos részvétel nem opciója Isten országának, hanem magától értetődő jellemzője.

Sok oka van annak, hogy az európai kereszténység haldoklik. Okolhatjuk érte a középkori egyházat vagy a posztmodernt, a politikát vagy a Sátánt – de nekem meggyőződésem, és egyben szomorú tapasztalatom is, hogy a misszió hiányának elsődleges oka a misszió hiánya. Vagyis egészen egyszerűen az, hogy a keresztények nem hirdetik az evangéliumot, sokszor még a saját megtérésükkel sem verik fel még a családjukat sem. Az evangéliumot betettük a “magánügyek” címkéjű fiókba, és legfeljebb akkor halászunk elő valamiféle tanúságtételt, amikor már nagyon ráncigálják a fiókunkat. (Sajnos ilyen túl ritkán van…)

Szóval visszatérve Thom könyvére: a haldokló egyház már nem beszél Jézusról a nem hívőknek – csak maguk között diskurálnak Róla. A gyülekezet belterjes, ha jön egy-egy látogató, úgy kell noszogtatni valakit, hogy szólítsa már meg, és a misszió legfeljebb moralizáló prédikációs téma a szószékről, vagy régi szép emléke elődeink tetteinek – de kevés mai hívő ember életének valósága.

Vagyis szenvedélye.

Igen, ez a jó szó: szenvedélye.

Amíg ezt nem nyerjük vissza, csak haldokolni fogunk tovább! Az evangéliumhirdetés szenvedélyét. Vágyát. Lázát. Türelmetlen izgalmát.

Arról már nem is beszélve, hogy nem csak “intézményi” szinten haldoklunk emiatt, hanem a lelkünkben is. Mert a lelkünket nem a nagy teológiai mélységek éltetik, én nem ebben hiszek, hanem az Istennel való közösség, és az Istennek való “rendelkezésre állás”.

Szerintem nincs a világon nagyszerűbb érzés annál, mint amikor valaki a szemedbe néz, és azt mondja: köszönöm, hogy általad ismerhettem meg Jézust! Megmentetted az életem!

Na ez az, amiért érdemes élni, érdemes kereszténynek lenni!

Read more

vallásosság KONTRA evangélium

faith

12 tükörszilánk: nézz bele! Téged melyik jellemez?!
{Csak őszintén, másképp úgysincs értelme…}

EGY

A vallásosság azt mondja: ha engedelmes vagyok Istennek, Ő szeret és elfogad. Addig biztonságban vagyok.
Ezzel szemben az élő hit válasza: Isten szeret és elfogad. És mert biztonságban vagyok, tudok engedelmeskedni Istennek, és ezt szívesen is teszem.

KETTŐ

A vallásosság számára kétféle ember létezik: a jó és a rossz ember. A jó, aki elfogadja a hitet, aki “jó hívő” életet él, és a rossz az, aki nem.
Ezzel szemben az evangélium csak egyféle embert ismer: a kegyelemre szoruló bűnös embert, akit nagyon szeret.

HÁROM

A vallásosság szemében sokat számít, hogy milyen családba születsz (hívőbe, és milyen hívőbe…)
Ezzel szemben az élő hit szemében az számít, hogy újonnan születsz-e.

NÉGY

A vallásosság számára az számít, hogy mit teszel. Hogy mennyi a bűnös és mennyi a jó cselekedeted. Ez alapján értékel és ítél.
Ezzel szemben az élő hit fókuszában az áll, amit Jézus tett értünk!

ÖT

A vallásosság azt tanítja, hogy a megszentelődésem mértéke igazolja a hitem mértékét.
Ezzel szemben az evangélium tanítása az, hogy amíg Krisztus igazol bennünket, addig szentek vagyunk. Ez pedig nem a mi tetteinktől függ, hanem az Övétől!

HAT

A vallásosság kapni szeretne valamit Istentől. Áldást, eredményeket, igazolást, lelki dolgokat… Ezzel szemben az élő hit magát Istent keresi, és Őt akarja kapni.

HÉT

A vallásosság a problémákaban, nehézségekben és kudarcokban átkokat és büntetést lát és hirdet.
Ezzel szemben az élő hit ugyanezekben Isten kegyelmének és munkájának egy újabb lehetőségét kutatja.

NYOLC

A vallásosság “rólam” szól: az én hitemről, az én engedelmességemről, az én ajándékaimról vagy az én bűneimről. Jobb esetben. Rosszabban a másokéról…
Ezzel szemben az élő hit fókuszában Jézus Krisztus áll!

KILENC

A vallásosság számára a kulcs az, hogy elég “jó” legyél.
Az evangélium szerint a kulcs, hogy Istennél legyél, úgy, ahogy vagy. Ez az, ami elég! (És pont ez az, ami nem elég a vallásosság számára, mert ennek az ő szemében mindig van feltétele – amit persze ő is határoz meg.)

TÍZ

A vallásosság nem ad igazi megnyugvást, hiszen Isten a saját teljesítményünktől teszi függővé az elfogadását.
Ezzel szemben az evangélium teljes megnyugvást ad, hiszen Krisztus tettén nyugszik, nem a sajátunkén!

TIZENEGY

A vallásosság eszközként tekinti Istent, Jézust, és manapság különösen a Szentlelket.
Az élő hit számára Isten a beteljesülés, és egy valóságos, személyes kapcsolat.

TIZENKETTŐ

A vallásosság a lelki gőg és a bizonytalanság két végpontja között hullámzik,
ezzel szemben az élő hitre mindig a szelíd alázatjellemző.

Naszóval, akkor vannak a vallásos emberek, és az élő hitű emberek.

UPDATE: Németh Krisztián barátom készített egy PREZI-t ebből a postból, engedelmével közreadom itt a linket – fel lehet használni:
http://prezi.com/gkohjocvkosx/

Read more

Egy kis statisztika

Végignéztem Ed Stetzer International Christian Retail Show-n elhangzott előadásának prezentációját, amely a fiatal felnőttek gyülekezethez való kapcsolatát vizsgálta.

Akit érdekel, az egész prezentációt letöltheti innen.

A két legfontosabb diagramm közül az első azt a tíz jellemző okot mutatja be, amik miatt a fiatalok 18-22 éves koruk között elhagyják a gyülekezeteiket, ahol felnőttek, míg a második a nyolc legfontosabb megtartó okot sorolja fel.

A könnyebbség kedvéért rögtönöztem egy kis magyar fordítást, természetesen a sorrendnek megfelelően, az ábrák alatt.

Tehát:

1. Miért hagyják el a 18-22 évesek a gyülekezetüket:

pic01

(Fentről lefelé az angol szöveg:)

Egyszerűen elegük van, és nem akarnak többé jönni

A gyülekezeti tagok képmutatók és ítélkezők, és ebből van elegük

Egyetem/főiskola miatti költözés

Munkahelyi kötöttségek és felelősségek

Túl messze van a gyülekezet

Túl elfoglalt

Nem érzik azt, hogy valóságos közösség lenne a gyülekezetben

Nem ért egyet a gyülekezete politikai és társadalmi nézeteivel

Úgy döntött, hogy a (gyülekezeten kívüli) barátaival akar több időt tölteni, és emiatt a gyülekezetet „áldozta fel”

Korábban is csak mások kedvéért járt gyülekezetbe

AZ ÁTTEKINTHETŐSÉG KEDVÉÉRT színekkel jellemezték az “elhajtó” okokat:

– a világoskék az életmód-változás miatti kiesést,

– a narancssárga a pásztor vagy a gyülekezet hibájából történő kiesést,

– a lila a vallási, politikai és morális okokat jelzi.

2. A MÁSODIK LISTA: miért maradnak ott?

pic02

A gyülekezet az Istennel való kapcsolatom jelentős és életteli része volt

A gyülekezet valós segítséget tudott nyújtani a mindennapi életem helyes megéléséhez

Úgy éreztem, hogy a gyülekezet segít nekem abban, hogy jobb emberré váljak

Követni akartam a szüleim és családtagjaim példáját

Volt egy erős elhívásom és elkötelezettségem a gyülekezetben való szolgálatra

A gyülekezeti tevékenységek az életemből egy jelentős szeletet foglaltak el

A gyülekezet(be járás) támogatott az életem kritikus időszakaiban

Nem akartam szellemi iránymutatás nélkül élni az életemet

Én ezt most nem kommentálom.
És Neked mi a véleményed?

Read more