Bejegyzés

Képes beszéd

Nagyon szeretem a jó illusztrációkat. Amikor előadásokra, tréningekre készülök, rengeteg időt töltök a neten, megfelelő képeket keresgélve. Van olyan képzési anyagom, amely prezentációjába több mint 140 órányi munkát fektettem – csak a prezentáció elkészítésébe, és akkor még nem is beszéltünk magának az előadásnak a megírásáról! A megfelelő illusztrációk összekeresése, magyarosítása, a PowerPoint vagy Prezi felépítése terén maximalista vagyok, mert tudom, milyen sokat számít a jó prezentáció.

Hatalmas gyűjteményem van ilyen “okos” képekből – ebben a posztban közreadok néhányat,  esetleg egy-egy gondolatot is mellékelve hozzájuk. Remélem hasznos lesz inspirációként, példaként, módszerként is. Lehet használni prédikációkban, tanításokban, ifiken, vagy akár csak egy blogon, ha továbbgondoljátok vagy befejezitek ezeket a rendhagyó képaláírásokat…

Mi a gyülekezet… Milyen Isten…. Mit jelent a predestináció?

user-experience-elefante

Sokszor tapasztaltam, amikor egy gyülekezet tagjait külön-külön kérdezgettem bizonyos dolgokról, hogy ahányan válaszoltak, annyiféle választ adtak. Vajon miért van az, hogy bár ugyanazt a Bibliát olvassuk, ugyanarról az igeversről is akár homlokegyenest ellenkező következtetést tudunk levonni? S főleg, kinek van ilyenkor igaza? Legyen szó eleve elrendelésről, karizmatikus témákról, Isten akaratáról.

Van egy régi anekdota a vakokról, akik sosem láttak még elefántot. Mindegyik megragadja valamelyik “részét”, és meg van győződve arról, hogy ő már pontosan tudja, milyen állat az elefánt. Mi a tanulsága? Valami olyasmi, hogy csak rész szerint van bennünk az ismeret, éppen ezért sokkal nagyobb alázatra lenne szükségünk akkor, amikor a magunk vélt igazságait oly hatalmas vehemenciával tudjuk másokra erőltetni…

Már rég tanítóknak kellene lennetek…

673896_2eedb4d761_s

Sokszor elmondom, ha szóba kerül: nem értek egyet azzal, hogy az egyház tele van nem hívő emberekkel. Inkább az lehet az oka az egyház letagadhatatlan szerepvesztésének a világunkban s életünkben, hogy az egyház tele van kiskorú hívőkkel. Akik sosem nőttek elég nagyra ahhoz, hogy…

Hogy működik a gyülekezet?

leadershipmodels-1

Melyik hogy… bár ezek világi modellek, nem nehéz párhuzamokat találni, ha keresünk…

Keresztény másság…

04

Mi keresztényes sokféleképpen el tudjuk mondani, körül tudjuk írni, meg tudjuk határozni, miben is vagyunk mások, mint a “világ”. Sokszor mégsem tűnik fel senkinek ez a nagy “másságunk”. Mert ha konkrétumokat kellene sorolni: miben más az életünk, mint a nem hívő szomszédainké?

Álljon itt egy idézet képaláírásként Donald Hay keresztény közgazdásztól:

Azt hiszem, az egyházi hibák közül az egyik legnagyobb ma az, hogy a keresztyén fogyasztói magatartás látszólag oly kevésbé különbözik a körülöttünk lévő hitetlenekétől. Semmi sem jelzi jobban anyagias szemléletű szomszédainknak, hogy milyen keveset jelent számukra a hitünk, mint az, hogy mennyire nincs különbség épp azon a területen, amelyre anyagias szemléletű társadalmunk odaszentelte magát – az anyagi javak gyűjtése terén.

Minek látod magad?

05

Persze tudom, ez sokféleképpen elsülhet… mindenesetre tény, hogy a mai emberek egy jelentős részének önértékelési problémái vannak. Sokan kevesebbnek látják magukat, mint amik valójában, mások pedig kissé talán fölé lőnek…

Mindenesetre reménykeltő, hogy legalább Isten valami ilyesmit lát, amikor ránk néz. Olyan jó lenne ezt eltanulni tőle, és így tekinteni egymásra is…

S végül, divat-e vallás?

08

Persze a kérdés félrevezető. A vallások mindig divatba hozható dolgok voltak – a krisztuskövetés azonban más. Az sosem lesz divat, mert…

Éljen a Vadász Egyesület!

A Vadász Egyesületben évek óta belső feszültségtől izzik a levegő. Egy óriási objektumot építettek. El is nevezték Vadász Háznak. A Nagy Vadászról, A Vadászról nevezték, kiről is nevezték volna. Minden évben meghívták a Nagy Vadászkönyv egy-egy nemzetközileg is elismert szaktekintélyét, akik többnyire híres vadászok is voltak egyben, hogy vadászati előadásokat, sőt tanfolyamokat is tartsanak. A rendezvényeket szenzációsan előkészítették.

Vadat mégsem sikerült évek, na igen, évtizedek óta fogni. Most tekintsünk el attól a néhány a néhány csodálatos esettől, mikor is néhány vad az éhségtől hajtva odáig merészkedett, hogy a Vadász Egyesület heti összejövetelére, az épületbe, a nagy Vadász Házba bementek, nem törődve a halállal. Ezen vadaknak a kitömött trófeái díszítették itt-ott a Ház belső falát. De ez a kevés trófea inkább megszégyenítőleg hatott az egyesület tagságára, senki sem volt túlzottan büszke az ilyen vadászati eredményre.

Pedig hetente többször is gyűlést tartottak a díszes Vadász Házban, amelyen a mély értelmű és nagyon gyakorlatias Nagy Vadászkönyv egyes szakaszait olvasták fel, amiről alapos és hosszadalmas fejtegetéseket hallgattak a szakemberektől. Olykor vadászati gyakorlatot is rendeztek egy-egy közismert vadász segítségével. Ezek a gyűlések általában azzal végződtek, hogy a vendégvadász kibiztosított és élesre töltött puskájával jó pár lövést leadott a terem különböző pontjaira. Természetesen nagy sikernek könyvelte el mindenki, ha évente egyszer-egyszer vad akadt a puskavégre, hisz a vadászházban egyébként nem tartottak vadakat. Ezt egyébként mindenki tudta, mégsem adták föl a Vadász Házban való vadászat gyakori hagyományát.

Miért nem akad több vad a Házban puskavégre? Ez a kérdés foglalta össze a feszültség forrását. Egyesek azt javasolták, hogy a Házat vadrezervátummá kell nyilvánítani. Mások odáig mentek, hogy szinte ősvadonszerűen alakították át a belső teret. Ezzel kapcsolatosan nemzetközi vadászati szervezetek szakvéleményét is kikérték. Sokan a rendszeres gyűlések gyenge látogatottságában látták az okot.

Végül egy éjszakába nyúló Egyesületi gyűlés után megszületett a nagy elhatározás. Az egyesület egy-két vadászát hivatásos vadásszá avatták ünnepélyes keretek között. Ők vállalták, hogy a Vadász Ház közvetlen szomszédságában lévő hatalmas kiterjedésű erdőben rendszeresen vadásznak. A dolguk az lett, hogy minél több vadat ejtsenek el. Életük nem volt leányálom. Magányosan vadászgattak attól kezdve, mivel az Egyesület legtöbb tagja irtózott a vadontól. Lélegzetelállító legendák forogtak közszájon a titokzatos erdő félelmetes történeteiről és helyeiről. Egyszóval, nem Egyesületi tagoknak való hely volt az. A hivatásos vadászok hozzászoktak a rengeteghez. Évente beszámolókat és diavetítéses demonstrációkat tartottak. Ilyenkor mindig zsúfolásig megtelt a Vadász Ház nagycsarnoka.

Ez végül jó megoldásnak mutatkozott, mert az Egyesület tagsága megnyugodott, hogy mégsem volt hiábavaló dolog megépíteni a Vadász Házat.

Mit gondolsz erről?! Írd meg a hozzászólásokban!