A feleségem egyik nagy szenvedélye a scrapbooking. Aki nem tudná, mi ez: fényképek, általában családi fotók kézműves „felöltöztetése” valamilyen egyedi, művészi „ruhába” – különleges papírok, masnik, csatok, mininyomdák, kövek, kicsi, szép és színes izék és bigyók segítségével :-) Van digitális változata is – Eszterem inkább ezt műveli (itt a honlapja), mert az offline scrapbook igen költséges hobbi. Az igazi adrenalinlöketet az adja, hogy a scrapbook közösségek mindenféle kihívásokat találnak ki, amit a közösség minden tagjának a saját egyedi módján kell megvalósítani, aztán eldöntik, kié lett a legjobb, és az kap valami kis ajándékot. (Csak egy mondatnyi „apcseles” megjegyzés: amerikai gyülekezetek misszióznak gyülekezeti scrapbook klubok működtetésével – pár példa itt, itt és itt!)

Úgy egy évvel ezelőtt volt egy kihívás: valentin napra kellett scrapbook-ot készíteni. És én kaptam Esztitől egy olyat, amin egy felsorolás volt: 52 olyan dolog, amit szeret bennem.

Nagyon jól esett. Olyannyira, hogy rögtön csináltam neki én is egyet, nem kis meglepetést és derültséget okozva a bénácska alkotásommal – nem csak Eszti számára, hanem a scrapbookos közösségben is. Ebből lett is egy cikk a scrapbook.hu-n.

Pár hete úgy döntöttem, meglepem Esztit, és írtam egy TOP100-as listát. Az már jóval részletesebb volt. Száz dolog, amit szeretek a feleségemben. Két este írogattam pár órát – szerencsére nem volt nehéz, mert még mindig szenvedélyesen szerelmes vagyok belé. Örült is neki nagyon. Csak folyton vissza kell kéregetnem, mert azóta is eszembe jutnak dolgok, amiket még hozzá akarok tenni a listájához.

Persze erre Eszterem egyből közölte, hogy ő meg se áll kétszázig, annyit fog nekem írni. Ez az „édes bosszú” – de még nem tudja, hogy én mit találtam ki neki ezek után :-)

Azon túl, hogy ez mennyire kedves-romantikus-kreatív-stb. meglepetés volt a másiknak, sokat beszélgettünk a listáinkról. Pontról-pontra kitárgyaluk, hogy mit értünk alatta, miért írtuk, mi a mélysége, vagy hogy a másikat az épp hogyan érinti – hogy az egymás iránti szeretetünk-szerelmünk ne közhelyeken vagy általánosságokon alapuljanak, hanem konkrét és valós tulajdonságokon és élményeken. Voltak pontok, amikről órákig tudtunk beszélgetni – és ezek a beszélgetések csak tovább növelték az egymás iránti bizalmunkat és szerelmünket.

Mivel a Balaton mellett lakunk, nyáron folyamatosan jönnek hozzánk a barátaink nyaralni. Múlt héten nálunk volt egy barátunk, és pont akkor volt a szülinapja. Egymástól teljesen függetlenül azt találtuk ki Esztivel, hogy mindketten írunk neki is egy-egy ilyen listát. Leírjuk, mit szeretünk benne, mit tartunk értékesnek a személyiségében, a lelkében, a gesztusaiban vagy a megnyilvánulásaiban, annyi pontban, ahány éves lett. Ez lett az ő szülinapi ajándéka. Azt hiszem, nagyon örült neki – azt mondta, még sosem kapott semmi ilyesmit senkitől.

Ezután jutott eszembe, hogy a mi spontán szeretet-megnyilvánulási „módszerünk” talán másoknak is „hasznos lehet”.

Egy ilyen listának, mint valóban őszinte kitárulkozásnak és vallomásnak, nem csupán annyi az értéke, hogy jólesik annak, aki kapja, hanem hogy megerősíthetjük általa a másik önbecsülését is. Boldogabbá, magabiztosabbá tehetjük azt, akit egyébként is szeretünk. Mert az az igazság, hogy nem csupán arra a „tudatra” szomjazunk, hogy mások értékesnek és különlegesnek látnak bennünket, hanem hogy ezt valamilyen módon ki is fejezzék felénk. Szeretnénk ezt bizonyosan tudni, érezni, átélni, szeretnénk hallani, ahogy kimondják – mert emberből vagyunk, és szükségünk van rá. Ezáltal fedezhetjük fel, tudatosíthatjuk, „gerjeszthetjük tovább” magunkban azokat a pozitív tulajdonságokat, amiket egy ilyen lista visszajelez rólunk. Ez is a szeretet megnyilvánulásának egy módja – ilyen módon is lehet szeretni valakit. Házastársat, szülőt, barátot, akár még főnököt vagy beosztottat is a munkahelyen.

A 21. századi elidegenedett ember elfelejti kifejezni a másik iránti szeretetét. Elhiszi a filmeknek és a körülötte lévő nagymenőknek, hogy egyenesen szánalmas az ilyen „érzelgősség”. Fél megállni a nagy rohanásban, és semmi mást nem tenni, csak szeretni valakit. És elfelejti vagy szégyelli néven nevezni azt, amit másokban tisztel és becsül, ami miatt jól érzi magát a másik társaságában, amit mellette átélhet vagy akivé mellette válhat. A kritikát, a hiányosságokat és hibákat gondolkodás nélkül és kéretlenül is öntjük másokra – de a szeretet konkrét és valóságos kifejezése ritka, mint a fehér holló. Keresztényként ráadásul sokakban él egy torz elképzelés arról, hogy nem dicsérjük a másikat, mert elbízza magát. A pozitív megerősítések sok helyen teljesen hiányoznak a gyülekezeti megnyilvánulásokból, miközben azon csodálkozunk, hogy a felszabadító Krisztus egyháza hogy lehet tele ennyi komplexusos hívővel. A kívülálló nem hívők pedig azt nem értik, hogy az állandóan a szeretetre hivatkozó keresztények miért veszedekednek, gyűlölködnek, háborúznak többet szinte minden más emberi közösségnél.

Ajánlanék tehát valamit – mert nekünk nagyon bejött!

Írj listát annak, akit szeretsz!

Szedj össze legalább 50-100 konkrét dolgot, amit szeretsz benne, amit értékelsz a jellemében, amiért hálás vagy érte vagy neki. Csinálhatsz srapbook-ot, nem ördöngösség, vagy írhatod kézzel, hogy megjelenésében is személyesebb legyen. Lehet, hogy nem könnyű – mert elszoktunk attól, hogy kifejezzük magunkat és a szeretetünket – de megéri! Egyszerű szavakkal, minél konkrétabban, teljesen nyíltan és őszintén – mert csak így van értelme. Nem baj az sem, ha annyira őszinte mersz lenni, hogy az már szinte sebezhetővé tesz – az igazi szeretet éppen az ilyen teljesen őszinte kitárulkozásban képes a szárnyalásra. De vigyázz: véletlenül se valamiféle álszent vagy mögöttes lelkigondozói vagy terápiás célzattal tedd, hanem kizárólag a másik „szeretésének” és megajándékozásának teljesen önzetlen élményéért. Ha be mered vállalni, csodában lehet részed – olyan pillanatokban, amikért érdemes élni!