Bejegyzés

An Geadh-Glas: a Szentlélek nem galamb, hanem vadlúd!

A Szentlélekről nekünk általában a galamb jut eszünkbe. Miért? Mert a hagyományos bibliafordításokban, amikor János bemeríti Jézust a Jordánba, és megnyílik az ég, a Szentlélek galamb formájában leszáll Jézusra. Azt hiszem, ez a galamb-jelkép összes magyarázata. Ehhez képest jól belegyökerezett a keresztény kultúránkba. (Van még pár dolog, amiről azt gondoljuk, hogy betontalapzata van a Bibliában, közben csak egy félmondat – esetleg az is rosszul értelmezve…)

Most készítem a Magyarázó Bibliafordítás magyarázó jegyzeteit :-) – hogy mit miért fordítottam úgy, ahogy – és ennek az igeversnek az elemzésénél is találtam valamit (amit persze most revideláltam is a saját fordításomban: a Szentlélek leszállásánál egyáltalán nem a galambhoz való hasonlatosság a lényeg, hanem a leszállás módja. “Mint egy madár”, úgy szállt le Jézusra – és hogy milyen madár, az majdnem mindegy, nem azon van a hangsúly.

No de nem is ezért kezdtem el írni.

A kelta keresztyéneknél a Szentlélek egyáltalán nem galamb! A Szentlélek szó kelta nyelven: “An Geadh-Glas” – és ez azt jelenti: “vadlúd”.

Lehet, hogy szentségtörésnek tűnik, de nekem ezerszer jobban tetszik, mint a galamb! Egy vadludat nem lehet “kiszámítani”  vagy megszelídíteni. Nem lehet kukoricával lekenyerezni. Jövőre nem a tavaly lerakott fészkébe költözik, mint a gólyák. A vadlúd olyan életérzéseket hordoz (legalábbis számomra), mint a szabadság, a titok, a veszély, a kihívás. Nem tudod kiszámítani, pontosan merre is kell menni, és ez aggodalommal tölthet el – de van ennek az életérzésnek egy másik neve is: kaland. A Biblia, az Újszövetség olyan könyv, amely a Szentlélek által vezetett életek kalandjait mutatja be nekünk. Olyan kalandokat, amelyek ugyan nem nélkülözték a próbákat és nehézségeket, de akkor is nagyszerű győzelmekben bontakoztak ki. Olyan kalandokat, amelyekért érdemes volt elindulni, küzdeni, élni! És a Szentlélek ma is ugyanerre hív bennünket! A vadludakkal csak egy dolgot lehet csinálni: követni, percről-percre, napról-napra! Mert úgyse tudod kiszámítani, holnap hol lesz! És ez izgalmas! Ez egy óriási kaland! A kereszténység egyáltalán nem unalmas, nem kiszámítható, nem egysíkú, nem a vasárnapok monoton ismétlődéséből áll, rutinszerű istentiszteletekkel és prédikációkkal. Legalábbis az a kereszténység nem, amelyik nem megszelídített galambokat etet a saját érdeklődésének, engedelmességének morzsáival, hanem szárnyal, szorosan a vezérgúnár nyomában, mint aki pontosan tudja: ha lemarad, az élete múlhat rajta!

A Szentlélek tehát vadlúd. Követésére hív.

KIEGÉSZÍTÉS:

Angolul tudóknak szeretettel ajánlom Mark Batterson, egy nagyszerű gyülekezetplántáló pásztor könyvét, amely ezt a kelta hagyományt, illetve a hozzá fűződő igei gondolatait dolgozza fel: http://chasethegoose.com