Bejegyzés

Gyülekezeti reformáció Gordon Ramsay módra – 2.változat

Három tanulmány érkezett a Gordon Ramsay-féle gyülekezetrefomáló felhívásunkra. Mindhármat közzétesszük a napokban. Köszönjük a szerzőknek – postázzuk nekik az ajándék DVD-t!

A válságkezelés Ramsey-féle modellje Baján

Szerző: Baráti Róbert

Az általam leírt gondolatok, és lépések igaz történetet takarnak. Három évvel ezelőtt kis híján széthullott a gyülekezetünk. Nem volt könnyű út, de most már azt gondolom a felépülés, növekedés útján járunk. Amikor megnéztem a videót, minden helyzetre be tudtam helyettesíteni azt, amin mi átmentünk.

I. Hogyan jutottunk idáig?

Történetünk hasonló ahhoz az étteremhez, amely egy valamikor jobb napokat látott kis vendéglő volt. Gyülekezetünk egy teljesen új plántálás volt, felekezeti háttér nélkül, a rendszerváltás éveiben tapasztalható ébredési hullám gyümölcse. Isten munkája, melyet azonban az ember tönkre tud tenni…

Szebb napokat, dicső múltat tudva magunk mögött, a problémák hozzávetőleg nyolc-tíz évvel ezelőtt kezdődtek. Akkor még nem tudtuk, hogy ez a sajnálatos helyzet sorozatos szakadásokat idéz majd elő.

Az okot nagyon egyszerűen nem tudom leírni, de ezek a motívumok nagy súllyal voltak jelen: Alkalmatlan, vagy alkalmatlanná vált emberek vezetnek, illetve alkalmas emberek rossz döntéseket hoznak, vagy nem hoznak meg jó döntéseket.

Igaz a mondás: fejétől bűzlik a hal, de a farkától kezdik pucolni. Legyen ez az első tanulság: Ameddig a vezető a helyén van, a nehézségek átvészelhetők, amint itt hiba csúszik, összeomolhat az egész.

Az érdekesség még annyi, hogy az alkalmatlanságon nem a vezetői ajándék hiányát értem, azt úgy gondolom, hogy megvolt mindegyik vezetőben. Visszatekintve azt mondom, hogy sokkal inkább jellembeli hiányosságok : alázat, kitartás, készség a szenvedésre, tanulni akarás, csapatszellem hiánya.

Az étterem tulajdonosról sem lehet azt mondani, hogy nem karizmatikus, vezető személyiség, de jellembeli problémái alkalmatlanná tették az étterem vezetésére.

II. Hogyan tovább?

1. lépés: Mi Isten akarata?

Azt gondolom, hogy nem minden tönkrement vendéglőt lehet, és kell újraindítani. A Peter’s-nek szerencséje volt. Ugyanígy nem minden tönkrement gyülekezetet kell, és lehet újraindítani. Ez az első tisztázandó kérdés: Akarja-e Isten hogy építsük fel újra? Mert ha nem, akkor hiába fáradnak az építők…

Miután Isten meggyőzött, hogy van mennyei akarat a folytatásra, még egy fontos dolog hátra volt:

Kell egy vezető

Ezt azért nem írom külön lépésként, mert Isten akaratát embereken keresztül viszi véghez. Éppen ezért kell, hogy legyen olyan ember, vagy még jobb, ha több ember aki hordozza ennek a felelősségét. Mint az étteremnél: ha nincs Gordon, akkor nincs vezetés, nincs tovább.

Fontos: a vezető csak akkor vezető, ha a többiek követik. Elengedhetetlen hogy a vezetettek részéről legyen elfogadás, támogatás, felismerés. Tehát: Isten elhív, az emberek pedig támogatnak. A filmben látható, hogy Gordont az első perctől kezdve elfogadják, és követik utasításait. Tekintélye nem az egóból fakad, hanem a szakmai háttere abszolút meggyőző.

Egy gyülekezetben is hozzáértő, rátermett vezetőre van szükség, akinek van „szakmai tekintélye”. Ami nem az elméleti tudás, hanem szívállapot kérdése inkább. Jó vezető nélkül a gyülekezet sem lesz képes felállni, és újrakezdeni.

2. lépés: Helyzetfelmérés

Gordon ugyanezt tette. Mi erre a jól ismert SWOT- analízist alkalmaztunk, melyet kiosztottunk, mindenki leírhatta a véleményét, elképzeléseit. Nagyon hasznos volt, beszélgettünk is róla. Időközben a megmaradt vezetőséggel is átrágtuk. Ahogy a filmben volt: szembesülnünk kellett, hogy a mi gyerekünk sem a legszebb…

3. lépés: Látás, mely lassú lépéseket kívánt.

Mivel sok közösség van a városban, ezért fel kell tenni a kérdést: „Uram, mutasd meg mi a célod a gyülekezettel, mert csak azért, hogy kirakhassunk egy táblát, nem sok értelme van külön  létezni, Mi a dolgunk?”

Egyszerűen mondva: el kellett venni egy látást, meg kellett fogalmazni egy jövőképet, amiért dolgozni szeretnénk. Amelyet a közösség tagjai felé is kommunikálni kellett. Itt fontos megjegyezni, hogy az első félév gyakorlatilag egy stabilizálódás volt, a válság után. Semmi egyebet nem kellett tenni, mint tartani az alkalmakat, rendszeresen, és érezhetően megnyugodtak az emberek.

4. lépés: Munkamegosztás

Az étteremben káosz volt, nem voltak a hatáskörök letisztázva. Egyesek megszakadtak, a főnök meg henyélt.

A szolgálatokat igyekszünk minél jobban szétosztani. Két haszna van: felszabadul energiám, másrészt mások is alkalmat kapnak a szolgálatra. Növekszik a fontosságtudatuk, fejlődnek ajándékaik, képességeik. Valamint nem mellékesen ez a bibliai (egyetemes papság elve)

5. lépés: Innováció

A lepusztult konyhában nem lehet jól főzni. Így a keresztény közösségben sem lehet régi módszerekbe kapaszkodni, mert az idő elmegy mellettünk. Nagyon fontosnak tartom a kreativitás felszítását, a gondolkodás megújítását. Minden vezetőnek kötelezővé tenném Frederik Haren: Gondolat.ébresztő című könyvének a használatát!

Ez a folyamat most is zajlik, folyamatos műhelymunka folyik, egyenlőre talán szerény eredménnyel. Használható dolgokat igyekszünk beépíteni. Meg merem kockáztatni, ha ez kihal, az kódolja az újabb krízist.

6. lépés: Kimondani a rosszat is

Ez elengedhetetlen. A problémákat nem szabad a szőnyeg alá söpörni. S ez kétirányú kell, hogy legyen. Szükséges hogy a vezető is inthető maradjon, és tudjon bocsánatot kérni! Ha ez nem megy, akkor úgy jár mint Peter. Mindenkinek baja volt vele, végül mégis Gordon osztotta ki. Igyekszünk gyakorolni az egyenes beszédet minden helyzetben, nagy szeretettel, és tapintattal.

7. lépés A múlt árnyékai

Fel kell készülni, hogy a múlt árnyékai vissza-visszaköszönnek. Néha sokkal később robbannak dolgok, mikor már mindenki azt hitte hogy túl vagyunk rajta. Lásd: Az étterem újranyitása utáni elbeszélgetést a személyzettel, mivel a tulajdonos még mindig a régi reflexek szerint „dolgozott”.

Erre felkészülni nem lehet, de ha találkozunk vele, lehet kezelni, nem dől össze a világ.

8. lépés Hátrányból előny – Kis családias gyülekezetek

Kis gyülekezetek gyakran frusztráltak amiatt, hogy kicsik. Pedig az étterem példáját látva, ők is ebből kovácsoltak maguknak előnyt: családias ízek.

Ugyanez az út áll a kicsik előtt: minőségi kapcsolatok lehetősége, minőségi személyesség.

A mai világban bizony ez is vonzó lehet az embereknek.

III. Mi lesz ezután?

Továbbgondolva a videót, valószínűleg boldogan élnek, míg meg nem halnak, és nagyon sokat keresnek az újra beindult étterem tulajdonosai.

Közösségünk is reménnyel néz a jövőbe. Építkezünk, tervezünk, s néha rosszul döntünk, de a lényeg: HALADUNK. Az hogy él a gyülekezet az Úr dicsősége. A munkában a vezetői csapat mellett (mert nem magányos harcos vagyok J ), minden egyes tag odaszánása és munkája is keményen benne van. És hiszem, hogy a jövőben is benne lesz.

Vannak céljaink, tudjuk az azokhoz vezető utat, időről időre mérjük, hogy hol tartunk, ha kell kisebb kiigazításokat teszünk, de ami talán a legfontosabb: Isten végtelen szeretetének haszonélvezői vagyunk!

Gyülekezeti reformáció Gordon Ramsay módra – 1.változat

Három “pályázat” érkezett a Gordon Ramsay-féle gyülekezetrefomáló felhívásunkra. Mindhármat közzétesszük a napokban. Köszönjük a szerzőknek – postázzuk nekik az ajándék DVD-t!

Gyülekezeti reformáció Gordon Ramsay módra – 1.változat

Szerző: Szabó-Nagy Attila

Bevezetés

Elég nehéz munka gyülekezetfejlesztési módszertanulmányt írni egy 40 perces étteremfejlesztői összefoglalóból. Gordon módszertani lépéseit lecsupaszítani, majd mindezt egy gyülekezeti működéssel összehasonlítani kissé talán meredek. Lássuk mi sül ki belőle :-)

A környezet:

Hol fekszik a gyülekezeti épület?
Vannak-e más gyülekezetek a közelben? – Mi a közelben lévő gyülekezetek jellegzetessége?

Találkozás:

A gyülekezet tagjai, illetve bennfentesei, megbízottjai, képviselői mennyire figyelnek oda az idegenekre? Egy gyülekezet kultúrája a tagok kultúrájából összegződik. Ha a tagok késnek, akkor a gyülekezet kultúrája a késés, de ez másra is ugyanúgy vonatkozik, – Amit a világban elvárnak egymástól az emberek, vagy értékelnek egymásban az emberek, az ugyanúgy fontos a gyülekezetben is és ne feledjük, a vezetők is tagok, ők is formálják a gyülekezeti kultúrát.

A menü:

Azt gondolná az ember, hogy a gyülekezetben a menü az Istentiszteleti alkalmak, konferenciák és ehhez hasonlók, én azt mondanám, hogy ezek az előételek, vagy csak az egyik fogás a menüben. Az igazi menü a tagok viselkedése, beszéde, hozzáállása azokhoz, akik bele szeretnének kóstolni az Isten Királyságába és a kereszténységbe.

A személyzet:

Maga a gyülekezet. Nincs kivétel. Nem kivétel a pásztor, nem kivétel a titkár, nem kivétel a kántor, vagy a dicsvez, nem kivétel az sem, aki negyedórás késéssel esik be az ajtón. – nem feltétlenül baj a késés, vannak nagyon nehezen megoldható késleltető dolgok –

Fontos a szerepek és hatáskörök tisztázása. De úgy gondolom ez, valahol egy kicsit önkéntes szinten kellene működjön, hogy a személyzet tudja milyen feladatok vannak és ezek megvalósítását konkrét emberek vállalják fel. Sokkal jobb az, ha valaki önként vállal fel valamit, mint az, ha valakire „rásóznak” valamit, még akkor is, ha az illetőnek van arra affinitása.

Vannak feladatok, melyeket hamar bevállalnak és népszerűek, vannak feladatok, amelyek kevésbé „ízlenek”, de egy jó személyzetben az emberek bevállalják a kevésbé „ízletes” dolgokat is.

A konyha:

Ahol a menü készül – ld fenntebb: menü -. Ha a menüvel gond van, akkor az a konyhából bűzlik, ha konyhával gond van, akkor a menüvel is gond van. De nagyon fontos, hogy nem mindenki szereti az olasz éttermet, van aki a magyar konyhára bukik, van aki a francia salátát kedveli. Nem szabad összetéveszteni a rossz menüt az ízléseltéréssel.

A kassza:

Ebben az esetben nem a fiszkális és monetáris forgalmat dokumnetáló részleget jelenti. Úgy gondolom, hogy a kassza a nyitott alkalmakat látogatók száma, Minél többen járnak és minél tovább maradnak, annál jobb a menü.

Gyülekezeti csőd

A kérdés igazából, hogy mikor csőd egy gyülekezet?

Nem járnak az emberek? Nincs miből fedezni a költésgeket? Emberek járnak de nem történik semmi?- Évek óta ugyanazok és nincs növekedés, változás? A gyülekezet a szakadás szélén áll? Annyira kevesen járnak, hogy lehet, hogy érdemes lenne őket másik gyülekezetbe küldeni és nem erőltetni ezt a gyülekezetet?

Váltsuk apró pénzre azt ami a videón szerepel:

A tulajdonos családi gondokkal küszködik és idegroncs. A tulajdonos bátyját nem izgatja az étterem, a megjelenés fontos neki, elkényeztetett óriásbébi, holdkóros, zsarnok – mondják róla a többiek. A séf kikészült, a konyha lepusztult, szemétdomb, egyetlen sütő működik, a személyzet a tűréshatáron van.

A tulajdonos ebben az esetben nem az Úr, bár Ő a gyülekezet igazi tulajdonosa. A tulajdonos ebben az esetben azt a személyt jelenti, akire a nyáj lett bízva, vagyis a pásztort, pásztorokat. A pásztor idegroncs és a pásztorsegédet a külsőségek érdeklik és az, hogy, hogy érzi magát – a bárányok húsán hízik.

A séf, a konyhafőnök, aki az ételt összeállítja, a menüért felelős. Azt mondhatnánk, hogy ez is a pásztori szolgálat, csak a tanítói, gondoskodói oldala a dolgoknak. A konyha szerintem a „vezetői” alkalmakat jelenti, ahol a menüt, a gyülekezeti alkalmakat és a gyülekezet mindennapi dolgait beszélik meg és tervezik. Egyetlen sütő működik, vagyis nincs infrastrukturális kapacitás ellátni az alkalmakat a megfelelő menüvel, megfelelő időben, mert a lóvé elfolyik. A személyzet a tűréshatáron: Még adnak egy-két esélyt a dolognak, de nem bíztató… Szakadás, vagy emigrácó várható.

A gondok forrása egyértelműen a nyáj húsán hízó segédpásztor, aki nem rossz szándékú, csak érzéketlen, felelőtlen, mintha más világban élne – ezzel kell szembesülnie.

„A konyha az étterem szive.” – A gyülekezet szive szerintem a „vezetők” és a többiek közötti kapcsolat, hogy honnan veszem? Az „ember szive” az embernek az a része, ahol a test, szellem és lélek impulzusai találkoznak, ahonnan kiindul az élet és ahol a döntések születnek. A döntések egy gyülezetben nem a vezetői megbeszélésen fogannak meg és születnek igazán, hanem a találkozásokon, alkalmakon, ahol a gyülekezet különböző rétegei találkoznak.

Amikor a gyülekezeti adományok máshova mennek, mint ahova szükség, csődhöz vezethet a dolog. Az infrastruktúra fenntartását fedezni kell, a gyülekezeti adományok és hozzájárulások ezt a célt is szolgálják. A szolgálati „rotáció” sok gyülekezetnél egy jól bevált vezető-nevelési módszer. Beazonosítni a szolgálati területeket és jelentősen felelős pozícióba állítani egy vezető jelöltet, majd ha helytállt, hibázott, kudarcokat és sikereket is átélt, egy másik szolgálati területbe helyezni, míg végig nem megy az egészen.

A konyha újjáépítése amely újra motiválni kezdte a személyzetet és felvillonyzta, nem gondolom, hogy egy gyülekezet életére áttéve valami radikális változást kell jelentsen, konyha addig is volt, csak az eszközök nem működtek, így lecserélték a nem működő eszközöket újakra és működőekre, amelyek ugyanazokat a funkciókat látták el, amelyeket a régi eszközök régen elláttak.

Ha a konyha a gyülekezet szive és a gyülekezet szive a kapcsolatokat jelenti, akkor lehet, hogy csak oda kellene figyelni az emberekre és a kapcsolatokra. Megnézni, hogy a gyülekezet régen ezt milyen eszközökkel csinálta és felújítani azokat, majd újakat is bevezetni.

A menü megújítása és visszatérés a családi menühöz, házias ételekhez –  Ha a menü az alkalmak és a mindennapi keresztény élet és ezt meg kell újítani, lehet, hogy a nagyon egyszerű és az emberek szivéhez és mindennapi életéhez közel álló dolgokkal kell kezdeni.

A recept

Talán a legnehezebb dolog valamiféle általános érvényű receptet leírni, mely bárhol, bármikor adaptálható és alkalmazható, egyszerű, de hatásos.

A legfontosabb talán, hogy a vezetői „elit” és a gyülekezet többi tagja között lévő távolságot kell csökkenteni. Ezt azzal lehet, hogy a vezetők megosztják a gyülekezettel azt, amit ők nehéznek és problémának látnak, megosztják a látást, a terveket, elképzeléseket és nem azt csinálják, hogy időről időre kész tények elé állítják a gyülekezetet, ők meg állnak mint borjú az új kapuba és nem tudjáj mit kezdjenek azzal az izével a tányéron, csak piszkálják, mint a kisgyerek a spenótot, hogy vajon mozog-e.

Szintén fontos a vezetők érzékenyítése a tagok felé. Nem egészséges, ha a vezetők azok, akik tudják a frankót és ők majd megmondják és megcsinálják és mindenki más pedig fogja vissza magát, mindenki más messze nem tud annyi mindent és messze nem tapasztaalt annyi mindent. Hogyan lehet a vezetőket érzékenyíteni? – Egyrészt a szolgálati rotációval, másrészt leht, hogy néha nem árt, ha egy egy vezető hosszabb időre beül a tagok közé és nem vezetni akar, hanem egyszerű mezei tagként ízlelgeti a menüt. A különböző vezetői tréningek és találkozók gyakran felfuvalkodáshoz vezetnek mint hatékonyabb gyülekezetvezetéshez, ezt talán úgy lehet elkerülni, hogy az ilyen tréningre mindig visznek magukkal egy-két, néhány egyszerű gyülekezeti tagot is, akik aztán közben megnyílnak és talán meg merik mondani az őszintét.

Valljuk be, a keresztények nagyon nem tudnak és nagyon nem mernek őszinték lenni, nem mernek kimondani dolgokat, nem mernek megfogalmazni dolgokat, nem mernek GONDOLNI sem dolgokra. Ha mégis, akkor meg nem tudják hogyan kezelni. sem azok, akik kimondják, sem azok, akiknek mondják. A gyülekezetben a vezetők és egymás felé való őszinteség gyakorlata siralmas állapotokban van. Ez egy másik fontos terület. Nem biztos, hogy Gordon példája a működő ebben az esetben, de néha lehet, hogy keményen szemébe kell vágni az embereknek a frankót.

Foglaljuk össze:

1.) A vezetők merjenek beszélni a gondokról és a terveikről a gyülekezetnek, merjék a gyülekezet tagjait bevonni megbeszélésekbe, vezetői alkalmakba.

2.) Érzékenyítés – hasonlóan, ahogy Gordon odatette Petert és az apját a konyhába, hogy a saját bőrükön érezzék, milyen a konyhában dolgozni – ugyanígy meg kell találni a vezetők érzékenyítésének módját.

3.) Az őszinteség kultúráját bevezetni, gyakorlatba ültetni, kidolgozni a megfelelő csatornákat és fórumokat az őszinte visszacsatolásokhoz a gyülekezet részéről a vezetők felé és ezeket megfelelően kezelni, gyakorlatias megoldásokkal előállni.

4.) Mindez valahogy szeretetben, szeretettel, hiszen emberek vagyunk, senki sem tökéletes, sem a tag, sem a vezető, de ez egy olyan helyzet, ahol a vezető előbbre kell helyezze a gyülekezetet és a gyülekezet tagjait, mint önmagát.

Minden csődből való kihúzás persze problémafeltárással indul és ennek is meg kell találni a módját, módszerét, csatornáit és fórumát, kellő körültekintéssel, mert néha a problémák mögött meghúzódnak más problémák és ezeket a rétegeket is ajánlott feltárni, majd végiggondolni a lehetőségeket.

Amennyiben nem a csődből kell kihúzni egy gyülekezetet, hanem valamiféle változást kell előkészíteni, a recept hasonló, mindenképpen célirányosan kell végiggondolni a fenti pontokat és célirányosan megtervezni a módszertanát majd végigcsinálni, persze a megfelelő rugalmassággal.

Bizalmi index: mire elég a 14. hely?!

A GFK piackutató cég évente elkészíti és publikálja a legfontosabb szakmák bizalmi indexét. Húsz szakmát mérnek, 15 európai és pár európán kívüli országban, közel 20.000 fő megkérdezésével. A felmérés lényege: kikben bízunk, és kikben nem.

Íme a legutóbbi, 2010-es lista:

Ami bennünket ebből érinthet, a 14. helyre csúszott papság. (A politikusok 9%-áról nem is érdemes beszélni…)

Az emberek fele nem bízik az egyház vezetőiben. Gondolom ezzel együtt magában az egyházban, a kereszténységben sem. Bár lehet, hogy nem ennyire egyértelmű a kettő összekötése. Mindenesetre egy fontos dolgot ne felejtsünk el: nem szimpátia-index, hanem bizalmi! Vagyis nem arról van szó, hogy egyetértünk-e velük, hanem hogy mennyire megbízhatók, hitelesek, autentikusak, milyen mértékben fordulnánk hozzájuk, ha szükség lenne rájuk.

Ebből a szempontból elég gáz ez a 14. hely, és az 50%.

Mi lehet ennek az oka?!

És mit csináljunk, hogy ez megváltozzon?!

Mert ha ez nem késztet azonnali változásokra és változtatásokra egyházakat, egyházi vezetőket, ha most nem születnek azonnali megoldási javaslatok és stratégiák az emberek bizalmának visszanyerésére, ha vezetőink még csak komolyan se vesznek egy ilyen társadalmi visszajelzést, akkor ugyan mit akarunk mi ebben a világban?!?!?!

Bizalom nélkül a kutya se fogja komolyan venni az üzenetünket, hiába életbevágó, életet mentő, hiába a világ legfontosabb üzenete!

A kreatív gondolkodás lesz a legfontosabb vezetői kompetencia

Na még egyszer erről a témáról – mert megéri.

Ma reggel olvastam egy összegzést a Fast  Companyban arról, hogy az IBM 1500 vezető bevonásával készített egy rangsort a legfontosabb vezetői kompetenciákról, amelyek a következő öt évben meg fogják határozni a vezetői munka irányát és minőségét. A felmérés 66 országot és 33 iparágat ölelt fel.

Íme a lista (a majdnem top-10):

01. kreativitás – a megkérdezett vezetők 60%-a szerint

02. integritás – 52%

03. globális gondolkodás -35%

04. befolyásolás -30%

05. nyitottság – 28%

06. elkötelezettség – 26%

07. fenntarthatóság – 26%

08. emberségesség – 12%

09. tisztességesség – 12%

És pár megjegyzés ehhez, tanulságképp, alkalmazásképp:

1. A legfontosabb bevezető kérdésem, amin érdemes elgondolkozni: vajon benned, mint vezetőben, megvan-e ez a kilenc vezetői készség? Jellemzi, sőt, meghatározza-e munkádat, gondolkodásodat, kommunikációdat?

2. A kreatív gondolkodás van az első helyen! Vagyis a legtöbb energiát már nem a tudás megszerzésébe, hanem annak a hatékony alkalmazásába kell fektetnünk. Ezért lehet hatékonyabb egy objektívvel kevesebb ismerettel, “tudománnyal” rendelkező vezető, vállalat vagy gyülekezet, ha alkalmazza is a tudását annál, amelyik “csak” sokat tud, de nem tudja a tudását kamatoztatni.

3. A tisztesség van az utolsó helyen. Hát igen, ilyen a gazdasági szektor. Ez szégyen!

4. Amit kiemelnék még: a globális gondolkodás a harmadik helyről. A cikkben van egy külön táblázat arról, hogy például Kínában a vezetők 61%-a számára kiemelten fontos a globális gondolkodásmód, míg például az EU-ban alig több, mint a fele, 33% ez az arány. Vagyis az európaiak sokkal inkább befelé néznek, mint kifelé. És azt hiszem, ez, mint attitüd, jellemző az egyházi vezetőkre is. És nemsokára jönnek hozzánk az ázsaiai, afrikai, dél-amerikai vezetők, hogy segítsenek rajtunk Európa újraevangélizálásában. Ami – megjegyzem – nem biztos, hogy feltétlenül működni fog, mert egészen másféle módon kell megszólítani az embereket egy olyan kultúrában, amely kétezer éve keresztény, mint egy hinduista, univerzalista vagy törzsi kultúrában.

5. És az utolsó tanulság – ez szintén az angol nyelvű cikkből derül ki: a legfontosabb üzleti stratégia a következő öt évben a fogyasztókhoz való közelebb kerülés lesz. Egyszerűen meg kell nyerni a versenyt az emberek választásáért.

Ez minden misszió alapja is. Mert rajtunk kívül más is a pályán van, aki az emberek feletti uralkodás jogáért küzd, és mindent bevet a siker érdekében, hogy közel kerüljön hozzájuk! Óriási a vallás-piac is, és már egyáltalán nem magától értetődő, hogy egy nyugati ember keresztény – hogy a világ többi részéről már ne is beszéljünk.

Szóval ez a mi legfontosabb stratégiánk is: az emberek szívéhez való közelebb kerülés. Mivel a Szentlélek bennünk lakik és rajtunk keresztül munkálkodik, nélkülünk nem lesz sok esélye. Legfeljebb majd a kövek fognak evangélizálni helyettünk – de azt nem várnám meg!

Lifelong Learning: tanulás egy életen át!

Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.
Józsué 1,8

Az egész életen át tartó tanulás gondolata egyidős az emberiséggel. A Bibliától kezdve Konfuciusz tanításán át a 17. századi Comenius Amos János pedagógiai művein át Németh Lászlóig mindig voltak, akik erről sokat írtak és beszéltek. A legújabbkori történelmünkben pedig az 1970-es évektől indult egyfajta világhódító útjára ez a paradigma, és talán az Európa Bizottság 2000-ben kiadott „Memorandum az egész életen át tartó tanulásról” című vitaanyagtól vált trendi témává a közoktatásban és a profitszektorban egyaránt.

Na ennyit a tudományoskodásról. Miről is van szó?!

Leírom a Lifelong Learning paradigmájának négy alapelvét, hogy megértsük. Aztán jön majd az is, hogy mindez mit jelent nekünk, keresztényeknek, keresztény vezetőknek. Ha már az alapelv a Bibliában is benne van!

1. A tanulás átfogó szemlélete

Az egész életen át tartó tanulás paradigmája az ember teljes életében megvalósuló valamennyi formális, non-formális és informális, intézményesített és autodidakta tanulási aktivitását egy egymáshoz kapcsolódó önfejlesztő folyamatnak tekinti, függetlenül a tanulmányok témáitól és funkcióitól. Egy egész életen át tanulunk egy olyan folyamatban, amely a teljes lényünket érinti, nem csak a szakmai képzettségünket, és ennek minden megvalósulási formája egy nagy egészet alkot.

2. A Lifelong Learning tanulóközpontú!

Ez nagyon fontos, mivel a hagyományos oktatási rendszer tanító-, intézmény- és tananyagközpontú. Ebben a paradigmában – mivel a tanulás a tanuló teljes életét végigkíséri, tehát személyhez kötődik – a tanuló személyisége, igényei, készségei és képességei határozzak meg, hogy mit, mikor és hogyan tanul.

3. Motiváció

A paradigma központi eleme a tanuló folyamatos motiválása a tanulásra, éppen ezért hangsúlyos része az élethosszig tartó tanulás folyamatának az önütemezésű és önirányítású, azaz az autodidakta tanulás, ami kiegészíti a vezetett tanulási folyamatokat.

4. Holisztikus szemlélet

Végül oktatáspolitikai szempontból a Lifelong Learning kiegyensúlyozott, vagyis holisztikus szemléletű, ami azt jelenti, hogy a tanulás folyamatának a célja nem kizárólag bizonyos szakmai ismeretek és készségek elsajátítása, hanem a személyiségfejlesztéstől kezdve a gazdasági, kulturális és társadalmi feladatokban való fejlődés is- ráadásul annak figyelembevételével, hogy ezek aránya és dominanciája az ember életívének különböző szakaszaiban teljesen eltérőek lehetnek.

És akkor nézzük a kérdést most kifejezetten keresztény és vezetői szempontból!

Manapság az orvosoknak, pedagógusoknak szakmai kötelezettségük a továbbképzési programokban való részvétel. A gazdasági szektor közép- és felsővezetése elképzelhetetlen folyamatos szakmai és személyiség-, vezetői készségfejlesztő tréningek nélkül, amik ráadásul hihetetlen összegekbe kerülnek – nem beszélve a személyes coachingról! Tessék megnézni például a Dale Carnegie vállalkozásfejlesztő programját, amit kis- és középvállalkozásokvezetői számára hirdetnek folyamatosan, a 10 napos képzési program 1,1 millió forintba kerül fejenként!

Miért alapkövetelmény az orvosok, pedagógusok számára a folyamatos fejlődés? Mert emberekkel „foglalkoznak!” Mert óriási tétje van annak, hogy valamit jól vagy rosszul tesznek. Miért mennek el a felsővezetők méregdrága tréningekre? Mert millió- és milliárd forintokról kell helyesen dönteniük, és mert sok száz és sok ezer család megélhetését kell biztosítaniuk a vállalatuk jó vezetésével.

Viszont…

Mi is emberekkel „foglalkozunk”, sőt, az emberek örök élete bízatott ránk, nekünk is biztosítanunk kell anyagi hátteret a gyülekezetünk, missziómunkánk, szociális munkánk működtetéséhez, mi is családokért, gyermekek neveléséért vagyunk felelősek. És mindezek ellenére nagyon kevés gyülekezetben működik bármiféle lifelong learning. Persze, mindenkinek van Bibliája, és minden hétvégén van istentisztelet. De azért talán mindannyian sejtjük, hogy ez nem intézhető el ennyivel!

A legtöbb gyülekezetben a vasárnapi iskolával véget ér a koncepcionális tanítás! A legtöbb gyülekezetben nincs semmiféle bibliaiskola, nemhogy élethosszig tartó, semmilyen, és a bibliaórák látogatottsága, ami elvileg ezt „pótolnák”, a leggyérebb, ráadásul ott sem tanítás folyik, hanem inkább a vasárnapi istentisztelet rövidített változata. A legfontosabb probléma azonban, hogy nincs koncepciója a gyülekezet szenteket felkészítő szolgálatának, mert a cél már rég nem is ez! A gyülekezeteink étteremként működnek, ahol kiszolgáljuk azokat, akik lelki táplálékért ülnek be, és van, ahol jobba a konyha, van, ahol rosszabb, az egyik helyen tápértéke van és íze nincs, míg a másikon fordítva. És persze azért vannak Michelin-csillagos lelki éttermek is – de a lényeget és a célt akkor is elvétettük! Mert a gyülekezetnek nem (csak) étteremként kell működnie, hanem elsősorban főzőiskolaként! Meg kell tanítanunk mindenkit főzni, másoknak is főzni, és másokat is főzni tanítani. Mert ez a tanítványság lényege.

Az Efézus 4-ben ezt olvassuk (11-12. vers):

„És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére…”

A szolgálati vezetők és ajándékok elsőrendű célja nem a szolgálat mindenki más helyett – hanem mindenki más felkészítése a szolgálatra és az építésre!

Véleményem szerint ezt a célt néztük félre!

És sajnos a keresztények ma nem szeretnek tanulni. Nem fizetik meg az árát. Nem elég alázatosak, hogy iskolapadba üljenek, hogy a hitük mellé tudományt is ragasszanak. Pedig erről is ír a Biblia! Van, ahol a rutin vagy a diploma az akadály, máshol pedig a kenet és a mindent helyettesítő (vak?)hit.

Szolgálataim során több száz lelkésszel beszélgettem arról, hogy miképpen végzi a szolgálatát, mennyit és mit tanult a teológia óta. Az sajnos az iskolapad után nagyon kevesen veszik elő a görög bibliájukat, nagyon kevesen vettek részt bármiféle személyiségfejlesztő vagy kommunikációs tréningen, nem tanultak vezetéstudományt, sosem voltak még csapatépítő tréningen a saját elöljáróságukkal, nem kaptak képzést finanszírozási kérdésekben. A legtöbb keresztény vezetőnek ma Magyarországon nincsen se lelkigondozója, se tanácsadója, se mentora. A gyülekezetek nem költenek szakmai könyvtárakra, tréningekre, konferenciákra. Alig jutnak be hozzánk a nemzetközi szakfolyóiratok és könyvek, és persze a legtöbb vezetőnek ideje sincsen tanulni vagy olvasni, mert tíz ember munkáját végzi a családja és a munkája mellett.

Szóval azt hiszem, lenne mit átgondolnunk ezen a területen. És most nem a saját képzéseinkért aggódok, nem emiatt született meg ez a cikk, mert sokan vannak, akik követik a mi szolgálatunkat, és sok hűséges tanulónk, jó kapcsolatunk alakult ki az évek során. A szenvedélyes tanuló és tanító beszél belőlem! És mivel az aAPCSEL29 szolgálatának fókusza egyre inkább a tréningekre és a coachingra irányul, ezzel a témával rendszeresen és sokat fogunk még foglalkozni a jövőben.

Billy Graham-től egyszer megkérdezték, mit tenne, ha tudná, hogy Jézus öt év múlva fog visszajönni. Azt válaszolta, hogy négy évet tanulna és készülne arra, hogy egy év alatt a lehető legtöbb embert megmentse.

Túl sokszor kapkodunk, hittel és jószándékkal, de koncepciók, tervek, felkészültség, háttér nélkül! Talán ez is egy szelete a kudarcainknak. De ezen a szeleten viszonylag könnyű javítani. Mert tanulni mindig lehet! Vannak iskolák, tréningek, online és offline lehetőségek, csak áldozni kell rá. Először is akaratot, aztán időt, és végül minden bizonnyal pénzt is.

Akik teszik ezt, tudják, hogy megéri! Akik nem teszik még, azoknak pedig üzenjük mi, akik már sokat áldoztunk, költöttünk tanulásra: tényleg megéri! Mert nagyon nem mindegy, hogy egy hadsereg csak lelkesedik – vagy lelkesedik ÉS ki is van képezve a harcra!

Amit átgondolásra ajánlok vezetőknek és gyülekezetnek:

1. Befektetni szakmai és vezetői tréningekbe, továbbképzésekbe személyes és közösségi szinten is!

2. Minden gyülekezet építse fel a saját gyülekezeti bibliaiskoláját, és gondoskodjon a saját tagjainak élethosszig tartó, tudatos és koncepcionális tanításáról!

Marketinglecke a Coca-Colától gyülekezeteknek!

Megnéztem egy nagyszerű előadást Melinda French Gates-től (ő Bill Gates felesége) a TED-en arról, hogy mit tanulhatnak a nonprofit segélyszervezetek (mint például a Gates Alapítvány) a Coca-Colától. És továbbgondoltam, hogy mit tanulhatunk ebből a leckéből mi, keresztények, keresztény missziómunkások és vezetők.

Azt hiszem, tanulságos lesz.

De először is a Coca-Cola. Naponta másfél milliárd adag kólát mérnek ki a világon! És ahol nincs gyógyszer, nincs élelem, nincs elektromos áram (és nincs Biblia sem) – a távoli Afrikában vagy India eldugott falvaiban – Coca-Cola ott is van! Elképesztő.

Minek köszönhető ez az egyedülálló sikertörténet?

Melinda Gates szerint három nem túl bonyolult dolognak. És miközben felsorolom, azonnal alkalmazom is a gyülekezetre, a küldetésünk betöltésére! Mert sajnos több a kóla mint a Biblia, egy üdítőital, ami a szomjat oltja, mérhetetlenül sikeresebb és kelendőbb az örök élet vizénél, ami nem ugyanazt a szomjat oltja!

1. VALÓS ADATOK ÉS AZOK FOLYAMATOS KIÉRTÉKELÉSE

A Coca-Cola mindent tud a saját “világáról”. Azt is, hogy a távoli Afrika legeldugottabb falujába a talicskás kóla-futár melyik nap hány palackkal adott el! A Coca-Cola folyamatosan gyűjti az információkat és az adatokat, folyamatosan elemez, és azonnal reagál.

Valljuk meg, ez iszonyúan távol áll tőlünk.

Valljuk meg, sokszor fogalmunk sincs, melyik vasárnap hányan voltak a gyülekezetben, milyen az életkori eloszlás, ki mennyit utazik, mennyit foglalkozik egy héten a lelki életével, stb. stb. Ha meghirdetünk valamit a szószékről, fogalmunk sincs, hányan veszik komolyan, és konkrétan mit is tesznek azután. Nem tudjuk, hány meghívónk ért célba – és amelyek nem, azopk hol akadtak el. Nem tudjuk, ki hány értékes kapcsolattal rendelkezik, és azokból hányat tart karban evangélizációs szempontból is.

Szerintem nagyon-nagyon kevés konkrétumot tudunk bármiről is, ami a gyülekezeti életünkkel és a missziónkkal, a saját embereinkkel és a környezetünkkel kapcsolatos! Mert mérni, elemezni, értékelni “túl világias”. És leszervezünk egy-egy missziós programot anélkül, hogy bármilyen konkrét “adatot” is tudnánk, akarnánk egyáltalán tudni, elemeznénk, használnánk és értékelnénk.

Ahogy Melinda mondta az előadásában: sok civil szervezet úgy dolgozik, mintha egy koromsötét teremben bowlingozna. Elgurítja a golyót, hallja, hogy gurul, hogy valamit ledönt – de hogy mi lesz a végeredmény, az csak akkor derül ki, ha felkapcsolják a villanyt. De akkor már késő!

2. AZOKRA AZ EMBEREKRE ÉPÍTENEK, AKIK VANNAK

Afrika más, mint Európa vagy az USA. Nincsenek autópályák, ahol a kólás kamionok tonnaszámra nyomhatják a cuccot a hipermarketeknek. Mit lehet tenni? Használni azokat a lehetőségeket, azokat az embereket, akik vannak. És ha talicskával, szamárháton, puttonyban viszi a “vállalkozó” a kólát egyik afrikai falucskából a másikba, akkor úgy viszi. Ezt ismerte fel a Coca. És ma 30.000 regionális elosztóközpontjuk van Afrika területén, ahonnan a talicskás üzetkötők a világ végére is elviszik a kólát.

Az Etióp kormány egészségügyi reformot vezetett be. Mert annyira kevés a kórház, hogy az átlagember egynapi járóföldnyire lakik a legközelebbi kórházhoz – és nincs pénz több kórházra. Pár éve egy ápolóra 30.000 veteg jutott. Azóta létrehoztak egy gyorstalpaló ápoló-iskolát, kiképeztek 30.000 ápolót, és ma már 1:2500 az arány. 15-szörös javulás! EZ eredmény!

Nem ugyanezt kellene csinálnunk nekünk is?! Kiképezni és kiküldeni minden embert, aki van! Sok gyülekezet vár egy jobb lelkészre, több ifjútitánra, dicsőítőcsoportra, ki tudja miféle aranyszájú szentjánosra – és aki van, az voltaképpen nincs. Mert a gyülekezet nagy része nem csinál semmit, csak ül a fenekén, és nézi a műsort.

Jön egy multi, és a nincstelen, tanulatlan, mezítlábas afrikaiakat kólaügynökké képezi. És Afrikában, ahol szinte semmi nincs – kóla az van! Mi miért nem tudjuk ugyanezt megcsinálni?!

3. MARKETING

Ez a “szakmai” elem. A Coca-Colának NEVE van. Nem minden név fölött való – bár globálisan sajnos valószínűleg jobban ismert! A Coca-Cola üzenete nagyon egyszerű: ÉLVEZD! Légy nyitott a boldogságra. Valami ilyesmi. A marketingje egy életérzésről, egy vágyról szól – és minden kultúrában ugyanarról, mégis másképp. Dél-Amerikában a boldogság a családdal fonódik össze. És ezt hangsúlyozza a kólareklám is. Afrikában a közösségről. Ott meg azt hangsúlyozza a reklám. Az üzenet ugyanaz – csak alkalmazzák a fogyasztóra.

Nekünk is van egy nagy nevünk! Nekünk is van egy “termékünk”, Bibliánk, Megváltónk, ami és aki minden szükséget betölt! Mégsem tudjuk alkalmazni, sokszor még a közvetlen szomszédainkra vagy munkatársainkra sem. Pocsék a marketingünk. Vagy csak szimplán nincs.

Tessék, itt a videó, alig több, mint negyed óra. Ajánlanék hozzá egy jegyzetfüzetet, és miközben nézzük (van magyar felirat!), azonnal írjuk le mindazt, ami eszünkbe jut minderről a gyülekezetünkkel, a missziómunkánkkal, a küldetésünkkel kapcsolatban.

Szerintem lehet tanulni Gates asszonytól. A Coca-Colától.

És érdemes is lenne!

Befejezésül álljon itt az előadás utolsó mondata:

Ha képesek lennénk tanulni az újítóktól az élet minden területéről, és ha képesek lennénk végre összefogni – az lenne a boldogság!

UI: Esetleg beírnátok a hozzászólásokba is, mire jutottak a videó után?

Milyenek a keresztények a Google találatai alapján?

Találtam egy döbbenetes képet az egyik angol nyelvű blogon arról, hogy milyennek látnak bennünket, keresztényeket a saját kortársaink a Google keresései alapján.

A biztonság kedvéért fordítok.

A keresőkifejezés ez: „A keresztények miért ennyire…” – és innen a Google a legáltalánosabb és leggyakrabban begépelt találatokat kínálja fel automatikusan a lehulló menüben. Ez a lista tehát az internetes keresések alapján generálódik.

Akkor írom, sorrenben:

– a keresztények miért ennyire hülyék

– a keresztények miért ennyire aljasok

– a keresztények miért ennyire ostobák / tudatlanok

– a keresztények miért ennyire gyűlőlködők

– a keresztények miért ennyire intoleránsak

– a keresztények miért ennyire dühösek / erőszakosak

– a keresztények miért ennyire dilisek

– a keresztények miért ennyire őrültek

– a keresztények miért ennyire arrogánsak

– a keresztények miért ennyire naívak / hiszékenyek

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem nem sikerült ezt a listát reprodukálnom, nálam a Google nem hozta ezt a listát – de sajnos valószínűleg csak azért, mert azóta változtattak az Instant szolgáltatás motorján.

VISZONT, megpróbáltam a Yahoo-t és a Bing-et is, és sajnos az eredmények hasonlók lettek (pár új jellemzővel kiegészülve) :

– a keresztények miért ennyire ítélkezők

– a keresztények miért ennyire aljasok

– a keresztények miért ennyire gyűlőlködők

– a keresztények miért ennyire intoleránsak

– a keresztények miért ennyire dühösek / erőszakosak

– a keresztények miért ennyire naívak / hiszékenyek

– a keresztények miért ennyire bosszantók

– a keresztények miért ennyire arrogánsak

A Bing csak három automatikus találatot ajánlott fel:

– a keresztények miért ennyire ítélkezők

– a keresztények miért ennyire hülyék

– a keresztények miért ennyire arrogánsak

Hát ez bizony elég nagy gáz!

Valamit nagyon elrontottunk, ha az összes internetes keresőmotor ugyanazt vágja az arcunkba! Ilyennek lát bennünket a világ, ilyennek látnak az embertársaink, az osztálytársaink, munkatársaink! Lehet ezen felháborodni, lehet összeesküvés-elméletelet gyártani a Google kereső-motorjának sátánista manipulálásáról, és lehet a lelki gőgtől elvakultan megvonni a vállunkat, hogy „na és, ez meg kit érdekel?”… De akkor is az a kellemetlen igazság, hogy a (valószínűleg) nem k eresztény embereket a keresztényekkel kapcsolatban ezek a kérdések foglalkoztatják.

Nyilván nem ok nélkül!

És közben mi meg csodálkozunk azon, hogy miért nem kell az evangélium az embereknek?! Hogy miért üresek a templomaink?! Hogy miért fejlődik gyorsabban az iszlám, a boszorkányegyház vagy az osho gyorsabban, mint akármelyik keresztény egyház vagy felekezet…?!

Megmondom őszintén, a Bibliát olvasva egyszerűen nem értem, miért így néz ki ez a lista! Nem értem, miért nem ezt generálják le az internetes keresőmotorok:

– a keresztények miért ennyire önzetlenek

– a keresztények miért ennyire örömteliek

– a keresztények miért ennyire kiegyensúlyozottak

– a keresztények miért ennyire őszinték

– a keresztények miért ennyire barátságosak

– a keresztények miért ennyire nagyvonalúak

– a keresztények miért ennyire segítőkészek

– a keresztények miért ennyire megértőek

– a keresztények miért ennyire szelídek

– a keresztények miért ennyire megbocsátóak

– a keresztények miért ennyire józanok

(Na jó, értem, persze… sajnos…)

De csak képzeljük el: ha internetezők ezrei meg ezrei ezeket gépelnék be a Google-ba, akkor máris írhatnánk a válaszainkat, hogy azért, mert Jézus…!  Azért, mert ez van az Igében! Legyél Te is keresztény, mert akkor Te is ilyen lehetsz – amilyen a saját erődből úgysem tudnál! És bátran hirdethetnénk az evangéliumot, mert lenne, aki meghallgatná, akit érdekelne a válaszunk!

De így?!?!

Meg kellene változtatni az internetes keresőmotorok találati listáit! Ez egy jó cél! Mert az egészen biztos, hogy akkor nem csak pár printscreen nézne másképpen, hanem az életünk, a világunk is!

CSINÁLJUK MÁSKÉPP! CSINÁLJUK JOBBAN!

Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Máté 5:16)

Hímsoviniszta a keresztény egyház?!?

Nő csak akkor vezethet bármiféle bibliatanulmányozást, ha jelen van legalább egy férfi diakónus is. Diakónus vagy pásztor jelenléte nélkül nő még imaösszejövetelt sem vezethet!

Ha egy nő elindul istentiszteleten a szószék felé – nők és férfiak, egész családok állnak föl és vonulnak ki a gyülekezeti teremből, demonstrálva tiltakozásukat.

A lelkész azzal utasította vissza gyülekezetének egy nő tagját, hogy az teljes idejű munkát vállaljon, hogy „mivel nő, a Sátán könnyen befolyásolhatná, ha ilyen vezetői szerepre törne”.

Fiatal házaspár ifit vezet. A nő nagyszerű tanító, a férje nagyszerű zenész és művész. A gyülekezet vezetősége mégis a férjet kényszeríti tanításra, mert nő nem taníthat, még az ifiben sem. Ráadásul a vezetők megtiltották a feleségeiknek, hogy barátkozzanak egy ilyen renitens nővel, mint ez a fiatalasszony.

Női imacsoportot sem vezethet nő, ha nincs jelen minden alkalmon a férje, hogy „befedezze a szolgálatát”.

Egy asszony még a kérdéseit sem teheti fel a gyülekezetben nyilvánosan, a férjét kell megkérnie, hogy a nevében kérdezze meg, amit nem értett a bibliatanulmányozáson.

Ezek nem sötét középkor szégyenletes dolgai, hanem mai, hús-vér példák, elsősorban evangéliumi gyülekezetek életéből.

Pár éve írtam egy cikket azokról a hazugságokról, amiket az egyház mondott a nőknek történelme során. A forrásom egy 2000-ben kiadott könyv volt, J. Lee Grady „Tíz hazugság, amit az egyház mond a nőknek” című tanulmánykötete, amely lerántja a leplet azokról a tévedésekről, demagógiákról, hazugságokról, rossz beidegződésekről, amelyek tudatosan vagy öntudatlanul nyomorítják az egyházat. Mert sajnos tény, hogy rengeteg keresztény nő küzd eltorzult, kifordult és szegényes önértékeléssel, depresszióval, étkezési és kapcsolati rendellenességekkel, kényszeres viselkedéssel – azért, mert keresztény! Az Egyesült Államokban a vallásos családok a második helyet foglalják el a nőkkel szembeni családon belüli erőszakos cselekedetek számát illetően. Csak az alkoholisták családjai előzik meg őket! Ráadásul itt elsősorban az evangéliumi keresztényekről van szó! És még valami: egy általam nagyrabecsült, Amerikában végzett, de 2000 óta itthon praktizáló keresztény pszichológus azt mondta, nehogy azt gondoljuk, hogy Magyarországon mások az arányok!

Az apropója annak, hogy újból előveszem a témát az, hogy ez a könyv végre megjelent magyarul! És mivel fontos a téma, és sajnos még mindig aktuális, szeretném reklámozni a könyvet! A reformáció hetében vagyunk, és ez is egy olyan területe keresztény életünknek és gyülekezeti megszokásainknak, ami bizony jelentő reformációra szorulna! És nem valamiféle liberális vagy feminista teológiáról van szó (a könyvet férfi írta, akinek négy lánya van), hanem a Biblia helyes értelmezéséről, és az egymás iránti helyes szeretetről. Hogy a világ előtti bizonyságtételünket és a missziómunkánk sikerét már ne is említsem.

Szóval hogy miről is van szó?!

Tömören arról, hogy az egyház mennyire lekezeli, lealacsonyítja és háttérbe szorítja a nőket. Nem taníthatnak, nem vezethetnek, néhol nem is imádkozhatnak. Otthon esetenként teljes a férfiuralom, mindez Bibliával a kézben. A férfiaknak „be kell fedezniük” a nőket, felügyelniük kell a szolgálatukat, azoknak mindenben szó nélkül engedelmeskedniük kell. Nem illő, ha dolgoznak, ha több a fizetésük, magasabba  pozíciójuk, nagyobb az intelligenciájuk. Talán szélsőségesnek tűnnek ezek a dolgok – de sajnos mégsem azok. Csak nem beszélünk róluk.

Íme kezdetnek néhány idézet az egyház nagyjaitól, akikre felépült a kereszténység kétezer éves története és tanítása (a könyv kutatómunkájának alaposságát is bemutatva, bár ez csak töredéke a könyvben lévő idézeteknek!)

Mit is tanít az egyház (nem a Biblia!) a nőkről?

(Előljáróban még csak annyit: attól, hogy ezek az egyházatyák és teológusok ebben a kérdésben durván tévedtek vagy hibáztak, nem jelenti azt, hogy személyük, életük és munkásságuk egésze tévedés és hiábavalóság lett volna! Egyáltalán nem! Ezt szerettem volna előre bocsátani – mert tisztelem és szeretem őket!)

„Mi a különbség, akár feleség, akár anya? Ő mindig Éva, a kísértő, és ezt minden nőről tudnunk kell… Nem látom, mi haszna lehet a férfinak a nőből, hacsak nem az, hogy gyereket szüljön neki.”
Augustinus

„A nő nem kezdhet el és nem is fejezhet be semmit a férfi nélkül. Ott kell lennie, ahol a férfi van, megkell hajolnia előtte, mint ura előtt, akit fél, akinek aláveti magát és aki iránt engedelmes.”
Luther Márton

„A nő a legtökéletesebb állapotában arra teremtetett, hogy engedelmesen szolgálja a férfit.”
John Knox

„A nő hiányos és satnya, mert a férfi magvában lévő aktív erő hajlamos tökéletes hímnemű utódot létrehozni, míg a nő az aktív erőbe került hibából születik.”
Aquinói Tamás

„A férfiaknak széles a válluk és keskeny a szájuk, ezért intelligensek. A nőknek ezzel szemben keskeny a válluk és széles a szájuk. A nők teremtettségi vonásai mutatják, hogy otthon kell maradniuk, mert széles a csípőjük és tomporuk, amin ülhetnek, hogy őrizzék a házat.”
Luther Márton

„Isten úgy tartotta fenn a rendet mindkét nem számára, hogy az élet dolgait két részre osztotta: a szükségesebbeket és hasznosabbakat a férfira bízta, a kevésbé fontosakat és alsóbbrendűeket pedig a nőkre.”
Chrisostomos egyházatya

„Nem hisszük, hogy a gyülekezetben helye van női elöljáróknak. Amikor Pál apostol azt mondta, hogy a nő ne tanítson férfit, nem ragasztott állításához kulturális érveket…”
John McArthur

„A gyülekezet iránti tiszteletből nem helyes, ha egy nő maga olvassa fel a törvényt. Szégyen, ha a nő hallatja hangját a férfiak között. A nő hangja szennyes mezítelenség.”
Talmud

„Nem helyes, ha férfiak leülnek, hogy hallgassanak egy nőt… Még akkor is csekély hatásúak a nők szavai, ha csodálatra méltó vagy akár jámbor dolgokat mond, hiszen nő szájából származnak.”
Origenész

„A nő lelkileg és testileg is gyenge természete miatt alávetett a férfinak. A nő alárendelt helyzetű a természet törvénye értelmében, a rabszolga viszont nem az. A gyermekeknek jobban kell szeretniük apjukat, mint anyjukat.”
Aquinói Tamás

„Nem tudjátok, hogy mindegyikőtök egy Éva?! Isten nemetekre kirótt büntetése korunkban is érvényes. Ti vagytok az ördög kapuja! … Még Isten Fiának is meg kellett halnia a rátok rótt büntetés, vagyis a halál miatt!”
Tertullianus

„A nő kezdettől fogva gonosz volt: a halál kapuja, az ördög tettestársa, a megtévesztés kútfeje, az Isten szerinti munka gátja, a szenteket rohasztó rozsda… Íme a nő, a bűn bajnoka, az ördög fegyvere, a vétek anyja és az ősi törvény megrontója!”
Salimbene, 13. századi ferences szerzetes

„Amíg az asszony a szüléssel és gyermekekkel foglalkozik, különbözik a férfitól. De ha inkább kívánja Krisztust szolgálni, mint a világot, akkor megszűnik nőnek lenni, és immár férfinak neveztetik.”
Jeromos, a Vulgata fordítója

„A nők szégyellik ezt bevallani, de a Szentírás és az élet is bizonyítja, hogy több ezer közül csak egy nő kap Istentől készséget a tiszta és szűzies életre. A nő nem teljesen ura önmagának. Isten úgy formálta meg a testét, hogy férfival kelljen lennie, gyermekeket kelljen szülnie és nevelnie.”
Luther Márton

Ez nagyon durva! Akkor is, ha tudom, nem az egész Egyház ilyen. De azért ennek a két évezredes szemléletnek rendesen beleívódtak a hatásai az egész nyugati kultúrába. És talán egyáltalán nem véletlen a feminizmus kialakulása… (nem mintha azzal értenék egyet!) Miközben olvastam a könyvet, nem tudtam, sírjak vagy nevessek ezeken az idézeteken… De inkább szomorú, sőt, tragikus!

Holnap folytatom a témát azzal a tíz hazugsággal, amivel az egyház börtönbe zárja a nőket – még ha sokkal kifinomultabban és kegyesebben is teszi manapság, nem ennyire nyersen, mint ahogy ezek az idézetek szólnak. Rengeteg olyan idézetet és érvet fogok írni, amit én magam is hallottam a saját gyülekezeteimben, ahol megfordultam és szolgáltam, férfiaktól – sőt, sajnos nőktől is!

A lényeg: nagyon ajánlom a könyvet! Alapos, biblikus, és nagy értéke, hogy nem csak a problémát veti fel, hanem megoldási irányokat is mutat. Bár a szerző karizmatikus, az egyik legrangosabb nemzetközi karizmatikus folyóirat, a Charisma Magazine főszerkesztője, lelkész és újságíró, könyvét azok is bátran forgathatják, akik a konzervatívabb keresztény felekezetekhez tartoznak. Nem szellemiesíti el a dolgokat, hanem előveszi a héber és görög Bibliát, szóelemzéseket folytat, áttekinti az egyháztörténelmet és a különböző felekezetek hivatalos iratait is. Tényleg alapos, rengeteg tanítási, bibliatanulmányozási ötletet ad. Minden fejezet végén beszélgetésindító kérdések is vannak a közös feldolgozáshoz.

A könyvet nálunk az ELLEL Ministries adta ki – és kialkudtam náluk egy kedvezményes akciót az APCSEL29 olvasóinak, amit hirdethetek itt az oldalunkon. A könyvet ugyan a bolti áron lehet megrendelni, de az árba beletették a postaköltséget is – ezt a kedvezményt tudták adni. 1690 Ft-ért tehát címre is portázzák a könyvet.

Akit érdekel a könyv (márpedig remélem sokan lesznek, mert helyre kellene tenni ezt a témát gyülekezeteinkben) – itt megrendelhetik  közvetlenül a Kiadótól!

Holnap pedig jön a cikk folytatása…

DELEGÁLÁS – az egyik legfontosabb vezetői készség

Rengeteg lelkipásztorral és vezetővel találkozok munkám során, aki szinte agyonroskad a milliónyi kisebb-nagyobb feladat és felelősség alatt, amit napról-napra végeznie és hordoznia kell. Állandóan feszültek, idegesek, sokszor kapkodnak, még akkor is telefonálnak, amikor épp nyugodtan beszélgetnénk velük. És sajnos túl sokszor kimerültek, fásultak, kedvetlenek. Elveszítették a szenvedélyüket, a lelki mélységüket és békességüket, a csendességeiket, a frissességüket.

Természetesen ennek sokszor oka az a gyülekezet és/vagy vezetői közösség, akik mindezt generálják, és tétlenül nézik, akiknek eszük ágában sincsen dolgozni, mert ezért van a pásztor, a vezető, a missziómunkás. Azonban van úgy, hogy ez az egészségtelen túlterheltség a vezető saját hibája. Mert nem tanult meg, nem képes vagy nem akar delegálni. Sajnos mindhárommal találkoztam már.

A DELEGÁLÁS az egyik legfontosabb vezetői készség: annak a képessége, hogy a feladatokat a megfelelő emberekre, és a megfelelő módon kiosszuk, és azokat a megbízottjainkon keresztül sikerre vigyük.

Mi kell ehhez?

Először is megfelelő ember, akire feladatokat és felelősséget bízhatunk.
Tudom, hogy sokan most arra gondolnak: rendben, de mi van akkor, amikor egyszerűen nincs ember! Vagy ha azokra, akik vannak, még egy ceruzát se bíznék, nemhogy egy gyülekezeti munkát!

A jó vezető nem várja, hogy az ölébe pottyanjon a legmegfelelőbb ember egy munka elvégzésére – hanem megkeresi. Felkutatja azt, aki kell neki, mert bárki nem jó! Valószínűtlennek tartom, hogy egy 50-80-100 fős gyülekezetben ne lennének megfelelő emberek egy sor olyan feladatra, amit – mivel „más nincs” – a lelkész vagy ugyanaz az egy-két vezető végez. Ez egyszerűen nem igaz! Túl sok emberi erőforrást hagyunk parlagon a gyülekezeteinkben azáltal, hogy a padban, székeken ülő közönséget nem aktivizáljuk, nem vonjuk be a munkába, csak kiszolgáljuk őket.

A még jobb vezető pedig kineveli az ilyen embereket. Nem esik kétségbe, ha nem talál – fogja azt, aki van, melléáll, tanítja, támogatja, felkészíti, felszereli és csatasorba állítja.

No de térjünk a cikk lényegére:
A DELEGÁLÁS ÖT SZINTJE

ELSŐ SZINT: Pontosan megmondom, mit és hogyan kell tenned, és számon kérem a megvalósítást. Ez egy egyoldalú utasítás. Itt kezdődik a feladatkiosztás – ez a legalapvetőbb és legkevésbé önálló szolgálatba állítása egy új embernek.

MÁSODIK SZINT: Megmondom a célt, együtt leülünk és átbeszéljük a megvalósítást, meghallgatom az ötleteidet és a véleményedet, és a végén elmondom, mit és hogyan kell csinálnod. – Ez már egy magasabb szint az elsőnél, mert bevonom a másikat a feladat megvalósításának kiötlésébe, de hogy mit és hogyan fog végül tenni, mégis én döntöm el. A felelősség még mindig az enyém.

HARMADIK SZINT: Megmondom a célt, felvázolom a lehetőségeket a megvalósításra, és rád bízom, hogy döntsd el, melyik módon szeretnéd csinálni. Válaszd azt a megoldást, ahogyan a legjobban meg tudod valósítani a feladatot a saját képességeid, készségeid, tudásod alapján. Dönts te – az általam megadott kereteken belül. Ezen a szinten már elkezdem megosztani a felelősséget is.

NEGYEDIK SZINT: Meghatározom a célt, és rád bízom, hogyan fogod megvalósítani. Azonban mielőtt hozzákezdesz, a jóváhagyásom kell hozzá, tehát el kell jönnöd, hogy beszámolj a terveidről és a koncepciódról. Ha jóváhagytam, csinálhatod. – Ezen a szinten szabadítjuk fel az embereink kreativitását és önállóságát, de még ott a kontroll felettük.

ÖTÖDIK SZINT: És végül, a legmagasabb szinten már csak kijelölöm a célokat és a határidőket, és rád bízom, hogyan valósítod meg. Hozzám már csak az eredménnyel kell jönnöd! Mivel kipróbált ember vagy, bízok benned, és tudom, képes vagy a kitűzött feladatot teljesíteni anélkül is, hogy nekem felügyelnem kellene rád.

ÉS A LÉNYEG:
EZ NEM A DELEGÁLÁS ÖTFÉLE VERZIÓJA, HANEM A FOLYAMATA!
Ezeken a lépcsőkön keresztül nevelhetünk munkatársakat és vezetőket a csapatunk, a gyülekezetünk számára.

És egy utolsó gondolat: a delegálás a legnagyszerűbb eszköz a fejlődés előremozdításában. Ha csak ezt az öt lépéssort nézzük: onnan, hogy valakinek a szájába rágjuk a feladatot, eljuttathatjuk a teljesen önálló és felelősségteljes vezetői szintig. Ez azért motiváló lehetőség, vagy nem?!