A Theologion Bibliaiskola a keresztény identitás alappilléreiről szól. Sok keresztény azért éli frusztráltan az életét, azért nem éli át a hívő élet győzelmét és az örömét, mert csak egy részt vett még át mindabból, amit Jézus Krisztusban mi Istentől megkaphatunk. Ez a harminchét fontos témából álló sorozat sem tudja bemutatni a teljességet, de szeretnénk szélesebbre tárni az ajtót a Biblia igazságai előtt, hogy egy sokkal tágasabb perspektívában láthassuk Krisztus váltságművét, és azok az alapigazságok, amelyekre egy bizonytalanságoktól mentes, szilárd és gyümölcsöző keresztény életet felépíthetünk, minden hívő ember életének tartópilléreivé válhassanak.
Meggyőződésem, hogy a gyülekezetekben nem a hitetlenség, hanem lelki kiskorúság a legjellemzőbb probléma, mivel jelentős energiákat mozgósítunk, hogy „megszerezzünk” valakit Krisztus és a közösség számára, de ha már megvan, elengedjük a kezét, és a továbbiakban „csak” részvételt várunk tőle, vagy hogy a lelki fejlődéséről gondoskodjon saját maga. Kevés gyülekezetben van átgondolt, rendszerben működő és a gyülekezeti élet szerves részét képező, minden gyülekezeti tag előtt nyitva álló gyülekezeti bibliaiskola – az átfogó és mély tanítást kiszerveztük szemináriumokba, teológiákra, ami csak kevesek számára opció. Ezért gyülekezeti bibliaiskolák bevezetését javasoljuk, ami lehetőség szerint legyen a keresztény „életpályamodell” szerves, a bemerítkezés vagy konfirmáció folytatása. Ha nem csak közönséget, hanem szolgáló közösséget szeretnénk formálni a gyülekezetünk tagjaiból, elengedhetetlen, hogy képezzük és támogassuk őket. Ebben szeretnénk inspirációt és segítséget adni ezzel a bibliaiskolai anyaggal. Nyugodtan dolgozzátok fel, írjátok át, formáljátok a felekezetetek, közösségetek képére, teológiájára és szókincsére, tekintsétek mintának és kiindulási alapnak, vagy akár tanítsátok tovább változatlan formájában!
Az egyes témák megnyitásához kattints a címükre!
A leckék mellett elérhetők a PowerPoint prezentációk és a feldolgozást segítő feladatlapok letöltési linkjei is.
A bibliaiskola részletes tematikája
Őszintén szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a kereszténység ma krízisben van. Minden missziós lehetőségünk ellenére a nyugati (vagyis európai és észak-amerikai) kereszténység befolyása és létszáma folyamatosan csökken és válik egyre jelentéktelenebbé – szemben például az elvilágiasodással vagy az okkultizmus befolyásával, amelyek szinte napról-napra erősödnek. Nagyon fontos megértenünk azt, hogy amikor az egyház krízisben van, az azt jelenti, hogy az egyházat felépítő helyi gyülekezetek vannak krízisben, mert a gyülekezeteket felépítő keresztény emberek személyes élete van krízisben. Azonban a krízis nem feltétlenül rossz dolog. Erről szól ez a tanítás: hogy mit is jelent pontosan a krízis, és hogyan használhatjuk fel arra, hogy általa megerősödjünk és előbbre jussunk. Végignézzük a bibliai kríziseket, azok fajtáit és a árjuk adott megoldásokat, majd a tanítás második felében áttanulmányozunk minden reformációs törekvést a Bibliából, hogy levonhassuk azok tanulságait a saját számunkra.
Egy olyan tanítással folytatjuk a bibliaiskolai tanítás-sorozat bevezetését, amely összefoglalja az előttünk tornyosuló kihívásokkal szembeni harcunk lényegét, célját és módját, és egy sor nagyon fontos alapelvet felsorakoztat egyetlen konkrét történeten keresztül. Ez egyfajta bevezetés a bibliai harcművészetbe. Az egyik legnagyszerűbb harci jelenetet fogjuk áttanulmányozni a Bibliából, amelyet mindenki jól ismer, remélve, hogy ez a tanulmány olyan üzenetekre és tanulságokra fog rávilágítani Dávid és Góliát történetéből, amelyet eddig talán még sosem gondoltunk végig!
Ebben a bevezető tanításban szeretném felvázolni, milyen területeken van szükség alapvető szemléletváltásra a 21. század magyar kereszténységében, majd az általános világmissziós helyzetkép után szeretném a helyi gyülekezet szempontjából megvizsgálni a leépülés legfontosabb okait és a ránk váró teendőket. A tanítás lényegét jelentő reformációs javaslatok tíz ellentétpárban vannak kifejtve, a jelenlegi egyházi szemlélet és a szükséges összevetésének részletezése alapján.
Az identitásod megmutatja, hogy ki vagy, mik a lehetőségeid, az erősségeid, a jogaid és a korlátaid. Segít abban, hogy legyen helyes önértékelésed és önbizalmad, hogy legyenek helyes céljaid és motivációid, és birtokolhasd azokat a forrásokat, amelyek segítenek a célok elérésében. Az identitás ahhoz kell, hogy megvalósítsd azt, akivé lenned kell. A krisztusi identitás pedig ahhoz kell, hogy megvalósítsd önmagadban az élő Jézus Krisztust!
Ez a tanítás bemutatja, milyen küldetéssel és „céllal” teremtette Isten az embert, és hogyan kellett volna az embernek képviselni az Atyát, majd a bűnbeesés után hogyan lett Krisztus az Atya képviselője, és végül hogyan lettünk mi keresztények Krisztus képviselői. Ez a lecke az egész sorozat megalapozása.
A lecke az életünk különböző területein megjelenő meddőségből mutat kiutat a Biblia öt nagy nőalakjának meddőségén illetve „gyógyulásán” keresztül. Közel 20 oldalas ez a tanulmány, és a keresztény élet személyes területeitől a gyülekezet „meddőségein” át számtalan olyan problémát nevez meg és próbál megoldást is mutatni, amelyekkel nap mint nap szembesülhetünk mi magunk is.
„Ha nem tetszik a termés, amit learatsz, ellenőrizd a magot, amit elvetettél!” Életünk minősége és eredménye attól függ, hogy milyen források táplálnak bennünket. Ebben a tanításban azoknak a forrásoknak a felfakasztásáról tanulunk, amelyekre szükségünk van a keresztény életünk tartalmas és gyümölcsöző megéléséhez.
A bűn következménye, hogy beszűkíti a mozgásterünket, a lehetőségeinket, a hitelességünket, az áldásainkat. Isten akarata azonban az, hogy tágas téren, tágas lehetőségek között éljünk. Feltárjuk azokat az okokat, amelyek beszűkítik az életünket, és megnevezzük azokat a lehetőségeket, amelyek bővölködést, tág mozgásteret adhatnak.
Ebben a leckében szó lesz azokról a korlátokról, amelyek beszűkítik az Isten által számunkra kijelölt tágas teret, arról, hogy miként győzhetjük le ezeket a korlátokat, és végül beszélünk arról is, hogy néhány esetben maga Isten fog bekorlátozni bennünket – de ez a mindig a mi érdekünkben történik. Természetesen meg kell tanulnunk megkülönböztetni az Isten által adott korlátokat a bűn korlátaitól.
A hit a nem látható dolgokról való meggyőződés. De nem csak meggyőződés, a Biblia eredeti szövegében ugyanis ennél több van: a hit a nem látható dolgok láthatóvá tétele! Ehhez cselekvésre van szükség: a hit cselekedeteire. A hitünk működteti a krisztusi identitásunkat.
Ebben a tanításban egy folyamatot mutatunk be, amelynek négy pillére van: az Isten ígérete, amely hitet ébreszt bennünk, a hitünk válasza, amellyel láthatóvá tesszük a láthatatlant is, a hitünknek megfelelő cselekedet, mint a mi engedelmességünk válasza, és végül a hitnek megfelelő végeredmény.
A keresztények többsége az üdvösségen az örök életet és a bűnbocsánatot érti. De az a váltságmű, amelyet Jézus Krisztus a Golgotán beteljesített, ennél hihetetlenül többet foglal magában! Tanulmányunk első felében az üdvösség 14 megígért elemét vesszük sorra részletesen, amely mind a miénk lehet, ha hit által működtetni kezdjük az életünkben, a második felében pedig az üdvösség kifejezésének tartalmát vizsgáljuk meg az ó- és újszövetségi kijelentés alapján.
Elveszíthető-e az üdvösség, vagy sem? Lehet-e a hívő ember átkozott? A bűn állapot vagy cselekedet? Hogyan lehet rendezni a bűneinket a Biblia szerint? Ehhez hasonló fontos kérdésekre ad választ ez az anyag. Ezen kívül szó lesz a bűnrendezés hat lépéséről, amelyek közül jó ha kettőt-hármat ismerünk illetve gyakorlunk, és ezért nincs is miért csodálkoznunk, ha erőtlen az életünk, és nem tudjuk legyőzni a bűneinket, valamint szó lesz egy nagyon nehéz és félreértett témáról, amely sok problémát vetett már fel a teológusok részéről éppúgy, mint a saját életünk felől: ez pedig az óember és újember viszonya illetve harca. Itt kizárólag az igeversek eredeti szövegű elemzésére hagyatkozva mutatjuk be, mit és miért ért félre ebben a témában a legtöbb keresztény illetve tanító.
Olyan alapfogalmakat tisztázunk ebben a több mint száz igeverset tartalmazó tanításban, mint a jóvátétel és váltság-áldozat, a megváltás, a megtérés, mint a gondolkodásmódunk megváltozása, az újonnan születés, mint Isten természetfeletti válasza erre, és a keresztség illetve bemerítkezés, mint a lelki-szellemi állapotváltozásunk fizikai kifejezése, s egyben Isten újjáteremtő munkájának harmadik lépcsője, amelynek nem csak szimbolikus jelentősége van a Biblia szerint!
Egyetlen helyes félelemnek van helye az életünkben: az istenfélelemnek. A pozitív irányú félelem a tisztelet. Minden más félelem valójában negatív irányú hit: a Sátán ígéreteibe, a bűn ajánlataiba vagy erejébe vetett hit. Aki féli azt, akit kell, azaz Istent, annak nem kell félnie attól, amitől nem kell, mert az istenfélelem elűzi az összes többi félelmet. Ebben a tanításban végigvesszük a félelem öt leggyakoribb belépési pontját az életünkbe a fenyegetésektől kezdve az aggodalomig, és megtanuljuk legyőzni a félelmet, hogy helyette az Istenbe vetett hit tölthessen be minket. Mivel tapasztalatunk szerint a félelem az egyik leggyakoribb mindennapos betegsége az életünknek, ez a tanítás kulcsfontosságú a krisztusi identitás és az örömteli keresztény élet megélése szempontjából!
A gazdagság nem objektív állapot, hanem egy belső hozzáállás: az adás mentalitása. Isten nem ellensége a pénznek, csak a pénz imádatát tiltja. Viszont háromszor több igevers foglalkozik közvetlenül az anyagi dolgainkkal, mint például az imádsággal, jelezve, hogy Isten is tudja, mennyire fontos ez a téma a mindennapos életünkben.
A lecke elején bemutatjuk, mit mond a Biblia a szegénységről, az anyagi világ értékéről (közbeszúrva: nem elutasítja, hanem a helyére teszi!), és a gazdagságról, mint a boldogság és az áldás egyik megnyilvánulásáról. A gazdagság mértéke soha nem egy forintban mérhető, hanem állapotban és hozzáállásban – erről lesz a szó a tanítás második felében, amely az adás mentalitásáról és az adakozó, bőkezű és nagylelkű ember gazdagságáról beszél. Ez a rész egyben a „tizedfizetés” bibliai helyretétele is egyben.
Az átok nem egyenlő a kárhozattal, és az üdvösség nem egyenlő az áldásokkal! A helyes párosítás: üdvösség-kárhozat és átok-áldás. Az első párosnak nincs feltétele, mindkettő egy állapotot jelent: a kárhozatba beleszületünk, az üdvössége pedig „bele-újonnan-születünk”. Ezek nem rajtunk múlnak, ennek mi csak alanyai vagyunk. Az átok és áldás azonban 100%-ban rajtunk múlik. Az engedelmességünk tétje, hogy hívő emberként áldások között vagy átkok alatt éljük az életünket. Ez a tanítás nagyon részletesen mutatja be ennek a témának a bibliai alapelveit, miközben nem próbálja meg sem felnagyítani, sem lekicsinyelni a jelentőségét. Kiegészítésként szó lesz a generációs átkok helyes és biblikus értelmezéséről is, mert ezen a területen is sok a félreértés illetve a helytelen gyakorlat. A tanítás végén pedig összefoglaljuk az átkokból való szabadulás lépéseit.
A leckének két nagy része van. Az elsőben a lelki sérülésekről általában írunk, hogy miért és hogyan alakulnak ki, hogyan lehet felismerni őket, hogyan lehet megelőzni illetve mik a lelki sebekből való gyógyulás általános lehetőségei.
A második részben a leggyakoribb konkrét lelki sérüléseket vesszük sorra, s megnézzük, mit mond róluk a Biblia, és hogyan sikerülhet legyőzni őket. Ezek sorrendben: az elidegenedés és az érzelmek fagyhalála, a kiégés, az örömtelenség, a képmutatás illetve az álarc-hordozás, a probléma-központúság, a csalódás, a keserűség, a kisebbrendűségi komplexus, a depresszió és a gyász.
A mai evangéliumi-karizmatikus kereszténység egyik legproblémásabb kérdése a betegség-gyógyulás. Vajon Isten gyógyít-e, minden körülmények között gyógyít-e, a betegség átok-e, lehet-e engedelmes hívő ember beteg, van-e különbség a rák és a influenza között… stb.stb. A másik szélsőség, hogy a betegségeinkkel nem Isten foglalkozik, menjünk inkább orvoshoz. Mi tehát az igazság. Kizárólag a Bibliára hagyatkozva találtunk egy olyan értelmezési ehetőséget, amely becsületesen és mégis hittel telten – úgy érezzük, a lehető legbiblikusabban – megadja a választ ezekre a kérdésekre. Ez talán a bibliaiskola egyik legizgalmasabb és leginkább újdonságszerű tanítása, amely olyan szemléletet mutat be, amelyet nem sok helyen lehet hallani ebben a témában, és amely elfogadható a konzervatív gyülekezetekben éppúgy, mint karizmatikus körökben. És azért fogadható el, mert biblikus!
Akiket Isten szeret, fegyelmez is. Nem szeretjük hallani, pedig benne van a Bibliában. Ebben a leckében Isten fegyelmezésének céljairól és eszközeiről lesz szó, arról, hogyan tudjuk megkülönböztetni Isten fegyelmezését a bűn következményeitől vagy a Sátán támadásaitól. A tanítás végén szó lesz az önfegyelemről is, amelyet tőlünk vár el Isten, s amely az érettségünk egyik fontos bizonyítéka.
Az imádságról fogunk tanulni, méghozzá az erőteljes, hitből fakadó imádságról, a megvallásokon alapuló imádságról, a közbenjárásról, ami a mi imádságainknak a mások élete felé való irányításáról szól, és a böjtölésről, virrasztásról, ami az imádkozás koncentrálása, mint amikor a fényhullámokat olyan módon fókuszálják, hogy abból lézersugár lesz. Tudom, hogy minden keresztény ember tisztában van azzal, hogy imádkozni kell, és hogy az imádkozás a hívő élet „lélegzetvétele”, ennek ellenére a legtöbb bajunk még mindig az imaéletünkkel van! – Ez az egyik legnagyobb volumenű tanítás, 21 A4-es oldalon, szó szerint közel száz igeverset elemzünk végig! Ez az egyetlen tanítás akár egy egész hetes hitmélyítő alapja lehet!
A közbenjáró imádság az ébredések egyik legmeghatározóbb eleme, amely az egyháztörténelem összes komolyabb missziós mozgalmának kísérőjelensége volt. Ahol Isten népe megtanul állhatatosan imádkozni az elveszettekért, ott Isten felszabadítja a missziós munka szellemi hatalmát és erejét, és „megrázza” azt a földet, azt a generációt vagy azt a missziós munkát.
Személyes bevezető: több éven át tanítottam úgy a böjtről, hogy magam soha nem böjtöltem. Őszintén bevallom. Nem is volt komoly ereje vagy motiváló hatása azoknak a tanításoknak. Aztán Isten belevezetett a mély imaéletbe, a közbenjárásba és a böjtölésbe. Hosszú ideig böjtöltem rendszeresen heti egy vagy két napot, aztán az életem egy pontján Isten azt mondta, hogy mélyebbre kell mennem ezen a területen, és végeztem egy negyven napos böjtöt. Nyolc héten át böjtöltem hétfőtől péntekig, nem ettem semmit, és napi 8-10 órát, néha még többet töltöttem ebben a nyolc hétben igetanulmányozással és imádkozással. Hétvégéken egy kicsit ettem, próbáltam minél kevesebbet. Ezután jött több 10-12 napos folyamatos böjtölés is, és pontosan ezekben az időszakokban mélyítette el Isten a tanítói szolgálatomat. Azóta is böjtölök, de volt egy fél év, amit sok hosszú böjtben töltöttem el, és ennek a bibliaiskolának a főbb tanításait, a szemléletét ebben az időszakban mutatta és tanította meg nekem is Isten. Ez volt az az időszak, amikor hihetetlen erővel töltött fel, tisztított meg, és készített fel arra, hogy a szolgálatom egy következő szakaszába beléphessek. Tehát amit most a böjtről tanítani fogok, azt személyesen én is átéltem. És csak megerősíteni tudom a bibliai alapelveket és más keresztények bizonyságtételeit: a böjtölésben hatalmas szellemi és mennyei potenciál van, amit vétek kihasználatlanul hagyni!
Az imádatot nagyon nehéz definiálni, és még nehezebb gyakorolni. Tudjuk, hogy az egy viszonyulás Istenez, de valahogy nehezen sikerül megkülönböztetni az imádatot az imádkozástól vagy a dicsőítéstől. Ebben a tanításban erre teszünk kísérletet.
Keresztény életünknek vannak olyan elemei, amelyeket annyira megszoktunk úgy, ahogy átvettük elődeinktől, ahogy évtizedek óta gyakoroljuk, hogy szinte eszünkbe sem jut a Biblia mérlegére tenni. Valahol a lelkünk mélyén érezzük, hogy valószínűleg sokkal több, mélyebb, sőt, talán egészen más volt az eredetileg, de már nem merünk vagy nem akarunk változtatni, mert ahhoz nekünk magunknak kellene megváltoznunk. Ezek között a dolgok között ott van az úrvacsora, az imádat, a dicsőítés, a gyónás (mint a bűnvallás nyilvános módja), a gyógyító vagy szabadító szolgálat, a kegyelmi ajándékok vagy a szellemi harc működése – általában azok a témák, amelyekben nagy szerepe van a természetfelettinek.
A mostani tanításban az imádatról és a dicséretről fogok beszélni. Meggyőződésem, hogy nagy reformációnak kell eljönnie Isten népe között ezen a téren. Az eszünkkel ugyanis pontosan tudjuk, hogy az imádat és Isten dicsérete a keresztény élet egyik pillére – de hogy hogyan kell ezt csinálni, már nemigen tudjuk. Ha kérni kell, másokért imádkozni, prédikálni, azt nagyjából tudjuk, hogyan kell csinálni, de a valódi imádat a legtöbb keresztény ember csöndességéből és személyes kegyességéből ugyanúgy hiányzik, mint az istentiszteletekről. Megvannak az Istent dicsérő énekeink, amiket ha őszinték lennénk magunkhoz, már régen nem imádatként vagy imádságként éneklünk, hanem vagy megszokásból, vagy csak a „buli kedvéért”. Pedig a Bibliának erről a témáról is nagyon részletes és átfogó tanítása van.
Ez a tanítás eredetileg egy tartalmas tanítói jellegű igehirdetés volt. Két nagy fejezete van az üzenetnek: először fogjuk áttanulmányozni, amit nekünk kell tennünk az Igével, azután pedig azt, amit az Ige tesz velünk. Fontos alapozó tanítás ez a mindennapos bibliaolvasás fontosságának és élményének megértéséhez!
A Biblia egyszerre az áhítat és a bibliatanulmányozás eszköze. Ezt a kettőt meg kell különböztetni, de mindkettőre szükség van a lelki élet szempontjából. A keresztyén élet forrása a Biblia olvasása, az Ige feletti áhítat és az arra reagáló imádság. Hallgatjuk Isten Igéjét a prédikációban, de ez más, mint amikor alázatos szívvel, de kutató, vizsgáló értelemmel szeretnénk tanulmányozni a bibliai történéseket és azok jelentését. Ehhez már könyvekre, térképekre van szükség, papírra és ceruzára, egy konkordanciára vagy egy kommentárra. Tudomásul kell vennünk, hogy bennünket a Bibliánk eredeti értelmezésétől elválaszt több ezer év és több ezer kilométer földrajzi, történelmi, kulturális és vallási szakadéka. Ahhoz, hogy tisztán értsük az „itt és most” üzenetét, nem spórolhatjuk meg az „akkor és ott” feltárását. Ezért van szükség a Biblia tanulmányozására is, és ebbe a nehéz, fáradtságos, mégis csodálatos műhelymunkába szeretnénk bevezetni, mert hisszük, hogy a bibliatanulmányozás elengedhetetlen része az egyéni hitéletnek éppúgy, mint az ifjúsági órákra, igei szolgálatokra való felkészülésnek.
Nagyon fontos, alapozó tanítás – amit minden kereszténynek el kellene sajátítania!
Ha mi nem az esetlegességek és a véletlenek hatalma alatt élünk, hanem az életünket tudatosan, célirányosan éljük, sőt, ha az életünk felett szellemi tényezők uralkodnak, mert Isten uralkodik felettünk a hitünk és engedelmességünk által, akkor könnyű belátni annak az igazságát, hogy mindennek rendelt ideje van! Ez a rendelt idő a kairosz idő a Bibliában. Mivel ez egy kulcskifejezés, ezért ez a tanítás erről fog szólni – a Prédikátor könyvének erről szóló híres szakaszától elindulva az ó- és újszövetség valamennyi fontos időzített eseményét áttanulmányozva.
Mi kell ahhoz, hogy beindulhasson a növekedés az ember életében? Milyen területeken ígér nekünk növekedést, méghozzá folyamatos, egész életen át tartó növekedést Isten Igéje? Ez egy inspiráló tanítás arról, hogy keresztény emberként egy folyamatos kiteljesedésben lehet részünk, amely voltaképpen a megszentelődésünk és a szolgálatban való elmélyülésünk természetes útja.
Ez a lecke két tanítást is tartalmaz, az egyik a szellemi növekedés tévhiteiről és feltételeiről, a másik a forrásairól szól.
A növekedés ellentéte a leépülés. A dekadencia jelentése: „a leromlás vagy hanyatlás folyamata, az erkölcsi hanyatlás állapota vagy annak egy szakasza” – vagy ahogy Molnár Tamás keresztyén filozófus megfogalmazza: „a dekadencia a korábbi rend szétesése és rendetlenné válása.” Ebben a tanításban ennek a szellemi dekadenciának egyetlen aspektusáról szeretnék egy átfogó tanítást adni, mégpedig arról, hogy a megtért, újonnan született és az Istennel megbékült, „rendbe szedett” ember élete hogy válhat egyre rendetlenebbé, erőtlenebbé és Isten számára használhatatlanná – ha lazít, ha kompromisszumokat köt, ha összebékül az ellenséggel, a bűnnel, ha abbahagyja a harcot.
A 21. század embere túlhajszolt életet él – de sajnos sokszor az anyagi javak és biztonság hajszolása miatt már nem marad erő a lelki-szellemi javak gyűjtésére. gyülekezeteinkben túl sok a megfáradt és fiatalon kiégett hívő, főleg a szolgálók között. Megfeledkezünk arról, hogy a pihenés is Isten rendelése, a felüdülés Isten ajándéka, és hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy igazán élhessünk. Ebben a tanításban helyre tesszük a munka „teológiáját”, és beszélünk a felüdülés és az ünneplés jelentőségéről és hasznáról.
Ez a tanítás csak vázlatos formában van meg, mégis helyet kapott a bibliaiskolai sorozatban. 35 igeszakaszt tekintünk át a vetés és aratás bibliai összefüggéseit tanulmányozva, 18 témakörbe csoportosítva – jó kiindulópontja lehet akár közös bibliatanulmányozásnak, akár prédikációs sorozatnak.
Az ember és az Isten közötti kapcsolat alapállapota a harmónia volt. Ezt támadta meg a Sátán. Az ember bukása után az ember alapállapota a bűn lett, a Sátán a bűnös embert nem kísérti, mert nincs mivel, a bűn rabszolgája. A halott ember sem érzi a fájdalmat. Viszont a megtéréssel és az újonnan születéssel az ember kibékül Istenével, helyreáll a bűn által megromlott kapcsolat, a Sátánnak tehát újból célpontjává válik az ember. A kísértés lényege: az Isten és az ember közötti harmónia és bizalmi kapcsolat megrontása azáltal, hogy az ember az Istennel kötött szövetségét és hűségét az engedetlensége által megbénítsa.
Ez a tanítás a kísértések céljáról és működéséről szól, illetve az újszövetségi igeversek alapján arról, hogyan tudjuk legyőzni őket.
A koinónia a közösséget jelentő görög szó a Bibliában. Ennek a megértése elengedhetetlen nem csak a gyülekezeti élet lényegének és értékének felismeréséhez, de az Istennel való közösségünk biztonságának megéléséhez is. Nagyon fontos alaptanítás, amelyet minden gyülekezetbe csatlakozónak szükséges lenne átadni, hogy tisztában legyen a koinónia, az egymás iránti elköteleződés és felelősségvállalás önkéntes felvállalásának árával és lehetőségeivel.
Ez a tanítás az előző folytatása – tizenkét téma köré csoportosítjuk az újszövetségi kijelentéseket a koinónia megnyilvánulása, működése és működtetése szempontjából. Szó lesz az egymás iránti szeretetről, megbocsátásról, tiszteletről, az egymásnak való engedelmességről vagy az egymás bátorításáról és feddéséről is.
Ha bárkitől megkérdezném, hogy azonos leli- vagy szellemi szinten áll mindenki a gyülekezetben, azonnal rávágná, hogy természetesen nem. És ez így is van jól. A gyülekezet olyan emberekből áll, akik az ismeret, az odaszánás, a szellemi érettség, az Isten utáni éhségük vagy a szolgálatra való készségük tekintetében nagyon különbözhetnek egymástól. Egyesek csak most kezdtek el járni a gyülekezetbe, de még nem tértek meg. Talán van olyan is, aki harminc éve jár a gyülekezetbe, de még ő sem tért meg. Vannak olyanok, akik szomjasan tanulnak és fejlődnek, és vannak olyanok, akik által fejlődhetnek, mert szolgálnak feléjük. – Nézzük csak: szolgálunk a gyülekezetben, tanítvánnyá tesszük és szolgálatba állítjuk az elkötelezetteket, közösségi életet élünk a gyülekezetben, evangélizálunk a látogatóink felé és megpróbáljuk elérni a lakókörnyezetünket. Nem számít, hogyan nevezzük ezeket a csoportokat, de tény, hogy a szellemi érettség öt szintjét képviselik. Ezek a szintek megfelelnek a gyülekezet öt céljának is, azaz mindegyik szinten van a gyülekezetnek egy alapvetően fontos célja, amit meg kell valósítania.
A Máté 4,19-ben Jézus ezt mondta: „Kövessetek és én megtanítlak, hogyan kell embereket halászni.” Itt az evangelizálásról szól. Nem hiszem, hogy Jézus véletlenül választotta a halfogás hasonlatát. Tudatosan hasonlította az evangelizálást a halászathoz, talán azért mert, az egész világon ismert tevékenység, és mert azok az alapelvek, amelyek jó halásszá tesznek valakit, megegyeznek a jó evangelizációs programmal. Ebben a tanításban az evangelizálás hat alapelvéről szeretnék beszélni, az alapján, ahogyan Jézus kiképezte a hetven tanítványt a Máté 10 és a Lukács 10 alapján.
Amikor Józsué kiküldte tizenkét vezető emberét, hogy kémleljék ki Kánaán földjét a honfoglalás előtt, akkor tíz vezetőnek egy teljesen rossz szemlélete és gondolkodásmódja volt, és csak kettőnek volt helyes. És mivel a nép azokra hallgatott, akik többségben voltak, és nem azokra, akik Isten igazságát közvetítették, egy generációnak kellett kihalnia ahhoz, hogy Isten népe az Ígéret Földjét birtokba tudja venni. Ennyire meghatározó az Isten szerinti gondolkodásmód és identitás, és ez nem csak a régi időkre, hanem a mi korunkra is igaz.
A mostani tanítás is egy olyan alapvető igazságot akar bevésni a szemléletünkbe, amely nagyon lényeges ahhoz, hogy bibliai alapokon működő gyülekezeteket és missziós munkákat tudjunk felépíteni. Ez a tanítás az Isten gondolkodásába ad bepillantást, és megadja a mi gyülekezetépítő és evangélizációs munkánk távlatait. Arról a missziós stratégiai gondolkodásmódról lesz most szó, amely megtanít bennünket emberi közösségekben, városokban gondolkodni.
Jézus Krisztus mennybemenetele után az ApCsel első megemlített gyülekezete a jeruzsálemi gyülekezet volt. Ez a gyülekezet kb. 120 emberrel kezdődött (az 1:15-ben van ez leírva). A Szentlélek kitöltetésének napján 3000-ren csatlakoztak a gyülekezethez. Aztán azt olvassuk, hogy az Úr napról-napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. Két résszel később, a 4:4-ben már 5000 hívő férfiról (!) beszél a Biblia. Az ApCsel vége felé, a 21. részben a jeruzsálemi vének arról tájékoztatják a misszióúton lévő Pált, hogy sok ezren váltak hívővé csak a harmadik útjának ideje alatt. Robbanásszerű volt ez a növekedés – felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez lelkészi testület, teológiai intézmény, számítógépes adatfeldolgozás, fénymásoló és mindenekelőtt óriási épületek nélkül? Hol gyűltek össze? Hogyan prédikáltak ennyi embernek hangosítás nélkül? Hogy volt lehetséges, hogy ezek a hívők még növekedni is tudtak a hitükben, és nem vesztek el a tömegben – mert nekünk már 90-100 fős gyülekezetben sem mindig sikerül odafigyelni egymásra? Nos, ennek a gyülekezetnek kettős struktúrája volt, az ApCsel arról tudósít, hogy az első keresztyének két helyen gyűltek össze: a templomban és magánházaknál. Ez a tanítás egy átfogó összefoglalása annak, mi történt a magánházaknál, és az alapján hogyan kell felépítenünk gyülekezeteink házi közösségekből álló hálózatait a hatékonyabb gyülekezeti és missziós élet érdekében. Fontos és inspiráló áttekintő tanítás ott is, ahol működnek házicsoportok, és ott is, ahol még nem!
A tradícionális világ a demokráciát gyakorolja. A karizmatikus világ (nem elsősorban egyházi szempontból, de néha ott is) a diktatórikus vezetési modelljéről vált hírhedtté. A harmadik modell, aminek a felvázolására szeretnék vállalkozni ezekben a tanításokban, a tekintélyelvű vezetés modellje, amit Isten népe között teokráciának nevezünk. A három közül mindenütt a tekintélyelvű vezetést gyakoroljuk, gondoljunk a családra, a társadalomra, az iskolára vagy a munkahelyre. Láttuk már a korábbi tanításokban, hogy Isten az általa teremtett tekintélyi rend megtartásához és tiszteletéhez áldásokat ígért, a tekintélyi rend megszegéséhez pedig átkokat ígért. Ő nagyon komolyan veszi a tekintélyi rend működését, mert ezek az Ő tekintélyét hivatottak kiábrázolni, ezért mind a tekintély birtokosainak, mind a tekintély alatt élőknek nagyon fontos, hogy ezen a téren is engedelmességben éljenek.
Ez a tanítás voltaképpen a tekintélyről szól, és meghatározza az Istenhez való viszonyunkat, és a gyülekezeti rendtartás és vezetés működését is. A tanítás első fele a bibliai alapelveket foglalja össze, majd az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv konkrét példáin keresztül a teokrácia gyakorlati működését is részletesen áttanulmányozzuk. nagy lélegzetvételű, hosszú és alapos tanítás!