A közbenjáró imádkozás

THEOLOGION BIBLIAISKOLA 19. LECKE

A közbenjáró imádság az ébredések egyik legmeghatározóbb eleme, amely az egyháztörténelem összes komolyabb missziós mozgalmának kísérőjelensége volt. Ahol Isten népe megtanul állhatatosan imádkozni az elveszettekért, ott Isten felszabadítja a missziós munka szellemi hatalmát és erejét, és „megrázza” azt a földet, azt a generációt vagy azt a missziós munkát.

Itt is azt az általános módszert fogjuk követni, hogy a bibliai kijelentéseket sorban kielemezzük, és összerakjuk azokat a mozaikdarabkákat, amelyeket a Biblia számtalan helyén megtalálhatunk a közbenjáró imádsággal kapcsolatosan.

Egyetlen igehelyet szeretnék alapigeként megismételni, hiszen a korábbi tanításokban már volt szó erről az igéről illetve a benne rejlő bibliai alapelvről – ez pedig az Ezékiel 22:30:

Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam.

Istennek egyetlen ember is elég, aki kész vele együtt munkálkodni mások, akár egy egész nép szabadulásáért. A közbenjárás mögött az a bibliai alapelv áll, hogy Isten úgy döntött, hogy minden tettét az emberek közreműködésével viszi végbe. Ennek a közreműködésnek két fajtája van, erről is volt szó korábban: az imádkozás és az engedelmesség.

Ez az ige – és ez a tanítás is a közbenjáró imádságról szól. Arról, hogy Isten olyan közbenjárókat keres, akik az Ő színe előtt odaállnak a résekre, azokra a résekre, amelyeken keresztül a Sátán bejárhat Isten országába pusztítani, rabolni, gátolni, csapdákat állítani, és elkezdenek imádkozni a szövetség falán keletkezett repedésekért.

Sajnos ebben az esetben nem talált ilyen közbenjárókat, és az ítélet elkerülhetetlenül megérkezett Izráel életében. Pedig elkerülhető lett volna! De Isten nem tudta leállítani az ítéletet, mert az akkori hívők nem álltak a résekre az Úr elé, lehet, hogy mormoltak valami vallásos dolgot, de nem tudják az ítéletet átformálni kegyelemmé az állhatatos, hitből és engedelmességből fakadó közbenjárásuk által.

Ebből a történetből kiderül az imádságnak és a közbenjárásnak egy nagyon fontos eleme: vannak dolgok, amiket Isten nélkülünk, az imádságaink nélkül nem fog megtenni. Vannak dolgok, amiket az ő népének vezetői nélkül nem fog megtenni az ő népe életében. Vannak dolgok, amiket a családfők aktív imádkozása nélkül nem fog megtenni a családban. Vannak dolgok, amiket a te hívő életedben a te tusakodó imaéleted nélkül nem fog megtenni. És vannak dolgok, amelyek a Miskolci Baptista Gyülekezet közbenjáró, böjtölő, nagyon komoly imaharca nélkül nem fog megtenni, hiába lesznek stratégiáink, látásaink, pásztoraink és tanítóink, az imádkozás lelkülete nélkül nem fogunk célt érni. Nem az imádkozGATás, hanem az elkötelezett imaélet és közbenjárás nélkül!

Ez a tanítás két részből fog állni. Először két bibliai példán keresztül néhány általános, de lényeges szempontot fogunk áttekinteni a közbenjárásról, majd összeszedjük azokat a témákat és irányokat, amelyeket Isten igéje meghatároz nekünk közbenjárás tartalmaként.

Nézzük tehát először a két ószövetségi történetet, amelyek segítenek megérteni a közbenjárás működését:

Ábrahám közbenjárása Lótért – 1Mózes 18:16-19:25

Amikor a férfiak elindultak, és Sodoma felé tartottak, Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. Az ÚR ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok? Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe…

AZ EGÉSZ SZAKASZ FELOLVASANDÓ!

Ez egy hosszú igeszakasz, de nagyon sok lényeges eleme a közbenjárásnak már itt a Biblia első fejezeteiben megjelenik. Vegyük sorba ezeket a történetből:

1.) „ELTITKOLJAM-É ÁBRAHÁM ELŐL, AMIT TENNI AKAROK?” (18:17)

Ezzel kezdődik ez a közbenjárás!

Isten ki akarja jelenteni a jövőt, ki akarja jelenteni a saját terveit és cselekedeteit, hogy fel tudjunk rá készülni, és hogy tudjunk 100%-osan belesimulni az Ő akaratába! Isten mindig felkészíti az övéit arra, ha valamit cselekedni akar. Erre van újszövetségi ígéretünk is, a János 16:13-14-ben:

Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.

Ez a közbenjárás alapja: Isten megengedi, hogy beletekintsünk az ő lapjaiba. A közbenjárók mindig látó emberek, jövőt látó emberek, akik a hitükkel valósággá teszik a még nem látható dolgokat is, ahogy ezt már megtanultuk. És a közbenjárók kijelentéseket kapnak más emberek jövőjével kapcsolatban is, hogy arra felkészítsék azokat az embereket, vagy hogy befolyásolni tudják a rájuk váró folyamatokat. Ez történt Ábrahámmal is: Isten megmutatta neki, mi vár Sodoma és Gomora lakóira, és ezzel együtt Lótra is, és ez a mások életére vonatkozó látás aztán Ábrahámot imádságra motiválta, és az ő imádságával módosította Isten ítéletét és munkáját.

Tehát, Isten az Ő barátainak kijelenti az ő terveit, kijelenti a jövőt, látásokat, próféciákat ad, ezek a közbenjáró szolgálat forrásai, és ezekre már akkor is lehet építeni, ezeket akkor is lehet befolyásolni, amikor az még nem látható. Ennek az eszköze a hit és a hitből fakadó imádkozás.

2.) AMIKOR JÖN AZ ÍTÉLET, AKKOR ÁBRAHÁM AZ ÚR ELŐTT ÁLL (18:22)

Az emberiség két nagy részre osztható. Az egyik része Isten oldalán áll, a másik Istennel szemben. És az egyik oldal Isten munkatársa a másik oldal megmentésében. Isten az ő oldalán állókat a vele szemben állók és a nélküle élők megmentésében szeretné munkatársként, eszközként, küldöttként, szócsőként és közbenjáróként használni. Ez a mi küldetésünk. És Isten kijelenti az ítéletét a bűnösök felett, kijelenti Ábrahámnak, és ebben több van egy öncélú közlésnél: Isten tudni szeretné, Ábrahám mihez kezd ezzel az információval.

Tudjátok, az Isten tábora is újabb két csoportra oszlik. Abban azonosak, hogy tudják, mi vár a bűnösökre. Abban különböznek, hogy mihez kezdenek ezzel az információval. Az egyik része Isten népének éli tovább a saját életét, és igazából nem tesz szinte semmit az elveszettek megmentéséért azon kívül, hogy rosszallóan csóválja a fejét, sajnálkozik vagy ítélkezik. Sajnos a nyugati kereszténység nagy része ebbe a csoportba tartozik. A másik része, a kisebbik része viszont harcol. Harcol Isten mellett az elveszettekért, és harcol a Sátán és seregei ellen. Harcol, azaz bizonyságot tesz, szolgálatokat vállal, evangéliumot hirdet, barátságmissziót folytat, szükségeket tölt be, és ha ezeket nem tudja tenni, illetve ezek mellett is imádkozik, böjtöl, közbenjár, tusakodik, harcolja a fizikai harc mellett a szellemi harcot is.

Ahogyan Ábrahám is tette. Ő nem maradt közömbös Isten ítélete és a bűnösökre teljesen jogosan váró büntetés hallatán. Nem kezdett el teológiákat fabrikálni, nem ült be a páholyba végignézni az előadást, hanem azonnal odaállt Isten elé, és elkezdte a közbenjárás szolgálatát.

3.) ÁBRAHÁM ELKEZD EGYEZKEDNI AZ ÚRRAL

Tulajdonképpen ez a lényege a közbenjárásnak. Isten ugyanis annyira szeret bennünket, és olyan pozícióba teremtett és teremtett újjá bennünket, amelyben megengedi nekünk, hogy beleszóljunk az Ő döntéseibe! Az imádkozóknak és a közbenjáróknak mindig teret enged az Úr! Sokszor idézem ezeket az ígéreteket, hátha egyszer elhisszük, hogy működik:

János 15:7 – Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.

Máté 18:19-20 – Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.

Ábrahám tehát egyezkedik az Úrral. Mert neki annyira fontos volt Lót és többi ember, hogy elhatározta, addig marad az Úr jelenlétében, amíg bele nem egyezik az ő kéréseibe! Mint Jákób: „nem engedlek el, míg meg nem áldasz!” A közbenjárás lényege ez a harc és tusakodás., ami kitart egészen addig, amíg Isten kijelentést, ígéretet nem ad, amíg angyalokat nem küld, amíg be nem indítja a mennyei gépezetet arra, amit egyébként Ő is akar: életet menteni, győzelmeket aratni a Sátán felett és áldásokat, örömöt, boldogságot osztani.

És tudjátok, Ábrahám beteljesítette azt, amit évszázadokkal később Jézus így fogalmazott meg a Lukács 11:9-10-ben és a János 16:23-24-ben:

Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.

Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.

A közbenjárásnak ez egy nagyon fontos szabálya: amit kérünk, azt fogjuk megkapni! Ábrahám leállhatott volna már az elején, mert ha ötven ember megmenekül, már az is óriási dolog! De nem állt meg. És Isten nem zavarta el, hogy mit képzelsz magadról, Ábrahám, hanem belement az alkudozásba, és ha kért valamit Ábrahám, akkor azt mondta rá: rendben. Jegyezzük meg: amit kérünk, azt kapjuk meg. Éppen ezért maga Isten bátorít: kérjetek nagy dolgokat! Kérjetek sokat! Kérjetek gyakran! Mert pont ezekben a dolgokban fog Isten neve megdicsőülni!

4.) A KÖZBENJÁRÁSNAK MINDIG VAN KÖVETKEZMÉNYE

Ábrahám imádkozik, Isten pedig beindítja a mennyei gépezetet, és estére már ott is vannak Isten követei Sodomában, hogy teljesítsék Ábrahám kérését, és kihozzák Lótot és családját. Ábrahám életet kért az igazaknak, és Isten máris küldi az angyalait. Ábrahám közbenjárása az életet jelentette Lótéknak! Sőt, amikor Lót tétovázik, akkor azt mondja neki az Úr, hogy siess már, mert „semmit sem tudok tenni, amíg biztonságban nem leszel” (22.vers) Ez az igazi csoda: a Mindenható Isten korlátozza magát egy ember imádsága miatt! Ez a közbenjárás következménye! A mi imádságainkkal a mennyet hozzuk működésbe vagy éppen az ítéletet függeszthetjük fel. (Leállítani nem tudjuk, de a kegyelmi időt kitágíthatjuk a közbenjárás által!)

Tehát a négy alapelv, amit Ábrahám történetéből megtanulhatunk a közbenjárással kapcsolatosan:

Isten kommunikál a közbenjárókkal a terveiről és a döntéseiről
A közbenjáró mindig Isten munkatársa az emberek megmentésében
Annyit kapunk, amennyit kérünk
A közbenjárásnak mindig van következménye, mégpedig hogy megmozdul a menny, és Isten cselekszik, esetenként másképpen, mint a közbenjárásunk nélkül tenné.

Mózes közbenjárása a győzelemért

2Mózes 17:8-15

Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel. Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben, és vésd Józsué emlékezetébe, hogy Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól! Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: „Az ÚR az én hadijelvényem”.

Ez a történet a szellemi harc és a közbenjáró imádkozás egyik legtisztább példája a Bibliában. Kiderül belőle, hogy mindig két síkon folyik a harc. Az egyik síkon, a fizikai síkon Józsuénak nagyon is test és vér, vagyis hús-vér katonák ellen kellett fizikai módon harcolnia. A másik síkon azonban Mózesnek kellett harcolnia, de nem test és vér ellen, hanem a mögöttük álló szellemi hatalmasságok ellen. Az Újszövetségben Pál apostol világosan ki mondja az Efézus 6:12-ben:

A mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.

Jegyezd meg, amíg imádkozol, addig a menny befolyásolja a földi dolgokat. Ha nem imádkozol, akkor majd befolyásolja a Sátán, befolyásolják az emberek, a véletlen, a sors, a körülmények – nevezhetjük akárhogy. De amíg imádkozol, addig az imádságodnak közvetlen és valóságos befolyása van a földi eseményekre is.

Ebből a történetből megtanulhatjuk, milyen a kétdimenziós hadviselés Isten országában. És azt is megtanulhatjuk, hogy csak ilyen módon lehet nagy győzelmeket aratni! Mert az egyik a másik nélkül nem működik. Ha Mózes nem imádkozik – amikor leengedte a kezét – akkor rögtön az ellenség kerekedett felül. De amíg imádkozott, addig Józsué legyőzhetetlen volt. Tehát Józsuénak szüksége volt Mózes közbenjárására. Viszont ha Józsué nem harcol a katonáival a csatatéren, akkor Mózes hiába emelgette volna a kezét, az ellenség fellovagolt volna a domb tetejére, és levágta volna Mózest, Áront és Húrt. Tehát Mózesnek is szüksége volt Józsuéra. És a kettő egymást kiegészítve győzelmet szerzett.

Így működik ez az Újszövetségben is:

Efézus 6:18-19

Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát…

Kolossé 4:3-4

Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem.

2Thesszalonika 3:1-2

És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől:

Pál apostol a munkatársaival Józsué módján küzd a csatatéren, a missziómezőn, hol a pogányok, hol a zsidók harcolnak ellene, miközben hirdetik a Krisztus evangéliumát, és a gyülekezetek a háttérben közbenjárnak érte. És a kettő együtt megtermi a maga gyümölcsét, és terjed az evangélium, szaporodnak a gyülekezetek és az üdvözülők. Így kellene működnie ennek a mi gyülekezeteinkben is. A hatékony misszióhoz kellenek a bátor bizonyságtevők, a harcosok, akik a frontvonalon szolgálnak, és kellenek az ugyanolyan bátor és kitartó szellemi harcosok, közbenjárók, akik nem a fizikai ellenséggel, hanem a szellemi hatalmasságokkal vívják meg ugyanazokat a harcokat.

Mielőtt rátérnénk a közbenjáró imádság irányaira és tartalmára, két újszövetségi igehelyet még helyre kell tennünk, hogy a félreértésükből ne származzon a közbenjáró imádság meggyengülése. Az első az 1Timóteus 2:5-6:

Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.

Van, aki erre az igeversre hivatkozva nem is imádkozik másokért, legfeljebb magáért. Így lehet nagyszerűen félre értelmezni és magyarázni a Bibliát. Mert ez az igevers nem arról szól, hogy nem szabad vagy nem kell imádkoznunk másokért, hiszen erre legalább harminc helyen találunk direkt és konkrét példát vagy felhívást az Újszövetségben. Ez az ige arról szól, hogy a KÖZBENJÁRÓ ÁLDOZAT egy, mégpedig a Jézus Krisztus. Őbenne van a mi megváltásunk, és immár nem kell állatokat áldozni az oltáron, mert az üdvösség lehetősége Krisztus egyszeri közbenjáró áldozatában a golgotai kereszten mindenki számára elérhetővé vált. Ezt mondja ki a Zsidó 9:15 is:

Az új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

Azonban azért, hogy Krisztusnak ezt az egyszeri, közbenjáró áldozatát minél többen elfogadhassák, azért már nekünk kell közbenjárnunk az imádságainkkal és a cselekedeteinkkel. Mindjárt jön az ide vonatkozó igeversek hosszú sora.

A másik igevers, amit ezzel kapcsolatban tévesen szoktak értelmezni és idézni (általában azok, akik nem szoktak másokért imádkozni rendszeresen és intenzíven) a Róma 8:34, amely arról beszél, hogy Krisztus az Atya jobbján van, és esedezik értünk.

Egyfelől az, hogy Jézus könyörög értünk, nem kizáró értelmű, nincs ott, hogy mi ezt nem tehetjük vagy ne tegyük. Ez ellentétes lenne az egész Bibliával, mert Isten mindig meghallgatta a nála másokért közbenjárókat. Azonban ez az igevers sem a közbenjáró imádságról szól, hiszen pontosan így hangzik:

Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?

Tehát az, hogy Jézus esedezik értünk, nem önmagában áll, hanem annak az ellenpólusaként, hogy valaki azt gondolná, hogy Jézus a mennyben azzal tölti az idejét, hogy fekete pontokat osztogat az övéinek. Ezt a Sátán csinálja, róla van megírva, hogy Isten előtt áll, és folyamatosan vádolja a választottakat. Jézus nem vádol, nem kárhoztat – még egyszer mondom, ez az ördög módszere, és sokakat tesz tönkre vele – hanem esedezik értünk. Ráadásul korábban már láttuk, hogy ez egészen pontosan a képviseletet jelenti: Jézus az Atya jobbján bennünket képvisel, és az Atya Jézuson keresztül néz ránk, lát és hallgat minket, Jézuson, az Ő egyszülött Fián keresztül tart bennünket is fiaknak.

Ennyi tisztázás után vegyük sorba, milyen konkrét célokért kell imádkoznunk közbenjárással. Most tematikusan fogok igéket felsorolni, amiket lehet vezérigeként is használni gyülekezeti közbenjáró imaalkalmakon is. Mivel az idő most is véges, megint csak egy-egy gondolatnyi magyarázatot fűzök ezekhez az igeversekhez.

Közbenjáró imádkozás a városunkért

Jelermiás 29:7

Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!

Ez a prófétai igevers azt mondja, hogy az országunk és a városunk jóléte, azaz az áldások mértéke nem csak attól függ, mennyi becsületes ember dolgozik érte, hanem attól is, hogy mennyi hívő imádkozik érte. Ezt valósították meg a gyülekezetek egységében az Átalakulások videón bemutatott városokban. És Isten meg tudta áldani azokat a városokat, elfordította róluk az ő bűneik átkát, szellemi áttörést hozott, megtértek az emberek, be kellett zárni a kocsmákat meg a börtönöket, mert Isten meghallgatta a közbenjárók imádságát!

Van egy újszövetségi megfelelője illetve kiegészítése ennek:

Közbenjárás a világi vezetőkért (ma a politikusokért)

1Timóteus 2:1-4

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

A politikai elitért való imádkozásról azt mondja a Biblia, hogy ez „kedves” Isten előtt, és ez is egy lépés a lélekmentésben. Mert nagyon sok múlik azon, hogy a világi vezetés gátolja vagy ha nem is támogatja, legalább nem gátolja az evangélium terjedését. Isten őket is tudja eszközül használni az országának építésében, és egy hívő polgármester, egy hívő politikus vagy miniszter nagyon tágas teret tud nyitni az evangélium számára a közéletben is. Nekünk hívő emberekként nem az a dolgunk, hogy szidjuk a közéletet, a médiát vagy a politikusokat, hanem hogy ezeken a területeken is példákat tudjunk felmutatni és pozitív folyamatokat tudjunk felszabadítani. Ezt pedig leghatékonyabban úgy érhetjük el, ha elkezdjük a világi vezetőink üdvösségét is munkálni először a közbenjárásunkkal, azután pedig a feléjük való szolgálatokkal.

Természetesen van, ahol éppen a világi vezetők az Isten egyházának a legnagyobb ellenségei. Rájuk vonatkozik a harmadik közbenjárási irány:

Imádkozás az ellenségeinkért és az evangélium terjedésének akadályozóiért

Máté 5:44-45

Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek ők is mennyei Atyátoknak fiai

Lukács 6:27-28

Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.

Róma 12,14

Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.

1Péter 3:9

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

Tartsuk nyilván az ellenségeinket, de ne azért, hogy felrójuk nekik bűneiket, hanem hogy közbenjárva imádkozzunk értük, áldjuk őket, mert amit mi emberi erővel nem tudunk megváltoztatni bennük, azt Isten Szentlelke meg tudja tenni a mi közbenjáró imádságunk által.

Közbenjáró imádkozás más gyülekezetekért

Itt is az EFézus 6:18-atszeretném idézni, de a hangsúly most egyetlen kifejezésen lesz:

Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért…

A „minden szentekért” való közbenjárás a többi egyház, a többi felekezet és a többi gyülekezet lelkészeiért, vezetőiért és tagjaiért való imádkozás. Isten kizárólag az egységben lévő hívőket tudja használni abban, hogy a mennyei források felszabaduljanak az életünkben. Ha egy házaspár egységben tud lenni, akkor a házasságuk lesz áldott, ha egy gyülekezet, akkor a gyülekezet, ha egy város keresztényei is egységbe kerülnek, akkor Isten az egész várost meglátogatja, és ezt nevezik ébredésnek. De újra hangsúlyoznom kell, ennek alapfeltétele az egység. Nagyon komolyan kell vennünk Isten igéjét ezen a téren is, mert a legtöményebb zsoltárt, a 133. zsoltárt:

Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.

Van ebben a mondatban egy olyan négybetűs szócska, amiről mi nem szeretnénk tudomást venni: CSAK! Csak oda küld áldást Isten, ahol egység és egyetértés van! Ezért nekünk meg kell tanulnunk először egymás gyülekezeteiért imádkozni, egymást áldani, egymás missziójáért is közbenjárni, mert nekünk soha nem a saját királyságunkat kell építenünk, hanem mindig Isten királyságát kell építenünk! És először a szellemi téren kell egymásra találnunk a közös imádságban, közbenjárásban és dicsőítésben, azután rendezni kell a kapcsolatokat is, a bűnöket is, és meg kell tanulnunk egymást kiegészítve, mindenféle lelki gőg nélkül a másik felekezetet és gyülekezetet különbnek tartva végre egymás mellett a Sátán és a bűn ellen harcolni. Nagyon fontos közbenjárási irány az, amikor elkezdünk rendszeresen a többi keresztény testvérért és gyülekezetért imádkozni! És ne feledjük: CSAK oda küld áldást és ébredést Isten, ahol ez meg is valósul!

Közbenjáró imádkozás Isten vezetéséért, növekedésért, gyümölcstermésért

Itt több igét is megemlítek, ezek általánosan említik a másokért való közbenjáró imádkozást:

Kolossé 1:9-10

Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

A folyamatos közbenjárás által felszabadul a gyülekezet tagjaiban Isten vezetése, a bölcsesség, szelleme, a lelki növekedés és a gyümölcstermés. Természetesen ezek az engedelmességünktől is függnek, de ne felejtsük el, a közbenjárás a szellemi harc egyik – de kihagyhatatlan – dimenziója. A másik az engedelmesség.

Ugyanerről beszél a Filippi 1:9-11 is:

…és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.

A következő igeszakasz a Kolossé 2:1-2:

Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök (tusakodok – imádkozok) értetek és a laodiceaiakért; és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.

Íme, a igazán erőteljes közbenjárás, amikor nincs is személyes kapcsolat, csak az imádság tud hatással lenni a távol lévők életére. De ha mi nem is tudunk ott lenni és hatni, Isten beindítja a mennyei gépezetét, és meghallgatja a másokért elmondott imáinkat is!

2Thesszalonika 1:11-12

Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével, hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.

Ezek az igeversek a befelé irányuló közbenjárásról beszélnek, amellyel a gyülekezet tagjai egymást erősíthetik.

Tehát egy egyszerű lista, amely alapján saját testvéreinkért imádkozhatunk közbenjárással a fenti igék alapján:

Isten vezetésének megértéséért
Bölcsességért a döntésekben
Lelki növekedésért
Gyümölcstermésért – ami a Lélek gyümölcseire és a megsokszorozódásra egyaránt vonatkozik
Helyes ítélethozatalért
Bátorságért
Egységért – az egymás iránti szeretetért
Az elhívás felismeréséréért és betöltéséért
A hit erejeéért
Isten dicsőségének láthatóvá válásáért az életünkben és a szolgálatainkban

Közbenjáró imádkozás az evangélium terjedéséért

Efézus 6:18-20

Erről az igéről ugyan már volt szó, de szeretnék kicsit bővebben még beszélni róla. Ugyanis ez az ige a missziós szolgálatokért és a szolgálókért elmondott közbenjáró imádkozás alapigéje! Erre az igére hivatkozva állított fel a London Metropolian Gyülekezet egy közel száz fős közbenjáró imaszolgálatot Spurgeon prédikációs szolgálata mögé (pontosabban alá, mert ők a pincében imádkoztak, míg ő prédikált). És meggyőződésem, hogy ennek a következménye lett az, hogy Spurgeon harminc évnyi prédikálás után (hetente kb. hússzor prédikált) ki merte jelenteni a közel 8000 fős hallgatósága előtt, hogy „hálát adok Istennek, hogy egyetlen olyan prédikációm nem volt, amin ne tért volna meg legalább egy ember!” Barátaim, ez közel 32.000 prédikációt – és minimum ennyi megtérőt jelentett! És ez győzelem a közbenjárók szolgálatának gyümölcse is volt! Együtt harcoltak, mint régen Mózes és Józsué, most a prédikátor, az evangélista meg a közbenjárók!

Meg kell tanulnunk ezt a kétdimenziós szemléletet minden igehirdetésnél, de különösen az evangélizációs szolgálatoknál. Az Efézus 6 a szellemi harcról szóló legerőteljesebb fejezet, és Pál apostol a szellemi fegyverzet bemutatása után a szellemi harcmodorról is beszél, ami a közbenjáró imádság! Tehát a közbenjáró szolgálat a szellemi harc alapja, ami nélkül semmilyen missziós szolgálat nem tud erőteljesen működni és sikereket elérni!

Közbenjáró imádság a Szentlélekkel való betöltekezésért

A hívő életünknek nagyon fontos állomásai a Szentlélekkel való betöltekezések alkalmai. Istennek az az akarata, hogy az övéi csordultig telve legyenek az Ő Lelkével, különösen akkor, amikor valamilyen szolgálatban kell helytállniuk, ha valamilyen okkult támadással kerülnek szembe, vagy ha a hitéletüknek egy újabb szintjére kell fellépniük. Különösen az Apostolok Cselekedeteiben több helyen is találkozunk ezzel, most csak a közbenjáró imádsággal kapcsolatos két fontos igehelyet szeretném megemlíteni:

ApCsel 8:14-17

Amikor meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.

Miről van itt szó?

Arról, hogy Samáriában még csak egy megtérésig jutottak el az emberek, a megtérés ugyanis a bűnöktől való elfordulást jelenti – az újonnan születésig azonban még nem. Hiányzott az életükből a szellemi áttörés. Ezért lemennek az apostolok, és kézrátétellel imádkoztak értük, és megnyerték a Szentlélek ajándékát.

Meg vagyok győződve arról, hogy gyülekezeteinkben sok olyan hívő ember van, mint ezek a Samáriaiak voltak, akik megrekedtek a hitüknek egy kezdeti stádiumában, valahol a megtérés és az újonnan születés között. A régi életüktől elfordultak, de még valahogy erőtlenek, érezni rajtuk, hogy valami még nem stimmel, még „nincsenek készen”. Hiányzik belőlük a Szentlélek ereje. Ebben tudnának segíteni az apostoli tekintéllyel bíró vezetők, akik hittel teljesek, és kézrátétellel imádkoznának értük, hogy betöltekezhessenek Szentlélekkel. Ez a közbenjáró szolgálatnak egy nagyon speciális és fókuszált működése, és úgy gondolom, hogy ez egy olyan lehetősége Isten népének és egyházának, amelyet kihasználatlanul hagyunk, és inkább megszokjuk, hogy erőtlen, „félkész” hívőkkel vannak tele az imaházaink.

A másik ige a Szentlélekkel teljes kirendelésről szól, amelyben megint csak a felhatalmazó, kézrátételes imádkozás volt az eszköz:

ApCsel 13:1-4

Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: „Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba.

A kézrátételes imádkozás mindig közbenjáró imádkozás, amely során a vezetők kijelentik Isten akaratát és kérik Isten áldását arra az emberre, akiért imádkoznak. Ez is beletartozik a közbenjárásba, a másokért való imádkozásba. Ennek az imádságnak tekintélye és ereje van, és ebben is szeretnénk a Biblia felé elmozdulni, és a jövőben a mi gyülekezetünkben is szeretnénk bevezetni azt, hogy az egyes szolgálati területekre kiválasztott testvéreket a gyülekezet vezetősége kézrátételes kirendeléssel és áldással iktat be a szolgálatba.

Közbenjáró imádság szabadulásért

ApCsel 12:5-7

Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez. Azon az éjszakán, amikor másnap Heródes elő akarta vezettetni, Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: „Kelj fel gyorsan!” Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről.

Ez egy valóságos veszedelemből való szabadulás története, amelynek eszköze a Péterért imádkozó, közbenjáró gyülekezet volt.

További igék:

2Korintus 1:9-11

Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat; aki ekkora halálos veszedelemből megszabadított minket, és meg is fog szabadítani. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, mivel ti is segítségünkre vagytok az értünk mondott könyörgéssel, hogy a reánk áradt kegyelemért sokan sokféleképpen mondjanak értünk hálaadást.

Pál apostol itt azt mondja, hogy a legtermészetesebb dolog, hogy minden veszedelemből megszabadul, ha a gyülekezet imádkozik érte. Így tudja „segíteni” a közbenjáró imádkozás a nehéz körülményekből való kiszabadulást.

Mit tanulhatunk ebből?

Az első tanulság az, hogy Isten népe ne szokja meg a veszteségeket! – Sok olyan gyülekezet van, amelyik megszokta, hogy időről-időre elveszít dolgokat. Elveszít vezetőket, elöljárókat, tagokat, elveszíti az érdeklődőket, elveszíti a hitelét – és megszokja, és nem imádkozik érte. Így van ez a következő területtel, a betegségekkel is, azt is megszokjuk, engedelmesen beszedjük a gyógyszereket, várunk, míg felépülünk, és nem imádkozunk. És csak egy valaki örül ezeknek a veszteségeknek: az Ördög, mert ő akarja kisemmizni az embert, ő akar kivonni a forgalomból. És hány esetben fordult elő, hogy a szolgáló megbetegedett a szolgálata előtt, és inkább lemondta a szolgálatát, mintsem kérte volna a gyülekezet közbenjárását szabadulásért vagy gyógyulásért!

A másik, az ószövetségi képlet, hogy ha a gyülekezet elkezd imádkozni, akkor a mennyei gépezet beindul, az angyalokat mozgósítják, és Isten elkezd cselekedni. És a közbenjárás következménye az lesz, hogy Isten természetfeletti módon belenyúl a földi történésekbe.

Közbenjárás a betegségekből való gyógyulásért

Bárhol nyitjuk is ki az evangéliumokat vagy az Apostolok Cselekedeteit, a betegségekből való gyógyulás mindig más valaki imádsága és szolgálata által történt! Egyetlen olyan esetről sem olvasunk, amikor akár a tanítványok is saját magukat gyógyították volna hit által. Az újszövetségi gyülekezetre vonatkozó alapelvet pedig a Jakab 5:14-15-ben olvassuk:

Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.

Ez megint a közbenjáró imádságnak egy speciális formája, amit szintén nagyon időszerű lenne elkezdeni gyakorolni a Biblia alapján. A beteg emberekért a gyülekezet elöljáróinak kell közbenjárnia. Ha ez gyakorlattá válik Isten népe között, nem lesz szükség a nagy gyógyító evangélizációkra, mert Isten a gyógyulásért való közbenjárást nem egy-egy világhírű és jól meggazdagodott vándorgyógyítóra bízta, hanem a helyi gyülekezet vezetőire! És amikor a hitből fakadó imádság megtartó erejéről beszél Jakab, akkor a szövegösszefüggésből egyértelműen kiderül, hogy nem a beteg imádságáról van szó, hanem az érte imádkozó, az érte közbenjáró vének imádságairól van szó!

Megint egy olyan biblikus lehetőség a gyógyulásra, Isten nevének megdicsőítésére, amelyet nem használunk ki! Amikor eljön a reformáció, azaz nem egy módszert látunk ebben az igeversben, hanem elkezdünk hinni Isten ígéreteiben, és az életünket minden ponton alárendeljük a Bibliának – többek között e téren is – akkor meglátjuk Isten gyógyító kegyelmét és hatalmát működés közben! És akkor lesz miről bizonyságot tenni. A betegekért való közbenjáró imaszolgálat elsősorban nem a hozzátartozók vagy a lelkes karizmatikus kisebbség dolga, persze ők is tehetik, de elsősorban a gyülekezet véneinek a dolga. Az ígéretek legalábbis ehhez kapcsolódnak! Mind a két részről fel kell vállalni ezt a közbenjáró szolgálatot: egyrészt kellenek az elöljárók, és azt hiszem, a mi gyülekezetünkben ezzel nem is lenne baj, mert mindannyian készek vagyunk felkerekedni és imádkozni – de kell az a bátorság és Istennek való kiszolgáltatottság is, hogy a beteg ember magához hívassa az elöljárókat erre a közbenjáró szolgálatra. Bátorítok tehát mindenkit, hogy fogadjuk el ezt a Biblia kínálta lehetőséget a gyógyulásra és Isten megdicsőítésére az imameghallgatás által.

Közbenjáró imádság a lélekmentésben

Az utolsó igeszakasz, amit meg fogunk nézni a közbenjárással kapcsolatban, talán a legnehezebb és egyben a legnagyobb ígéretet hordozó ige, az 1János 5:16

Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön.

Sajnos sokan értik félre ezt a verset, ezért néhány mondatban szeretném megmagyarázni. Egyrészt nem áll meg az a katolikus álláspont, miszerint van hét főbűn, ezek a halálos bűnök, a többi meg nem az – ezt a Biblia nem tanítja, sehol nincs ilyen kiemelt lista. Másrészt nem áll meg az a vélekedés sem, hogy az olyan, azonnali halállal végződő bűnökről van itt szó, mint ami Anániással és Szafirával megesett, mert akkor az értük való imádság puszta lehetősége is halottakért való imádkozás lenne, amit megint kifejezetten tilt a Biblia. A harmadik vélekedés szerint a halálos bűn a Szentlélek káromolása, a Máté 12:31-32 alapján. János azonban ebben a szakaszban meg sem említi a Szentlelket, és az evangéliumban sem arról van szó, hogy káromkodni lehet, csak a Szentlelket szidni nem lehet. Itt teljesen más a szövegkörnyezet, a Szentlélek szóba sem jön. Végül – talán ez a legáltalánosabb nézet – a „szándékos bűnt” azonosítják a halálos bűnnel, amelyet tudatosan követ el az ember. Akik ezt gondolják, csak arról feledkeznek meg, hogy minden bűnt tudatosan követ el az ember, mert ha nem, akkor nincs az eszénél. Az igazság az, hogy minél többet olvas az ember Bibliát, annál tudatosabban vétkezik, mert egyre jobban tudja, mi az, amit nem lenne szabad megtennie.

Mi tehát a megoldás?

Minden bűn a halál felé tart és minden bűn zsoldja a halál. Jézus Krisztus minden bűnért meghalt, egy olyan sincs, ami kifogna rajta, és amiről azt kellene mondania az Istennek az ítélet napján, hogy ez pech, ezért az egyért Krisztus nem halt meg, mehetsz a Pokolba. Krisztus minden bűnért meghalt.

Ebben az egész részben – sőt, igazában az egész levelében – János azt magyarázza, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (5:11-12) A halálos, most úgy mondom: megbocsáthatatlan bűn Isten Fiának elutasítása – azaz éppen azért lesz megbocsátatlan akármelyik bűn, mert a bűnös elutasítja Krisztust, aki meg tudná azt bocsátani. Tehát nem megbocsáthatatlan bűnről van itt szó – hanem megbocsátatlanul maradt bűnről. Annak lesz halál a zsoldja. Ugyanerről beszél a Zsidó 6:4-6 helyesen fordított üzenete is, hogy addig lehetetlen a megújulás, amíg megfeszítjük Krisztust, mihelyt azonban abbahagyjuk a Krisztus megfeszítését, azaz a bűnös életünket, amiért Krisztusnak meg kellett halnia, azonnal lehetségessé válik a bocsánat és a helyreállás. Tehát a halálos bűn nem egy vagy két konkrét bűnös cselekedetre vonatkozik, hanem a Krisztusban felkínált bűnbocsánat elutasítására.

Mit jelent ebben az értelemben a közbenjáró könyörgés?

Azt jelenti, hogy ha valaki, akinek a Krisztusban való élete kárt szenved valamilyen bűn miatt, bár a testvérünk, az a közbenjáró könyörgés és Isten kegyelme által egészen biztosan helyre fog állni. Nézzük meg, az előző igeversekben az ige azt jelenti ki, hogy „az Isten iránt való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” Amíg valaki Krisztust, és vele együtt a bűnök bocsánatát nem utasítja el, addig van számára helyreállás, és a közbenjárással ezt lehet munkálni, siettetni, Isten eszközévé lenni. A halálos bűn a Krisztus elutasítása – az ilyenekért imádkozni nem hatékony dolog, Pál sem tiltja, csak épp nem javasolja – azoknak a Krisztust kell hirdetni, mint egy pogánynak. A közbenjáró imaszolgálat következménye azonban itt is az, hogy Isten életet ad és helyreállítja a tévelygő testvéreket, akiknek az életében sok minden leégett, de legalább az alap, Jézus Krisztus megmaradt. Ez a közbenjárás tehát a fegyelmező, helyreállító szolgálat háttere.

[box type=”info”]

Letöltés PDF formátumban

[/box]