A szellemi növekedés törvénye

---

THEOLOGION BIBLIAISKOLA 26. LECKE

A bibliai törvényszerűségek közül elsőként a növekedés törvényeit fogjuk megvizsgálni. Ebben a tanulmányban is a bibliai könyvek rendje szerint fogunk előrehaladni Isten Igéje alapján. A bevezető igeszakaszt az Ézsaiás 44,1-44-ből olvasom:

De most hallgass rám, szolgám, Jákób, Izráel, akit kiválasztottam! Ezt mondja az ÚR, a te alkotód, aki megformált az anyaméhben, és aki megsegít: Ne félj szolgám, Jákób, Jesúrún, akit kiválasztottam! Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra. Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák.

Mi kell ahhoz, hogy beindulhasson a növekedés az ember életében?

Nézzük sorra ezt a prófétai képet:

1. Isten kiválasztása kell hozzá – Ez a növekedésünk alapja, mert Isten kiválasztása, kegyelme és az üdvösség munkája a megszületésünk alapja egyben, és születés nélkül nincs növekedés sem. A halottak nem növekednek – az Isten nélkül élő emberek sem növekednek, legfeljebb a testük öregszik.

2. Ne félj! – A félelem gátolja a növekedést! Minden félelem egy-egy fal, amely beszűkíti előttünk a teret, és amelyik területen felépül, azon nem először mindig leáll a növekedés, és ha nem történik változás, és csak a félelem kezd el növekedni az életünkben, akkor egy visszafejlődés, egy elkorcsosulás jön be az életünkbe.

Ha például félünk az embereknek elmondani az evangéliumot, akkor nem fogjuk átélni, hogy általunk is megtérnek, és a missziós lelkesedés először csak takarékra kerül, aztán kialszik az életünkben, és beáll egyfajta hidegség. Annak az életében viszont, aki nem fél megvallani a hitét, és kész bizonyságot tenni, az Isten megtapasztalása növekedni fog az életében.

3. Isten gondoskodik arról, ami a növekedésünkhöz elengedhetetlen: vizet áraszt ránk.

A víz kiárasztása a pusztaságra egy nagyon fontos bibliai képes beszéd. Mit jelent a víz, vagyis mi az, ami kiárad ránk Isten által:

– IGE: vagyis Isten megelevenítő beszéde

– ISTEN LELKE: vagyis a Vele való valóságos közösség

– BŰNBOCSÁNAT ÉS KEGYELEM: amely semlegesíti az életünkben az összes olyan mérget, amely gátolja a növekedésünket

– ÁLDÁSOK: amelyek mindig visszaigazolják a növekedést! Ahol hiányoznak az áldások, azon a területen az életünkben nem történt meg a növekedés.

Ezékiel 31,3-7

Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szép ágú, árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje. Víztől nőtt meg nagyra, a mélység vize tette magassá, ennek a tövéhez árasztotta folyóit mindenfelől, csak patakjait bocsátotta a mező többi fáihoz. Ezért lett magasabb növésű a mező többi fáinál: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, mely feléje áradt. Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fiadzott a mező minden vadja, s árnyékában lakott mindenféle nép. Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak.

Ez egy másik prófétai kép, amely még egy fontos dolgot elmond a növekedésről. Asszíria azért nőtt nagyra, mert a gyökerei sok vizet kaptak, a föld alatti folyók mind az ő gyökerét táplálták, míg a többi fának csak a patakocskák és erecskék jutottak. Ez pedig egy kulcsfontosságú alapelvet jelent a lelki növekedésünkkel kapcsolatban is: méghozzá azt, hogy a növekedésünk mindig a bennünket tápláló források és vizek mennyiségével arányos! Minél több és nagyobb vízhozamú forrás táplál, annál nagyobb lesz a növekedés mértéke az életedben.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy ha időnként tartasz csendességet, ha hetente párszor előveszed pár percre a Bibliát, akkor ne csodálkozz, hogy nem fogsz növekedni. Ha nem sok időt adsz Istennek az imádságra, ha nem szoktál böjtölni vagy virrasztani, akkor nem fogsz növekedni. Ha nincs időd, erőd Istennek szolgálni, akkor nem fogsz növekedni. Ha nem jössz el a közösségbe, ha nem vagy Krisztus Testének, azaz a helyi gyülekezetnek aktív tagja, aki részt vesz az alkalmakon, és szolgál is az alkalmakon, akkor nem fogsz növekedni. Vegyük komolyan, hogy MINDIG abban növekedünk, amilyen források táplálnak bennünket! Ha a tévét rendszeresen nézzük, és hetente megnézünk egy filmet, ami két óra, és nem olvassuk a bibliát hetente két óra hosszat sem, akkor a világi dolgok, indulatok, értékek, vágyak, gondolkodási sémák gyorsabban és erőteljesebben fognak nőni az életünkben, mint a krisztusiak! (Aki ismer, tudja, hogy én nagyon sok filmet nézek, hetente legalább 5-10 filmet. Ami legyen 20 óra. De 20 óránál sokkal több időt töltök igetanulmányozással, Isten előtti gondolkodással vagy szolgálattal. Ezért tudok növekedni az Isten ismeretében.)

Szeretném feleleveníteni a források felfakasztásáról szóló tanításból azt a tízféle forrást, amelyek alapvetően táplálják a hívő életünket, és amelyek így meg is határozzák a növekedésünk mértékét. Felsorolom az igéket, és egy-egy mondatot velük kapcsolatban magyarázatként:

1. Az örök élet forrása – János 4,14

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Az örök élet Isten kegyelmének, az üdvösségnek, a Szentlélek jelenlétének a forrása. Hogyan lehet ebben növekedni? Úgy, hogy Krisztus-központú életet élünk, és Szentlélek-központú életet élünk.

2. Az élet és az áldások forrása – Zsoltárok 36:9-10

Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

Ez az áldások forrása, amely három dolgot mindig magában foglal: a bőséget, az örömöt és a világosságot. Ahol felfakadnak Isten forrásai, ott mindig megjelenik a bővölködés.

Hogyan lehet ebben növekedni? Az áldásokban mindig az engedelmesség növelésével, a bővölködésben mindig az adás növelésével, az örömben mindig az örömokozás növelésével lehet növekedni.

3. Az igazság forrása – Példabeszédek 13:14
   

A bölcs tanítás az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.

A bölcs tanítás a Szentlélek által megelevenített ige, amit a Biblia rhémának nevez. Ez a bibliaolvasást, a csendességet, a kifejezett bibliatanulmányozást, a hívő életről szóló könyvek olvasását, a tanításokon, prédikációkon való részvételt és az azoknak való engedelmességet jelenti.

4. Az istenfélelem forrása – Példabeszédek 14:27
   

Az ÚRnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.

Az istenfélelem Isten tisztelését, első helyre állítását, és az abból fakadó helyes, vagyis alázatos és engedelmes hozzáállást jelenti. Az Istenfélelem egyben a hit növekedése az életünkben. Hogyan lehet ebben növekedni? Úgy, hogy életem egyre több területét a biblia kijelentéseinek rendelem alá hit által. Vagyis elkezdek hit által, a hit törvényének megfelelően gondolkodni és cselekedni, akár a munkahelyemről van szó, akár házasságról, akár bármilyen más területről.

5. Az erő forrása – Zsoltárok 84:7-8
   

Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.

Sokszor fog el minket az erőtlenség. Főképpen akkor, amikor jönnek a rossz körülmények, amikor a Siralom Völgyébe jutunk. Csakhogy a hívő ember életét soha nem a körülmények határozzák meg, hanem mindig a hivő ember határozza meg Isten kijelentése és a hite által a körülményeit! És Isten fel tud fakasztani olyan forrásokat hit által az életünkben, amelyek megváltoztatják még a körülményeinket is! Itt a növekedés szintén a hitünkön múlik, és úgy gondolom, elsősorban az imádkozásunk, böjtölésünk, közbenjárásunk területein kell növekednünk ahhoz, hogy Isten erőtere növekedhessen az életünkben.

Megmutatom a legjobb bibliai példát erre – a Máté 8:23-26-hoz lapozzunk:

Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.

Mi történik itt? Jézus a tanítványokkal hajóba száll, de lecsap a hajóra a vihar. Jönnek a hullámok, jön a Siralom Völgye, jönnek a félelmetes és leküzdhetetlennek látszó külső körülmények, és a tanítványok megijednek. És mit csinálnak? A lehető legjobb dolgot csinálják: felébresztik Jézust! Figyelj: ha jönnek a félelmetes külső körülmények, akkor fel kell fakasztani azt az egyetlen hatalomforrást, amely változtatni tud még a tenger viharán is: fel kell ébreszteni a szívünkben, a hitünkben, az életünkben Jézust! Mert mindig Ő az erő forrása! És ha felébreszted Jézust, ha felfakasztod az erő forrását hit által, akkor megújulsz, elmúlik a félelem és megváltoznak a körülmények is.

6. A templom forrása – Ezékiel 47:1-2

Ez a halálból való feltámadás, a gyógyulás, a gyümölcstermés és a megsokasodás forrása

Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad-e emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. Visszafelé menve láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. Halászok állnak majd ott és Éngeditől Én-Eglaimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. De a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledel, levelük pedig orvosság lesz.

Ez a nagyon fontos igeszakasz megmutatja, hogy a növekedés mindig a templomból fakad! Ez először is azt jelenti, hogy minden növekedés Isten jelenlétéből fakad. Isten jelenléte pedig elsődlegesen a gyülekezetet, mint közösséget jelenti, mert a gyülekezet Jézus Krisztus fizikai teste és jelenléte ma a világban. Sőt azt is jelenti, hogy a gyógyító és gyümölcshozó források minden egyes hívő emberben is felfakadnak, hiszen a mi testünk, a mi életünk is templom, méghozzá a Szentlélek Temploma! Tehát a források Isten jelenlétéhez, a gyülekezethez és az újonnan született élethez kapcsolódnak!

Hogyan lehet növekedni? Erősítsd a gyülekezethez való kötődésedet, amit kétféleképpen tudsz tenni: részt veszel aktívan a gyülekezet életében, ezt pedig a jelenléteddel és a szolgálataiddal tudod tenni; másrészt megerősíted a testvéreiddel való kapcsolatot. Időt töltesz velük, beszélgetsz, imádkozol, tanácsot kérsz és adsz, szükségeket töltesz be.

7. A bűnbocsánat forrása – Zakariás 13:1-2

Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.

Ez a bűnrendezés folyamatát jelenti: az éber lelkiismeretet, amely küzd a bűn ellen, a céltévesztés ellen, a meg nem tartott igék ellen. És ha bűnt követtél el, akkor rendezed: vagyis megvallod Istennek, bocsánatot kérsz attól, aki ellen vétettél, rendezed a kárt és elhagyod a bűnt. Alapvetően meghatározza az egész életünk növekedését az, hogy ezen a területen növekszünk-e vagy sem.

8. A szabadulás forrása – Ézsaiás 12:2-3

Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.

A szabadulás forrása felfakasztja a szabadítást az ellenségtől, a bűntől, a megkötözöttségektől, a félelemtől, a démoni erők rabságából! Hogyan lehet ebben növekedni? Ha valamilyen területen szabadulásra van szükséged, akkor nem halogatod, hanem bűnrendezést tartsz, kéred a testvéreid és vezetőid segítségét, és megteszel mindent, amit Isten tőled vár. Mert van, amit nem tesz meg és nem vesz el helyetted, mert ezt tőled várja. De terhelten, megkötözötten nem lesz vagy csak nagyon kismértékű növekedés az ember életében.

9. A pozitív beszédek forrása – Példabeszédek 10:11
   

Életnek forrása az igaz ember szája – de a bűnösök szája erőszakot rejteget.

Ezek az áldás beszédei, az áldás pedig mindig két dolgot jelent, először is jót és jól mondani másokról, vagyis bátorító, erősítő, vigasztaló beszédeket mondani; másodszor pedig üdvhozó erők felszabadítását a beszéden keresztül, ami imádságot, megvallást és az evangélium hirdetését jelenti.

Hogyan lehet ebben növekedni: úgy, hogy tudatosan használjuk a szánkat! Ha kinyitjuk, akkor a pozitív beszédekre nyitjuk ki, ha ez nem megy, akkor pedig minden erőnket arra koncentráljuk, hogy a szánk csukva tudjon maradni. De ez mindig a mi döntésünk lesz.

Két igét hadd említsek itt, a Filippi 4:8-at és a Kolossé 3:16-17:

Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! – Vagyis arról gondolkodjatok, arról beszéljetek és azt tegyétek is!

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.

10. A jó házasság forrása – Példabeszédek 5:15-18

A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából! Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre! Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal! Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.

Ez az utolsó forrás, amit konkrétan megemlít a Biblia, a jó házasság forrása. Hihetetlenül sokat számít az, hogy a keresztény házasságok és családok tiszták és erősek legyenek. A jó házasság a mindennapok forrásai, a szolgálatok forrásai és a misszió forrásai is! A jó házasság az élet kiteljesedését hozza el, és ahol egészségesek és boldogok a házasságok, ott egészségesek és boldogok lesznek a gyermekek is, a gyülekezetek is és a kapcsolatok is. Ahol viszont baj van a házasságokkal, ott a gyülekezet sem fog növekedni! Ez a forrás ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik, mert ha baj van otthon, ha a házunk népét sem tudjuk vezetni, akkor Isten nem bíz ránk még másokat is.

Hogyan lehet ebben növekedni? Aki még előtte van, annak a legfontosabb, hogy növekedés-kompatibilis házasságot kössön. Ami azt jelenti, hogy hívő ember csak hívő emberrel köthet házasságot, és hívő módon kell megélniük a kapcsolatukat. Aki pedig benne él, azoknak ez azt jelenti, hogy a házasság nem perpaetum mobile, amit egyszer belöktünk, aztán megy magától, hanem építeni kell, sok-sok beszélgetéssel, intimitással, egymásnak adott idővel, lelki élményekkel és közös szolgálatokkal.

Ha össze kellene foglalni mindazt, amit az Ószövetségben találunk a növekedéssel kapcsolatban, akkor azt Dáviddal kapcsolatban egyetlen mondatban megfogalmazza a Biblia a 2Sámuel 5,10-ben:

Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az ÚR, a Seregek Istene.

Az emelkedésünk és a növekedésünk Isten jelenlétének a függvénye. Ez azonban mindig visszaható feltétel: Isten jelenléte a mi életünkben mindig arányos a mi jelenlétünkkel Isten életében! Ha növekedni akarsz, akkor először neked kell növelned azt, amit az Istennel való kapcsolatod megélése jelent számodra. És a Biblia nagyon világosan tanít ennek az arányosságáról! Ez pedig azt jelenti, hogy Isten mindent a rendelkezésedre bocsát, ahogy a tékozló fiú bátyjával is minden percben ott volt az atya, és mindenét mindenét megosztotta vele, de a fiú csak egy tört részét vette észre, értékelte és használta – és ezért maradt szegény. Lehet irigykedni hithősökre, és lehet tenni azért, hogy mi is hithőssé legyünk. A zsidó 11 ugyanis nem egy zárt klub, amelynek megtelt a tagsága – rajtunk áll, bekerülünk-e oda!

A növekedés törvényeiről szóló bibliatanulmányozást az újszövetségi kijelentéssel folytatjuk. Az első néhány alapelvet Jézus tanításaiban találjuk meg. Kezdjük mindjárt a Máté 13:31-32-vel:

Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.

Ez egy nagyon reményteli üzenet, rögtön az elején: Isten országában a növekedés mindig természetfeletti mértékben és dimenzióban történik. Ezt fejezi ki ez a példázat: a nagyon kicsiből nagyon nagy lesz. Persze a mustárnövény növekedése is folyamatos, nem olyan, mint a rajzfilmekben, amikor egyetlen pillanat alatt kirobban a földből a kész fa – de a folyamat nem áll meg egy parányi különbségnél, hanem a kezdeti és a végső állapot között eltérés hihetetlenül óriási lesz. Ez jellemző az Isten országára – illetve az Isten országában mindenre. Mert ez egy természetfeletti ország, természetfeletti erőforrásokkal!

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy ha egy drogdíler megtér, akkor nem csak annyi lesz a növekedése, hogy már csak szívja, de nem árulja a drogot, hanem az, hogy szakít a bűnöző életmóddal, beiratkozik iskolákba, tanul, leérettségizik, lesz rendes munkája, lakása, felesége, gyermekei, barátai, gyülekezete és szolgálata.

Természetfeletti növekedés az, ha egy áruházi eladó megtér, és elkezd görögül tanulni, csak mert annyira érdekli a Biblia.

Természetfeletti növekedés és gyümölcstermés az, ha egy meddő nő elkezd imádkozni, böjtölni, és gyermeke születik.

És gondoljunk az egyház növekedésére: természetfeletti növekedés volt az, hogy tizenkét tanítvány néhány évtized alatt az egész akkor ismert világot megevangélizálta. És ugyanez történik akkor is, amikor öten elkezdenek egy gyülekezetet, és pár év múlva már három-négy-ötször annyian vannak. Mert ez azt jelenti, hogy életek változtak meg általuk. (Persze ez még nem a mustárfa, de majd az lesz belőle!)

Jézus elmond egy másik példázatot is a magvetőről, és amikor a tanítványok nem értik pontosan, a Máté 13:19-től meg is magyarázza nekik (most csak a magyarázatot olvassuk):

Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag. Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, s amint nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodik. Akinél pedig tövisek közé hullott, hallja az igét, de e világ gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, és nem hoz termést. Akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

Itt megint kiderül, hogy a növekedés természetfeletti dimenzióban történik, hiszen kevés dolog van az ember életében, amely a harminc-, hatvan- vagy százszorosát hozza be gyümölcsként és nyereségként az életünkbe, mint amit beletettünk. És mire vonatkozik ez egészen pontosan? Ez is benne van a Bibliában, a Máté 10:29-31-ban:

Bizony, mondom néktek: senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet. Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első.

Jézus tehát természetfeletti növekedést ígér Isten országában az anyagiak terén, az emberi kapcsolatok terén, a prosperitás, előrehaladás terén, és a jövendő világ ajándékai terén. Természetesen nem ingyen: engedelmeskedni kell hozzá, és lesznek üldöztetések is. De a növekedés természetfeletti mértékű.

Visszatérve még egy kicsit az előző példázathoz, meg kell tanulnunk még egy fontos alapszabályt. Mégpedig azt, hogy a természetfeletti növekedés feltétele a jó talaj. A növekedést Isten adja, erre is mindjárt kitérünk, de el is kell fogadni, Isten munkáját lehetővé kell tenni az életünkben – ez pedig a mi feladatunk és a mi felelősségünk.

Mi a talaj? A szívünk. Ebbe hullik bele ugyanis az Isten Igéje, ami a növekedést adja. És megint egy nagyon lényeges dolog: a növekedést mindig az Isten Igéje adja! Nem a lelki élmények adnak növekedést, az átélések vagy a „szellemi megtapasztalások”, hanem Isten Igéje és a mi engedelmességünk. Mert ha csak lelkesedünk, de nem vagyunk kitartóak az engedelmességben és a követésben, ha a világ gondjai miatt nincs időnk vagy erőnk Istenre vagy ha engedjük, hogy meglopjon bennünket az ördög, akkor nem lesz növekedés sem! Ezt kérlek jegyezzétek meg, mert nagyon fontos tanítás a növekedés működéséről!

Haladjunk tovább: a következő ige még szintén innen van, a Máté 13:24-30:

Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! – felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.”

Azért szeretem ezt az igét, mert kiderül belőle, mennyire reális Istenünk van, aki nem kerget elérhetetlen ideálokat, hanem belőlünk indul ki: a gyarló emberekből.

Miről is van itt szó? Arról, hogy Isten országa növekedik, mert a növekedés bele van kódolva, de ez a növekedés nem vegytiszta. Nem csak az növekszik, ami jó, hanem a rossz is nő. És nem a mi dolgunk, hogy gyomláljunk, Isten majd megteszi az aratáskor.

Mit jelent ez? Amikor egy gyülekezet elkezd növekedni, akkor lesznek benne olyan emberek vagy olyan jelenségek, amelyek egy darabig nőnek ugyan, de egyszer csak kiderül róluk, hogy nem búzából vannak, hanem konkolyból. Mert kiskorukban még összetéveszthetőek voltak, de egy bizonyos idő elteltével már mindenki számára nyilvánvalóvá lesz a különbség. Vannak ilyen emberek – valljuk be őszintén: testvéreinknek mondjuk őket, akár be is merítjük őket, pedig nem tértek meg. Csak úgy nézett ki. De eltelik pár hónap vagy év, és kiderül, hogy mégsem voltak azok. Elkezdünk csinálni dolgokat, mert jónak tűnnek, biblikusnak tűnnek, de egy idő után kiderül, hogy nem jók vagy nem biblikusak. Ahol élet van, ott növekedés is van, de mivel nem vagyunk vegytisztán jók, a köztünk vagy a bennünk lévő rossz is növekszik. A legtöbbször azért – és erről szól a példázat is – mert eleinte nem tűnik fel, hogy nem jó, hogy a konkoly nem búza. Ez a két növény a fejlődésének korai szakaszában nagyon hasonlított egymásra – csak az egyik éltető, a másik mérgező növény volt. Így van ez velünk is: vannak köztünk éltető és mérgező emberek. Még egy gyülekezetben is. És vannak bennünk is éltető és mérgező dolgok, indulatok, érzések, motivációk, elképzelések. És lehet, hogy most még nem látjuk, melyik a búza és melyik a konkoly. Égessünk fel mindent? Legyünk radikálisak? Van, amiben annak kell lennünk – de nem ezen a területen. Jézus példázatában a gazda nem engedte a szolgáknak, hogy taroljanak le mindent csak azért, mert benne van a konkoly lehetősége is. Majd ha elér egy bizonyos növekedési szintet, akkor elválik egymástól a kettő, és akkor lehet már disztingválni. Addig viszont foglalkozzunk a búza növekedésével!

A következő ige, amit meg kell néznünk, ha követjük a könyvek sorrendjét, az 1Korintus 3,6-7:

Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.

Ez a növekedés titka – volt már erről szó: a növekedés mindig Isten munkája. Hogy miképpen történik? Nem ez számít. Valószínűleg azért nem ez számít, mert mindenkinél másképpen viszi véghez Isten. Ebben a szövegkörnyezetben az számít, hogy részesei, a munkásai legyünk annak, hogy mások növekedhessenek. Vagyis a rendeltetésünk és a küldetésünk az, hogy egymás számára a növekedés eszközeivé váljunk. Amikor Péter azt írja a levelében, hogy „egymás hitét építsük”, akkor ugyanerre gondolt. Ezt fejezi ki a következő érvelés is Pál apostoltól, amit az Efézus 4:11-16-ban találunk megírva:

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Az egész test együtt növekszik. Ez pedig már a gyülekezet növekedéséről szól.

Amit megtanulhatunk ebből a szakaszból:

Először is a vezetők a növekedés eszközei. Ez a teokratikus gyülekezeti modell lényege: Isten építi fel és rendezi el a növekedés minden feltételét a gyülekezetben, és ennek a rendnek a célja, hogy MINDENKI növekedjen és eljusson az érettkorúságra.

Másodszor a növekedés célja tehát nem a tökéletesség – ez csak a mennyben lesz a miénk – hanem az érettség! A felnőtt korba való belépés. Sok dolgot fel lehetne most sorolni, mi különbözteti meg a gyermeket a felnőttől – de találunk erre is konkrét Igét a Zsidókhoz írt levélben, az 5,12-14-ben:

Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.

Vegyük akkor sorra:

• a gyermek az alaptanításokat tanulja, míg az érett, nagykorú már azokra építkezve a felsőfokú tanulmányait végzi a lelki életben. Mit jelent ez? Ahogy írja is a levél: a kiskorú járatlan Isten Igéjében – vagyis nem ismeri és/vagy nem jár még benne, míg a nagykorú ember ismeri és meg is tartja az Igéket.
• a kiskorú nem használja még a szellemi érzékszerveit, vagy még gyakorlatlan a használatukban, míg az érett ember már biztonságosan él velük. Mit jelent ez? Jelenti Isten vezetésének megértését a mindennapokban. Jelenti a kijelentés és az élmények, érzések közötti különbségtételt – vagyis hogy meg tudom különböztetni Isten akaratát a saját vágyaimtól, Isten hangját a saját gondolataimtól vagy az ördög kísértéseitől! Felismerem, hogy mi bűn és mi nem az. És jelenti azt is, hogy érzékeny vagyok a szellemi dimenziókra – a Szentlélek munkájára vagy a gonosz erők jelenlétére.
• A kiskorú még gondoskodásra szorul, arra, hogy táplálják, tisztába tegyék, ellássák. És a kiskorúakat mindig a nagykorúak szokták táplálni, tisztába tenni és ellátni.

A növekedés célja tehát az életünkben, hogy kiskorúakból érett, felnőtt, nagykorú keresztényekké váljunk. Ha ez nem történik meg, akkor lesz infantilissé, gyerekessé, dedóssá a kereszténység, a gyülekezet és benne a hívő emberek. És milyenek az infantilis, gyerekes gyülekezetek? Elvannak a játékaikkal, veszekednek apróságokon, klikkesedve csúfolkodnak azokon, akik nem hozzájuk tartoznak, és hatalmas körítéssel eljátsszanak valamit, ami a valóságnak csak az utánzata. Mint amikor gyerekkorunkban a testvéremmel beültünk az udvarunkban elrohadt öreg skodába, aminek már motorja sem volt, és az utasterét benőtte a gaz, és mi ott „száguldoztunk a versenypályán” vagy „üldöztük a gonoszokat”. Hangosan berregtünk, rángattuk a kormányt, de persze nem mentünk sehová. De egy gyereknek ez is megteszi, már ez is óriási élmény. Sok gyülekezet sajnos nem is nőtt túl ennél a szintnél. Elmaradt a növekedés, ezért nem hallatszik más a gyülekezetből, csak a vad kormányrángatás és a hangos berregés – de már rég nem mennek sehová, mert már rég szétrohadt az egész.

De térjünk vissza az Efézusi levélhez, egy mondatot szeretnék megismételni:

Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.

Hogyan növekedik tehát a Test, vagyis a gyülekezet? Foglaljuk össze néhány mondatban:

1. az Ő hatására – vagyis a Szentlélek közvetlen munkája során, ami megnyilvánul az Igén és az igehirdetésen, tanításon keresztül, vezetőkön és a vezetésen keresztül, a működő ajándékokon keresztül

2. különféle kapcsolatok segítségével – a növekedés elengedhetetlen feltételei a kapcsolataink erőssége és stabilitása: a házassági és családi kapcsolatok, a testvér-testvér kapcsolat, a vezető-vezetett, a tanító-tanítvány kapcsolat, az imaközösség, a szolgálócsoport közössége! Ahol a kapcsolatok erősek, ott mindig van növekedés. Ahol a kapcsolatok gyengék, ott megreked a növekedés és csak széthullás, klikkesedés, belső viszályok és harcok lesznek. És ezzel kapcsolatban még egy nagyon fontos dologra szeretnék figyelmeztetni mindenkit: a Sátán először mindig a kapcsolatainkat akarja szétzúzni, mert ha el tud szigetelni bennünket, akkor le is tud győzni minket!

3. mindenki a maga helyén – a növekedés következő feltétele, hogy a saját helyünkön legyünk, a ránk szabott szolgálatot végezzük, a saját erőnkhöz mért feladatokat vállaljuk – de amit elbírunk, azt vigyük is! Mert ha mi többet viszünk, mint amit elbírunk, akkor nem fogunk célba érni, mert menet közben összeesünk. Ha viszont kevesebbet viszünk, mint amit ránk szabott Isten, akkor a mi „maradékunk” alatt más fog összeesni, és miattunk más nem fog növekedni!

4. megfelelően működve – ez azt jelenti, hogy a növekedéshez nem elég az elmélet, a jó tanítás, azt meg is kell valósítani. Hiába van egy sötét szobában a kezünkben óriási teljesítményű elemlámpa, ha nem kapcsoljuk fel, ugyanúgy hasra esünk, mint akinek nincs semmije! Ez azt jelenti, hogy amit megértettünk Isten akaratából és Igéjéből, azt meg is kell valósítanunk az életünkben, mert a növekedésünk nem a megismert, hanem a meg is valósított Igék mértékével lesz egyenesen arányos!

5. gondoskodik önmaga fejlődéséről – Ez azt jelenti, hogy ha az eddigiek rendben vannak, a Test automatikusan növekedni fog. Másrészt az is benne van, hogy a Testnek – vagyis a helyi gyülekezetnek – önmagának kell gondoskodnia a saját növekedéséről. Tanuljuk meg: Isten helyi gyülekezetekben gondolkozik, amelyeknek minden területen fel kell nőniük a bibliai mintához. Rajtunk áll, hogy Isten növekedési programja a gyülekezetünkben és az életünkben milyen ütemben és milyen mértékben fog megvalósulni!

6. hogy épüljön szeretetben – vagyis a szellemi növekedés mértékegysége a szeretet! Nem a csodák száma, nem a dicsőítés hangereje, nem a prédikációkban elmondott szuperlativuszok és költői túlzások mennyisége, hanem a szeretet. Azt azonban ne felejtsük, hogy a bibliai szeretet soha nem merül ki érzésekben és szép szavakban, hanem az mindig tettekben, engedelmességben és áldozatokban mérhető!

Végül két igét szeretnék még mutatni, amelyek a növekedés eszközeiről beszélnek kicsit konkrétabban. Az első a 2Korintus 3:18:

Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.

A növekedést ebben a versben a dicsőségről dicsőségre való jutás folyamata jelenti. És hogyan történik ez? A legtöbben úgy gondolják, hogy ezért elsősorban TENNI kell. Ez a bibliavers pedig azt mondja, hogy ezért sokkal inkább LENNI kell Isten jelenlétében. „Miközben szemléljük” – ez az Istennel való közösséget, az imádatot jelenti. Amikor Ő szolgál felénk. Hiszen ne feledjük, a növekedést Isten adja – és általában a Vele való közösségben adja. Az imádatban, a csendességben, az igeolvasásban, a bibliatanulmányozásban, az Ige és a Szentlélek által. Ez a növekedés két legfontosabb tápszere: az Ige és a Szentlélek. Ha megtanulunk Istennel LENNI, akkor Isten át fog formálni bennünket, és ez a növekedés valódi jelentősége: hogy egyre inkább, és folyamatosan egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá leszünk.

A másik ige pedig a Kolossé 1,9-10:

Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.

Az istenismeretben, a bölcsességben, a kegyességben, a hitelességben, a gyümölcstermésben és az engedelmességben való növekedés másik nagyon fontos feltétele és növekedés-serkentő eszköze a „szüntelen imádkozás és könyörgés”. Vagyis a rendszeres közbenjáró imádkozás, ami magában foglalja a böjtölést is. Ezért tartjuk nagyon fontosnak a reggeli imaalkalmakat, mert a személyes életünk és a gyülekezetünk növekedésének is meghatározó tényezője a közbenjáró imádkozás.

[box type=”info”]

Letöltés PDF formátumban

Szellemi növekedés – igehelyek gyűjteménye

PowerPoint prezentáció

[/box]