Elfáradás és felüdülés

THEOLOGION BIBLIAISKOLA 28. LECKE

Mi a fáradtság meghatározása?

Értelmező Szótár: Erőkifejtést igénylő tevékenységtől erejét vesztett állapot

Tehát, azért fáradunk el, mert valamit csinálunk.

És az elfáradásunk azt jelenti, hogy már nem tudjuk csinálni. Mert valami megváltozott: elfogyott az erő, ami szükséges a tevékenységhez.

A fáradtság három szinten jelentkezhet az életünkben: fizikai, lelki és szellemi területen. Mert három szinten tudunk tevékenykedni: végezhetünk fizikai munkát, lelki munkát (ami a magyar nyelvben inkább a szellemi munkának felelne meg) és szellemi munkát, amit Isten nevében végzünk. És ez azt is jelenti, hogy van háromféle erő is az életünkben, ami ezekhez a tevékenységekhez szükséges: fizikai erő, lelki erő és szellemi erő.

A fáradtság tehát mindhárom szinten jelentkezhet, sőt, általában ezek a területek hatnak is egymásra.

Milyen tünetei vannak a fáradtságnak?

1.) FIZIKAI: fejfájás, dekoncentráció, teljesítmény-csökkenés, kimerültség, álmosság, stb.

2.) LELKI: hangulatzavar, kedvetlenség, ingerültség, depresszió, stb.

3.) SZELLEMI: bűn, harag, önzés, lelki kiüresedés, érdektelenség Isten iránt, stb.

És ha az előző tüneteket nézzük, akkor sajnos be kell ismernünk, hogy egy nagyon megfáradt világban élünk, mert a körülöttünk lévő emberek legnagyobb részére pontosan ezek a tünetek jellemzők. Sőt, nem is csak a világi, hanem a keresztény emberek is sokszor ugyanilyenek, mert a gyülekezetben is ugyanezeket látjuk.

A Máté 9,36-ban azt olvassuk, hogy amikor Jézus látta az embereket, akik Isten nélkül élnek, akkor pontosan ezt állapította meg magában:

Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.

És a megtérésre hívó üzenetének is a lényege ez volt (Máté 11,28):

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Ezért gondolom, hogy egy nagyon lényeges téma ez, amiről a Bibliának is van tanítása. És a továbbiakban elsősorban a lelki-szellemi fáradtságról fogok beszélni.

Mik azok a dolgok, amelyek kifárasztanak minket?

1.) A BŰN – ÉS NEM A MUNKA!

A munkát Isten eredetileg nem arra adta, hogy kimerítsen és tönkretegyen bennünket! A munka héber szava a dicsőítés és istentisztelet szava is, így a munka funkciója szerint a felüdülés és az istenképűségünk megvalósításának volt az eszköze! És lehet, hogy a munkában fizikailag elfáradunk, de ez egy egészséges fáradtság, amit másnapra kialszunk, és nem telepedik rá a lelkünkre.

Salamon beszél erről a Prédikátor könyvében – például 3:13 vagy az 5:18:

De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.

Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.

Ez a fáradtság tehát jó, mert a munka is jó, amiből fakad. Pál apostol is beszél erről az alapelvről az 1Korintus 3,8-ban:

Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan.

Csakhogy bejött az ember világába a bűn, és ez megrontotta a munkát is, és behozta az életünkbe a negatív fáradtságot, ami már az átok kategóriájába tartozik – 1Mózes 3,17:

Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben!

Amikor a bűn megrontja a munkát, akkor az egészséges fáradtságból egészségtelen fáradtság lesz.

Mi az, ami meg tudja rontani a munkát?

Mielőtt a lelki-szellemi okokra rátérnénk, egy gondolatban szeretnék a fizikai kimerültségről is beszélni a munkával kapcsolatban. Ugyanis a mai világban sokszor nem lelkileg fáradunk bele a munkába, hanem fizikailag, illetve lelkileg is azért, mert fizikailag kimerültünk. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell azt, hogy megvan az ideje a munkának, és megvan a pihenésnek. És ha mi felrúgjuk azt a rendet, amelyben a testünk hosszútávon egészségesen működni tud, és állandóan csak dolgozunk, akkor ezzel is bűnt követünk el. És szeretném, ha végiggondolnánk valamit: ha arra utasítanának bennünket, hogy öljünk meg valakit, megtennénk? Nyilván nem. Miért? Mert ez Isten szemében és a társadalmi törvények alapján is bűn. De ha arra utasítanak, hogy dolgozzunk napi 10 órát, dolgozzunk szombat-vasárnap is, az nem bűn? Isten szemében az! És a munkatörvénykönyv szerit is az. Mi mégis másképp gondolunk rá. És hagyjuk, hogy egy teljesen bűnös, istentelen, egészségtelen és embertelen életmódba kényszerítsenek bennünket a munkaadóink. Azt gondolom, hogy ebben mi is benne vagyunk a passzív beletörődésünkkel, az elégedetlenségünkkel, a felelőtlenségünkkel, és azzal, hogy nem tanultunk meg harcolni az időnkért! Hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk. Pedig mindenki pontosan tudja, hogy ha nem fordít időt a saját egészségére és pihenésére, beteg lesz. Mindenki tudja, hogy ha nem fordít időt a családjára, a házasságára és a gyerekeire, akkor fölbomlik a család. Ha nem fordít időt a barátaira, magányos és elidegenedett lesz. Ha nem olvas, nem művelődik, igénytelenné és műveletlenné válik. És ha nem harcol, hogy legyen minőségi ideje Istenre, akkor a hitében meggyengül, és Istentől és a gyülekezettől is eltávolodik. És hiába van 60%-os válási arány, hiába beteg az egész magyar társadalom, hiába élünk egy teljesen elidegenedett világban, fáradtan, frusztráltan, idegbajosan – nem vagyunk hajlandóak változtatni! Ez a mi bajunk! Az egyik legnagyobb bajunk ezen a területen. És ez alapvetően értékrend-kérdés, elkötelezettség kérdése, a családunk felé, a barátaink felé, Isten felé, és radikálisan engedelmesség kérdés! És azt hiszem, pontosan az életritmusunkban és az életmódunkban kellene gyökeresen mást, egy élhetőbb alternatívát kínálnunk, mert a jelenlegi életmódja az embereknek minden tekintetében és a legmélyebb szintjéig romlott és sátáni, amelynek a célja egyértelműen az, hogy elpusztuljunk, és minél több embert magunkkal rántsunk.

Ha összetettebb választ kell találni, és a választ a Bibliában keressük, akkor tegyünk egy gyors kitérőt a munka hét alapvető célját tekintve (részletesen a munkáról szóló tanításban beszéltünk már ezekről), mert a munkánk ott romlik meg és torzul el, , amikor nem ezekért a célokért dolgozunk, illetve ezek a célok nem valósulnak meg. Vagy azért, mert eleve nem is törekedtünk rájuk, vagy mert úgy dolgoztunk (olyan rosszul), hogy nem tudtak megvalósulni. Ha tehát a bűn eltorzítja a munkát ezeken a területeken, akkor a fáradtságot mindig mint átkot hozza be az életünkbe:

A munka első és legfontosabb célja Isten dicsőítése

Zsoltárok 127,1-2; Kolossé 3,22-24 / Efézus 6,6-8

Bűn: magunkat akarjuk dicsőíteni, látszatra dolgozunk, a munkánk silánysága miatt Istent csúfolják, ha tudják, hogy keresztények vagyunk, szégyent hozunk Istenre, stb. De ide tartozik az is, amikor a munka bálvánnyá lesz, amely rabságban tart bennünket és elválaszt Isten dicsőítésétől, egyszerűen azáltal, hogy vasárnap is dolgoznunk kell, és nem tudunk részt venni az istentiszteleten.

A munka második célja, hogy örömöt és megelégedést adjon

Prédikátor 5:18

Bűn: Kényszerből dolgozunk, elégedetlenek vagyunk, hálátlanok vagyunk, kedvetlenül, zúgolódva dolgozunk, mások örömét is megrontjuk. A munka nem elégedetté tesz, hanem idegessé, frusztrálttá, feszültté.

A munka harmadik célja a magunkról való gondoskodás

2Thessalonika 3:11

Bűn: NEM dolgozunk, és ezzel élősködünk másokon. Nem a munkanélküliség a bűn, hanem a munkakerülés!!!! (Másképpen fogalmazva: az a bűnös, aki nem akar dolgozni, nem az, aki nem tud!) Másrészt a munka az önmegvalósításunk eszköze: nem azért dolgozunk, hogy legyen valamink, hanem hogy legyünk valakivé!

A munka negyedik célja a családunkról való gondoskodás

1Timóteus 5:8

Bűn: nem a családunkért dolgozunk, hanem a saját karrierünkért, vágyainkért, szenvedélyeinkért, és bár megtehetnénk, nem a családunkra költjük a munkánk bérét, hanem önző módon magunkra (pl. az alkoholista elissza a fizetését, a fiatal, aki megveszi magának a drága luxus-cuccokat, de nem segít a családi kasszába, stb.) Más szempontból, ha a munka elválaszt a családtól, mert elveszi a családra szánt időnket és erőnket, akkor is bűnössé válik! (Pl. idős szülők elhanyagolása, családi kikapcsolódások hiánya, stb.)

A munka ötödik célja az Isten munkájáról való gondoskodás

1Mózes 28:20-22 (Jákób: „bármit adsz nekem, a tizedét neked adom”)

4Mózes 18:20-21

Bűn: nem vállalunk részt Isten munkájában. Két fő ok: 1.) önzés – magamra akarom költeni a munkabérem; 2.) aggodalmaskodás: ha Istennek adom, mi lesz velem. Ha nem a pénzről van szó, akkor bűn az, amikor csak fizetni akarunk Istennek, de nem dolgozunk neki. Amikor a testi megélhetésért való munkánk elvon a lelki-szellemi megélhetésünktől.

A munka hatodik célja a szegényekről való gondoskodás, az adakozás és a szeretet-szolgálat

Efézus 4:28

Bűn: önzés és közömbösség mások szükségei iránt. Amikor nincs időnk se másokon segíteni!

A munka hetedik célja, hogy eszköz legyen a lélekmentésben

Máté 5:13-16

Bűn: nem csak a gyülekezetben kell kereszténynek lenni, hanem munka közben is. A munkahelyünk is istentiszteleti hely, a munka is eszköz a bizonyságtételben és Isten bemutatásában. Másrészt: nem veszünk részt a missziómunkában, mert állandóan dolgozunk.

Összegezve tehát: ha a munkához való hozzáállásunk megfelel a bibliai alapelveknek, akkor kellemes fáradtságban lesz részünk, és a munka kiteljesedést hoz az életünkbe. Ha viszont bűn van a munkához való hozzáállásunkban, akkor átkos fáradtság lesz a részünk, és nem csak fizikailag, de lelkileg és szellemileg is kifáradunk.

2.) BŰN – ami nem a munkával kapcsolatos

A bűn mindig leszívja a lelki-szellemi energiáinkat. És előfordulhat, hogy éppen azért nem tudunk teljesíteni a munkahelyünkön sem, mert teljesen más irányú bűnök vannak jelen az életünkben. Ha például valaki megcsalja a feleségét, akkor a lelkiismeret-furdalása a munkahelyen is kihatással lesz rá, nem csak akkor, amikor hazaérkezik munka után. A bűneink mindig velünk vannak, és folyamatosan szívják az akkumlátorunkat – és jön a fáradtság. Jelermiásnál olvasunk egy nagyon summás igeverset ezzel kapcsolatban: ez a Jeremiás 9,4:

Becsapják egymást az emberek, nem mondanak igazat. Hazug beszéddel koptatják nyelvüket, belefáradnak a romlottságba.

És hogy a munkánkra is kihatással lehet az a bűn is, amelynek nincs is köze a munkához, megmutatja a következő igevers:

Jeremiás 12,13

Búzát vetettek, de tövist aratnak, eredménytelenül fáradoztak. Szégyent vallanak termésükkel az ÚR lángoló haragja miatt.

A bűn mindig elválaszt Istentől. Még egy igeverset szeretnék ezzel kapcsolatban mutatni, amely megmutatja, hogyan választ el Istentől bennünket ez a negatív, átokként megjelenő fáradtság:

Jeremiás Siralmai 3,1 és 5.

Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt… Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.

Isten a bűn miatt haragszik, és a bűn következménye, hogy felépül körénk egy magas fal a fáradtságból, ami elválaszt minket Istentől. És láttuk már a tüneteknél, hogy a szellemi fáradtság jele, hogy az ilyen ember már nem is keresi Istent, nem olvassa a Bibliát, nem imádkozik, nem szolgál, nem szeret gyülekezetbe jönni – mert a bűnei miatt megfáradt, és ez a fáradtság börtönbe zárta és elszigetelte Istentől.

3.) MÁSOK BŰNEI

Nem csak a saját bűneink tudnak kimeríteni bennünket, hanem a mások bűnei is, ami miatt mi szenvedünk. Amikor ellenünk vétkeznek. Becsapnak minket, hazudnak rólunk, keresztbe tesznek nekünk, semmibe vesznek bennünket. Dávid is ismerte ezt az érzést, írt is róla a Zsoltárok 6,7-9-ben:

Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt. Belefáradtam a sóhajtozásba. Egész éjjel könnyekkel áztatom ágyamat, könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, fénye megtört sok ellenségem miatt.

Sajnos ez ellen nem mindig tehetünk mi magunk. Van, amikor ezt nem tudjuk befolyásolni. Persze nem kell balekoknak lennünk, és hagynunk, hogy átverjenek, kihasználjanak vagy ártsanak nekünk, védjük meg magunkat, ahogy tudjuk, és harcoljunk a bűn ellen, ahogy tudunk. És akár van lehetőségünk tenni mások bűnei ellen, akár nincs, arról soha nem szabad megfeledkeznünk, hogy mi az, ami minden körülmények között rajtunk múlik: az, hogy mindig bocsássunk meg. Akkor is, ha szándékosan vétkeznek ellenünk. Mert nekünk is megbocsátott Isten. És amíg így teszünk, addig Ő cselekedni fog az érdekünkben! Hagyjuk Istenre, hogy megvédjen bennünket, mert Dávid is így folytatja ezt az előbb megkezdett zsoltárát:

Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert meghallotta az ÚR hangos sírásomat! Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, imádságomat elfogadta az ÚR. Megszégyenül, és reszketni fog nagyon minden ellenségem, meghátrál, és megszégyenül egy pillanat alatt!

4.) SZOLGÁLAT ISTENNEK

Ebbe is bele lehet fáradni. És ha a szolgálatunk helyes és biblikus, akkor a fáradtságunk is kellemes lesz, és a jól végzett munka utáni győzelem és az elégedett pihenés és felüdülés vár majd ránk.

Talán az egyik legemlékezetesebb példa Mózes elfáradása, amikor imádkozott, míg Józsué Amálék ellen harcolt:

2Mózes 17,11-13

És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig. Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.

Ez egy jó fáradtság volt, amely győzelmet szerzett Isten népének.

Az 1Krónikák 22,14-ben ezt olvassuk Dávidról:

Látod, én nagy fáradsággal szereztem az ÚR házához százezer talentum aranyat, egymillió talentum ezüstöt; a rezet és vasat már meg sem lehet mérni, olyan sok van.

És mi lett ennek a fáradtságnak az eredménye? Az, hogy felépült a jeruzsálemi templom! Mert templomot építeni nem lehet fáradtság nélkül! És ez így van ma is: a misszió mindig fáradtsággal fog járni. Ez így természetes. Aki harcol, aki építkezik, aki vet Istennek, az mindig el fog fáradni. De a fáradtságából győzelmek, gyümölcsök, eredmények születnek majd, és ezekért mindig érdemes lesz fáradozni. Az ilyen fáradtság tehát jó és hasznos.

Sőt, Jézus meg is parancsolja, hogy dolgozzunk keményen az Isten országa építésén – lapozzunk a János 6,27-hez:

Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.

A szolgálatnak, mint az Istenért és Isten nevében végzett jó munkának van egy hasznos és jó fáradtsága. Ha ezt az ember a hozzá méltó jó hozzáállással csinálja, akkor kellemesen elfárad, amit majd kipihenhet, és Isten megjutalmazza majd őt szolgálatának gyümölcsével. Az ilyen szolgálat tehát nem lemeríteni fog, hanem mindig feltölteni.

De az Istenért végzett szolgálatunkat is megrontotta a bűn, így lehet, hogy a gyülekezet is csak kimerít, leszív bennünket, és nemhogy felüdülést vagy megerősödést, de még csak pillanatnyi örömet sem találunk benne. Miért? Mert az Istennel vagy a gyülekezettel való közösségünket, vagy a szolgálatunkat támadta meg és torzította el a bűn. Vagy a mienk, vagy a másoké, vagy a kettő együtt. De bűnösen, rendezetlen kapcsolatokkal Istennek sem lehet hosszútávon szolgálni.

Mik a fáradtság legnagyobb veszélyei?

1.) ELBUKUNK A KÍSÉRTÉSEKBEN / ROSSZ DÖNTÉSEKET HOZUNK

1Mózes 25,29-33

Egyszer Jákób valami főzeléket főzött, amikor Ézsau fáradtan jött meg a mezőről. Ézsau azt mondta Jákóbnak: Hadd egyem ebből a vörös ételből, mert fáradt vagyok! Ezért nevezték el őt Edómnak. De Jákób azt felelte: Add nekem érte azonnal az elsőszülöttségi jogodat! Ézsau ezt mondta: Én úgyis folyton halálos veszélyben vagyok, mire való nekem az elsőszülöttségi jog? Jákób azt felelte: Akkor esküdj meg nekem azonnal! Ézsau megesküdött neki, így adta el elsőszülöttségi jogát Jákóbnak.

Ézsau a fáradtsága miatt esett bele Jákób csapdájába. A fáradtság a pillanatnyi szükségekkel eltakarja a valódi értékeket, és a fáradt ember könnyen csapdába csalható, mert nincs ereje gondolkodni, mérlegelni, mert kimerültek a tartalékai, tehát a megmaradó minimumot a tartalékok feltöltésére akarja fordítani. Tehát fáradtan nem vagyunk alkalmasak helyes döntéseket hozni és helyesen cselekedni – ne is próbálkozzunk vele, inkább napoljuk el a döntéseket és pihenjünk, hogy visszanyerjük az erőnket.

2.) A FÁRADT EMBER KÖNNYŰ PRÉDA AZ ELLENSÉGNEK

2Sámuel 17,1-2

Azután ezt mondta Ahitófel Absolonnak: Kiválasztok tizenkétezer embert, elindulok, és üldözöm Dávidot még ma éjjel. Megtámadom, amíg fáradt és erőtlen, megriasztom, és elfut az egész vele levő nép, és egyedül a királyt ölöm meg.

Ugyanezt látjuk pár résszel később, a 22,15-17-ben is:

De újból harc tört ki a filiszteusok és Izráel között. Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot. Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust. Akkor ilyen esküt tettek Dávidnak a hívei: Nem jöhetsz többé velünk az ütközetbe, hogy ki ne oltsd Izráel mécsesét.

A Sátán gonosz, de nem ostoba! Ha nem tud legyőzni, mert erősek vagyunk,akkor kifáraszt, és nem fog időt hagyni, hogy kipihenjük magunkat, mert a Sátánt egyáltalán nem érdekli, hogy sportszerűen győzzön le bennünket, hanem akkor támad ránk, amikor elfáradunk. Nagyon fontos tehát, hogy ha fáradtak vagyunk, ne harcoljunk! A fáradt embernek nem a csatamezőn van a helye, hanem a pihenőhelyen, ahol megerősödhet, feltöltődhet, és ha készen áll, újra erős, akkor visszatérhet a harchoz is. Különben csak saját magát és a bajtársait is veszélyezteti.

3.) MEGKESEREDÉS ÉS ELCSÜGGEDÉS

A Zsidókhoz írt levélben olvassuk – 12,3:

Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.

A lelki megfáradás nagyon könnyen elkeseredésbe és csüggedésbe torkollhat. Ez mindig a remény halálát jelenti – és gondoljatok arra, hogy a legtöbb öngyilkosság éppen a reménytelenség és a keserűség miatt következik be. Amikor valaki megkeseredik, akkor önként lemond a győzelemről. Ennek talán az egyik leggyakoribb oka a lelki-szellemi kimerülés.

Mi Isten megoldása a fáradtságra?

Az első és legfontosabb dolog ezzel kapcsolatban, hogy Istennek van ellenszere és van kifejezett akarata azzal kapcsolatban, hogy mi ne fáradtan, hanem frissen és erőteljesen éljük az életünket. Szeretném a legfontosabb ígéreteket felolvasni ezzel kapcsolatban, mert Isten számtalan helyen garantálja, hogy nála mindig megtaláljuk a fáradtságra való ellenszert:

Jeremiás 31,25-26

Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket. Akkor mondják majd: fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás! (pihenés)

Ézsaiás 40,28-31

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.

Máté 11,28

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Isten tehát kész felüdíteni bennünket. A nagy kérdés, hogy HOGYAN?

Ez lesz az utolsó része a mai tanításnak – hogyan is néz ki Isten fitness programja, amivel felfrissíthet bennünket. És ez a fitness program nagyon-nagyon egyszerű és nagyon könnyen megvalósítható, ugyanis mindössze egyetlen feladatból áll: Jöjjünk Jézushoz! Vagyis térjünk meg a bűneinkből, amelyek a leggyakoribb okai a negatív irányú kifáradásainknak, és jöjjünk hozzá, keressük nála a felüdülést és feltöltődést. Isten egyetlen dolgot kér a lemerült akkumlátortól: kapcsolódj rá a töltőre! Semmi más nem is várható el tőle, mivel lemerült – de a feltöltődésnek az egyetlen feltétele az erőforráshoz való csatlakozás.

Az előbb már olvastuk, most megismétlem, amit Jézus mondott:

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

Aki elfáradt, azt az kísérti meg legelőször és leggyakrabban, hogy nem akar Jézushoz jönni. Annyira fáradt, csüggedt vagy keserű, hogy már egyáltalán sehová nem akar jönni. És inkább otthon marad, nem jön gyülekezetbe, nem olvassa a Bibliát, nem imádkozik, hagyja őt mindenki békén, és őt se érdekli már senki.

Ez sokszor egy elég jól nyomon követhető folyamat:

Kihagyunk alkalmakat, mert azt gondoljuk, hogy több pihenéssel töltött időre van szükségünk, és erre valahogy nem sikerül más időt találni, mint azt, amit Istennek ígértünk valamikor.
Azzal vigasztalgatjuk magunkat, hogy a teljesítményünk növelésével és a problémák megoldásával hamarabb kikecmereghetünk a levert állapotunkból, és akkor majd visszatérünk Istenhez. De ez sajnos a legritkább esetekben szokott csak megtörténni, mert aki rálép erre az útra, általában inkább elkallódik Istentől.
Kevesebbet jövünk Jézushoz azért is, mert nehezebb bízni benne ilyenkor, amikor ilyen állapotban vagyunk. Egyszerűen nem hisszük el, hogy Isten akar és tud segíteni nekünk.
És folyamatosan egyre kevesebbet jövünk hozzá, mert azt gondoljuk, hogy már arra sincs erőnk, hogy jöjjünk. Először a fizikai erő fogy el, aztán a lelki, és minden kihagyott alkalommal – érdekes módon – az erőnk nemhogy növekedne, elvégre pihenünk, azért nem jövünk, de inkább egyre csak fogy tovább.
Már nincs energiánk fegyelmezni magunkat, hogy végrehajtsuk azokat a szükséges és kötelező gyakorlatokat sem, amik a lelki életünkhöz szükségesek: elmarad a csendesség, az imádkozás, a bibliaolvasás.
Ezek után már a gyülekezetbe se látjuk értelmét elmenni.
És nem jövünk, mert már kedvünk sincs hozzá. A lelkileg fáradt ember ugyanis mindig kedvetlen ember.

Jézus azonban azt mondja: GYERTEK HOZZÁM!

Nem kell semmi mást tennetek, csak ennyit: gyertek hozzám. Kapcsolódjatok rá Isten erőforrására!

Hogyan lehet Jézushoz jönni:

Ki kell jönnünk a bűnből. Vagyis a felüdülés első lépése a bűnből való megtérés. Isten konnektora mindig kereszt alakú: csak az oda kompatibilis dugóval lehet bekapcsolódni Isten erőforrásába. Ez pedig a bűnvallás és bűnbánat, a megtérés és az Isten kegyelmének elfogadása.
Olvassuk a Bibliát, amelyen keresztül ő megszólíthat bennünket, és az Ige felüdít és megerősít – számtalan ígéret van erre
Imádkozunk – és kerüljünk vele személyes kapcsolatba
Részt veszünk az istentiszteleten, mert Jézus ma a gyülekezetben található meg, ugyanis a gyülekezet Krisztus Teste! Tehát a felüdülés a gyülekezeten keresztül történik meg fizikailag, és a Szentlélek által történik meg szellemi síkon.

Ugyanezt fejezi ki a Zsidó 12,2-3 is:

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.

Hogyan kell „felnézni” vagy „gondolni” Jézusra? Emlékezzünk arra, mit tett értünk, és kezdjünk el hálaadással sorolni mindazt, amit a mi életünkben véghez vitt. Kezdjük el dicsőíteni Jézust, imáinkkal bizonyságtételünkkel, énekléssel, akárhogyan! De szellemben és valóságosan imádjuk a mi Urunkat és Istenünket! Ez lesz az, ami felüdít bennünket. És lehet, hogy erre nincsen racionális magyarázat, mégis igaz, mert Isten természetfeletti módon üdít fel bennünket: a vele való közösségben. Ez a kegyelem lényege. Nem vár tőlünk további munkát, mert attól csak még fáradtabbak lennénk, hanem csak ennyit kér: gyertek hozzám.

És egy utolsó fontos figyelmeztetés: mentsétek a megfáradtakat!

Korábban olvastuk már a 2Sámuel 22,15-17-t, ezt is megismétlem:

Dávid is elment szolgáival együtt, és megütközött a filiszteusokkal. Dávid azonban elfáradt. Akkor Jisbi-Benób, a refáiak leszármazottja, akinek a lándzsája háromszáz sekel súlyú rézből volt, és vadonatúj fölszerelése volt, azt gondolta, hogy leteríti Dávidot. Azonban segítségére sietett Abisaj, Cerújá fia, aki leterítette, és megölte a filiszteust.

Egyfelől Jézus Krisztus volt az emberünk, aki megmentett bennünket is, amikor mi elfáradtunk. Csakhogy Jézus most a mennyben van, az Atya jobbján, ezért a fizikai valóság szintjén Krisztus használt valakit az övéi közül, hogy bennünket meg tudjon menteni. Volt valaki, aki mellénk állt, aki vezetett Jézushoz, aki hirdette az evangéliumot, a bűnbocsánatot, aki vígasztalt, bátorított, segített nekünk, hogy az ellenség lándzsája ne tudjon leteríteni, maikor mi kiszolgáltatottak vagyunk neki. És Isten rendtartása az, hogy akit így megszabadítottak, az maga is menjen, és segítsen másokat. Nekünk is Abisajjá kell válnunk, aki harcol akkor, amikor a másik elfáradt. Ez a gyülekezet lényege. És most nézz végig a gyülekezeten, és gondolj azokra is, akik nincsenek itt, talán éppen azért, mert nem volt fizikai vagy lelki erejük eljönni, és válassz ki valakit, aki számára Abisaj leszel!

Ünneplés a Bibliában

Ebben a tanításban az ünnep és az ünneplés bibliai jelentését és jelentőségét fogjuk megvizsgálni. Mint sok minden más, ez a terület is eltorzult az idők folyamán. Két ilyen alapvető torzulást szeretnék megemlíteni bevezetésként, azután végigtanulmányozzuk a bibliai kijelentéseket az ünneplés témakörében Mózes első könyvétől a Jelenésekig.

Az egyik torzulás, ami a keresztényekre ugyanúgy negatív hatással lett, mint a világi emberekre, hogy az ünneplés számunkra azt jelenti, hogy nem kell csinálni semmit. Sok ünnep munkaszüneti nap, és ebből azt a következtetést vonjuk le akaratlanul is, hogy úgy ünnepelünk, hogy nem dolgozunk – vagyis semmit nem is csinálunk. És a legtöbb ember számára az ünneplés nem áll másból, mint evésből és alvásból. Természetesen benne van az ünneplésben a munkától való elszakadás – de ez önmagában még nem a tartalma az ünneplésnek. Akkor is tevékenykedünk, csak nem ugyanazokat a dolgokat tesszük, mint a hétköznapokon. Tehát az ünneplés helyes és helytelen módja között nem az a különbség, hogy csinálunk-e valamit vagy sem, hanem hogy mit csinálunk.

A másik torzulás, amely talán a fiatalabb generációk életében a leginkább szembetűnőbb, hogy sokan nem tudnak már segédeszközök nélkül ünnepelni. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy kikapcsolódjunk, hogy boldognak érezzük magunkat, nem elég a közösség, az ünneplés tartalma, hanem kiegészítő eszközök, segédanyagok szükségesek hozzá. Régebben ez még az alkohol volt, ma már emellett egyre inkább a drog biztosítja az ünnepi hangulatot. És természetesen ezeknek a segédeszközöknek a használata fellazítja a gátlásokat, ezzel együtt az erkölcsöt is, és ünneplésként megjelenik a szexuális szabadosság is. Vagyis az ünnephez – vagy ha mai módon kell megfogalmazni, egy jó bulihoz pia, drog és szex kell. És persze utána legalább egy nap alvás, hogy az egészet kipihenjük, mert másnap cafatul érezzük magunkat és teljességgel hasznavehetetlenek vagyunk.

Szeretnék egy hasonlatot elmondani a kikapcsolódással és az ünnepléssel kapcsolatban, amiből talán megérthető, mi is ennek az egész témának a kulcsa. Képzeljük el, hogy elindulunk egy családi nyaralásra. Bepakolunk az autóba, megnézzük a térképet, melyik út vezet el a célig, és elindulunk. Nyomjuk a gázt, a közlekedési szabályokat betartva vezetünk, mert célba akarunk jutni. Időnként azonban le kell jönni az autópályáról, hogy tankoljunk, hogy egy parkolóban nyújtózkodjunk, akár kicsit aludjunk is, együnk-igyunk kicsit. Természetesen nem a benzinkutat vagy a parkolót néztük ki úticélnak, azok csak eszközök abban, hogy megérkezzünk oda, ahová elindultunk. Ezekben a kitérőkben feltankolhatunk, felfrissülhetünk, kipihenhetjük magunkat, hogy utána visszakanyarodjunk az autópályára, és előbb-utóbb megérkezzünk oda, ahová elindultunk.

Nos, a hétköznapok az autópálya. A cél, ahová el kell jutnunk, amit Isten kijelölt számunkra, amivel a családunknak tartozunk, amit a munkahelyünkön várnak tőlünk. Tartunk valahová, vannak céljaink, ismerjük az oda vezető utakat és megyünk előre. És időnként félreállunk. Ezek az ünnepek. Amikor le kell hajtani a hétköznapok autóútjáról, abba kell hagyni a vezetést, és tankolni kell, feltöltődni, pihenni, hogy megerősödve és felfrissülve tudjuk folytatni az utunkat a cél felé.

A torzulás ott jött be ebbe a példába, hogy sokan már nem akarnak célba jutni, már utálnak vezetni, és csak a legközelebbi parkolóig akarnak eljutni. Ráadásul ott nem feltöltődnek, hanem sokkal inkább lemerülnek. Nem frissebben, hanem fáradtabban ülnek vissza a volánhoz, és előbb-utóbb az árokban kötnek ki. Ez a kép jut eszembe, amikor látom, hogy fiatalok azért dolgoznak egy hétig, hogy hétvégén mindent elszórjanak drogokra, piára, könnyű élvezetekre, és bulitól buliig élnek, közben pedig utálják a hétköznapokat, nincsenek céljaik, nincs erejük az élethez, és egyik balesetet okozzák vagy szenvedik a másik után, mígnem totálkárossá nem válik a lelkük, a kapcsolatrendszerük, a lelkiismeretük és az egzisztenciájuk.

Istennek teljesen más terve van velünk ezen a területen. Ezt szeretném most bemutatni, mert úgy hiszem, kulcsfontosságú, hogy megtanuljunk helyesen ünnepelni. Természetesen ennek a tanításnak a másik pillére a hétköznapokról és a munkáról szóló tanítás, mert azon a területen is torzulások láthatók. A kettő tehát kiegészíti egymást, ezért most az ünnepléssel kezdjük, és ezután a munkáról szóló tanítással majd kiegészítjük ezt a bibliatanulmányt.

1Mózes 1,14

Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek.

Az ünnep első említése a teremtéstörténethez kapcsolódik. Nagyon fontos tudnunk azt, hogy a teremtéstörténet leírása emberközpontú, ami azt jelenti, hogy az van benne kifejtve, ami számunkra fontos. És amikor Isten a csillagokat megalkotja, akkor nem a keringési pályájuk adatait hagyja ránk a Bibliában, hanem egy alapelvet: hogy a csillagok a mi emberi ünnepeink emlékeztető jelei lesznek. Vagyis az univerzumnak egy nagyon lényeges, sőt a teremtéstörténetben meghatározott funkciója éppen az, hogy a mi ünnepeink eszközei legyenek.

Ha tovább gondoljuk ezt az igeverset, még egy lényeges dolgot megállapíthatunk: az ünneplés nem emberi találmány, hanem Isten rendelése! Hozzátartozik a teremtési rendhez – éppúgy, mint a munka. Amikor Isten a teremtett világot és benne az embert megteremtette, akkor eleve belekalkulálta az életünkbe az ünneplést is. Ezért ha valaki elfelejt ünnepelni, akkor Isten rendje és akarata ellen vét, és ugyanolyan bűnt követ el, mintha lopna vagy ölne. Nem árt, ha néha pozitív irányból is megtanuljuk komolyan venni Isten törvényeit: nem csak tilt negatív dolgokat, hanem parancsol pozitívokat is (szüntelenül imádkozz, mindenkor örüljetek, stb.).

2Móz. 5,1

Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában!

A RABSÁG NEM ENGED ÜNNEPELNI – az igazi ünnepléshez szabadság kell.
Az ünneplés = Istennek való szolgálat

2Móz. 10,9

A fiatalokkal és öregekkel megyünk, felelte Mózes, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk az ÚRnak.

Az ünnep egyesít bennünket, soha nem szétválaszt! Ma réteg-ünneplések vannak, ezért a társadalom is egyre atomizálódik.

2Móz. 12,14-18 + 13,6-8

Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek! Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házatokból! … Az első napon tartsatok szent gyülekezést, és a hetedik napon is tartsatok szent gyülekezést. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges. Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre örök rendelkezés szerint.

Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak. Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a határodban. És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az ÚR cselekedett velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.

Az ünneplés egyik fontos eleme az emlékezés Isten szabadító tetteire – BIZONYSÁGTÉTEL
„Szent összegyülekezés” – KÖZÖSSÉGI ÜNNEPLÉS – a szabadítottak ünnepelnek, akik részt vettek ugyanabban a szabadításban – ez a gyülekezet. KAPCSOLATÉPÍTÉS!
7 napig ettek – KÖZÖS ÉTKEZÉS
Az ünnepeken liturgikus cselekedeteket végzünk — BERERÍTÉS / ÚRVACSORA

2Móz. 20,9-11

Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

3Móz. 23,2-3

Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az ÚR ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, szent ünnepre való hívással. Ezek az én ünnepeim: Hat napon át végezhetitek munkátokat, de a hetedik napon teljes nyugalom legyen szent összegyülekezéssel. Semmi munkát ne végezzetek; az ÚRtól rendelt pihenőnap legyen az mindenütt, ahol laktok.

Mi a SABBAT lényege:

1.) PIHENÉS, regenerálódás, feltöltődés – a munkától való távolmaradás és KI-kapcsolás. Ilyenkor megváltozik a fókuszunk, és Istenre figyelünk!

Tanuld meg, hogy ez isteni törvény, ha átléped, kiégsz. BŰN!

DE a pihenés =/= lustasággal!!!!!

2.) ÁLDÁS – megáldotta Isten a 7. napot.

Az áldás forrása HA megszenteled!

Az egész napot kell Istennek szentelni, nem csak két órát belőle!

3.) MEGSZENTEL = magának elválaszt és lefoglal

MINKET foglalt le magának egy napra – közösség – koinónia

A 7. nap NEM a családé, hanem Istené! Ki kellene alakítanunk azt az életritmust, hogy 5 napot dolgozunk, a hatodik a család építésére, a hetedik pedig az Istennel és a gyülekezettel való közösségre való – ez válasz lehetne a világ őrült életmódjára!

4.) az ÓSZ / ÚSZ között volt egy váltás: az ÓSZ-ben a teremtési munka lezárásának ünnepe volt, az ÚSZ-ben Jézus feltámadásának emlékünnepe. Naptár szerint a hét utolsó / első napja. Tehát mi már NEM a zsidók szombatját ünnepeljük, ez egy másik ünnep!

A hét ELSŐ napja = Istennek való vetés, szolgálat, felkészülés a többire. + MEGELŐLEGEZETT ÜNNEP – ez fakad Jézus kegyelméből, aki nem érdemeink szerint jutalmaz, hanem mindentől függetlenül ajándékoz. Az ünneppel is így tesz!

2Móz. 23,14-17

Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az Ábíb hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg előttem! Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi az ÚRisten színe előtt!

A három főünnep az ószövetségben:
- páska – a szabadítás emlékére
- hetek ünnepe – aratási ünnep
- lombsátor ünnepe – a betakarítás ünnepe – újév
„üres kézzel senki ne jelenjen meg az ünnepen” ünnep = ajándékozás Istennek
Ezen az ünnepen a férfiaknak (=családfők természetesen a családjaikkal együtt!) kötelező a megjelenés

5Móz. 14,24-26

De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni azt, mert messze van az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy oda helyezze a nevét, pedig megáldott Istened, az ÚR, akkor add el pénzért, és a kapott pénzt tedd erszénybe, s úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR. Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz, marhát vagy juhot, bort vagy szeszes italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az ÚRnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt!

Ez egy nagyon érdekes alapelv. Ha túl messze van a templom = ünnep Istennel, akkor útközben foglalkozz magaddal is, hogy a keserűség meg ne rontsa az ünneplésed!

Az alapelv: időnként ajándékozd meg magad is azzal, amit a „lelked kíván”. Hogy a „keserűség gyökere fel ne nőjjön!” – Ez nem bűn, mivel a felebarátot annyira kell szeretni, mint MAGUNKAT! Isten nem akarja, hogy úgy ünnepeljünk, hogy nekünk semmi örömünk nincs benne, mert akkor az megkeserít minket is.

Még akár bort is lehet inni – persze csak úgy, hogy ne véssünk más törvény ellen! Isten nem az alkoholt tiltja, hanem a részegséget!

5Móz. 16,10-11

Akkor tartsd meg a hetek ünnepét Istenednek, az ÚRnak, és adj önkéntes áldozatot aszerint, ahogyan megáld Istened, az ÚR.. Örvendezz Istenednek, az ÚRnak színe előtt fiaddal és leányoddal, szolgáddal és szolgálóddal meg a lévitával együtt, aki a lakóhelyeden él, és a jövevénnyel, az árvával és özveggyel együtt, akik veled vannak azon a helyen, amelyet kiválaszt Istened, az ÚR, hogy ott lakjék az ő neve.

Önkéntes áldozat – ahhoz mérten, amit kaptál Istentől
Az ünnep mindig CSALÁDI ESEMÉNY!

2Krón. 30,13-27

Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban. Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták. Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták megalázkodva megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az ÚR házába. Odaálltak a helyükre, ahogyan Mózesnek, Isten emberének a törvénye előírja. A papok hintették a léviták kezéből átvett vért. Mert sokan voltak a gyülekezetben, akik nem voltak megszentelődve, ezért a lévitákra bízták a páskabárány levágását és az ÚRnak szentelését mindazok helyett, akik nem voltak tiszták. Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! És az ÚR meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet. Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az URat, erős hangú hangszereken játszva az ÚR tiszteletére. Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az ÚR tiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az URat. Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet. Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat. Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták, meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező, meg a Júdában lakó jövevények. Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben. Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az ÚR szent lakóhelyére.

Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták. – MEGTISZTULÁS az ünnep része!
Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták megalázkodva megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az ÚR házába. – BŰNRENDEZÉS
Mert a nép jó része, sokan … nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságos ÚR bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az ÚRistenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik! – ÉRDEKES ELŐKÉPE AZ ÚRVACSORÁNAK!!! Aki meg AKAR tisztulni!!!!
Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel… és még hét napig folytatták az örömünnepet. – Az ünnep MINDIG ÖRÖMÜNNEP!!!!!! Nem temetési szertartás!!
A léviták és a papok mindennap dicsérték az URat, erős hangú hangszereken játszva az ÚR tiszteletére. ERŐTELJES DICSŐÍTÉS!
Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat az ÚR tiszteletére. – TANÍTÁS ÉS BÁTORÍTÁS
Ünnepi lakomát tartottak hét napig, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, az URat. – BÉKEÁLDOZATOK – KAPCSOLATRENDEZÉS is az ünneplés része!!!!
Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. – AZ ünnepeken a VEZETŐK MEGAJÁNDÉKOZTÁK a népet!!!!!
Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták, meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező, meg a Júdában lakó jövevények – AZ ÜNNEP TÚLMUTAT A GYÜLEKEZETEN, és behúzza a jövevényeket, érdeklődőket is!
Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, az ÚR szent lakóhelyére. – Az ünnep része az ÁLDÁS! És ha biblikus volt az ünneplésünk, Isten meg is hallgatja!

Nehémiás 8,10

Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!

Eszter 9,22

Mert ezek azok a napok, amelyektől kezdve a zsidók nyugton lehettek ellenségeiktől, és ez az a hónap, amelyen bánatuk örömre és gyászuk ünnepre fordult. Tegyék azokat az evés-ivás és az öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.

Az ünnepen egyél sokat, élvezd az evést + juttass belőle másoknak is – ÜNNEP = SZÜKSÉGBETÖLTÉS és a szegények megajándékozása!!!

Péld. 15,15

A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.

Az ünneplésre való készség egy mentalitás

Ézs. 1,12-15

Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez!

Nem minden ünnep tetszik Istennek! Az ünneplés SZÍV-FÜGGŐ! – HITELES ÜNNEPLÉS KELL ISTENNEK!
Terhelten / bűnösen nem lehet ünnepelni!

ÚJSZÖVETSÉG

Jézus a páskaünnepen:

Jn. 7,14

Már az ünnepi hét fele elmúlt, amikor Jézus felment a templomba, és tanítani kezdett.

TANÍT

Jn. 7,37-38

Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” – EVANGÉLIZÁL

Jn. 12,20

Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.

IMÁDKOZÁS

Jn. 13,29

Egyesek ugyanis azt gondolták, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondja neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy azt, hogy a szegényeknek adjon valamit.

HÁLAADÁS

Jézus vásárolni küldi Júdást – nálunk az ünnep = őrült vásárlási láz!!! De ő nem magának vásárolt, hanem az ünnepre és az adakozásra, mások szükségeinek betöltésére és az ajándékozásra!

1Kor. 5,8

Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.

ÚJ KOVÁSZ = KRISZTUS-KÖZPONTÚ ÜNNEPLÉS!

Karácsony – nem a fenyőfa ünnepe, hanem Krisztus megszületéséé

Húsvét – nem a nyuszikáé, hanem a feltámadásé

POGÁNY ÜNNEPEK:

– halottak napja / halloween

Kol. 2,16

Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt.

Úgy ünnepelj, hogy az mindig méltó legyen Krisztushoz!

[box type=”info”]

Letöltés PDF formátumban: Elfáradás és felüdülés

Letöltés PDF formátumban: Bibliai ünneplés

[/box]