Tipikus vagy biblikus?!

A lelkipásztorok tipikusan olyan személyek, akiket a gyülekezet felbérel és megfizet azért, hogy szertartásokat végezzenek a gyülekezet tagjai számára, és főállásban végezzék mindazokat a szolgálatokat (helyettük), amivel Krisztus az egyházat – és annak minden tagját – megbízta. Ők Krisztus népének fizetett alkalmazottai, akik betegeket látogatnak, igét hirdetnek, evangélizálnak és mások gondjait hallgatják, és emellett rengeteget adminisztrálnak, néha még gyülekezeti épületet is gondnokolnak, füvet is nyírnak a templom körül. Rájuk van bízva, hogy hirdessék az evangéliumot, hogy gyógyítsák a sebeket, szabadítsák a szabadításra várókat. Mert a többieknek ilyen dolgokra nincs idejük, nincs kedvük, „nincs ajándékuk”, nincs végzettségük. Van némi pénzük rá, és van rengeteg okos tanácsuk, hogy is kéne ezt jól csinálni.

Ez Eric Geiger (a miami-i Christ Fellowship vezető lelkésze, a Simple CHurch című könyv társszerzője) egyik legújabb cikkjének lényege, amit épp ma reggel olvastam.

Akinek nem inge, ne vegye magára. Akinek igen, az vegye! Mert különben – ahogy azt friss demográfiai és szociológiai előrejelzések mutatják – 2050-re Európa muszlim többségű lesz, ahol a kereszténység aránya jó, ha 5-10% között marad! Ugyanis a lelkészek nem képesek betölteni azt a küldetést, amit Krisztus az egész egyházra, mindannyiunkra bízott!

No de vissza Eric érveléséhez – amivel teljes mértékben azonosulni tudok:

Gyakran hallani a siránkozást lelkészek részéről, hogy egyedül vannak a szolgálatban és nem győzik, hogy nincs, aki segítsen nekik, aki támogassa őket. És gyakran hallani az elégedetlen siránkozást a gyülekezeti tagok részéről is, hogy a lelkész „nem hozza” azokat az eredményeket, amelyeket elvárna tőle a gyülekezet.

Attól félek, hogy az igazi probléma egy olyan egészségtelen szolgálati kultúra, amely csírájában fojtja el az önkéntesség és a valódi egyetemes papság működését a gyülekezetekben. Ez a kultúra nem biblikus és nem is hatékony. És lassan (de biztosan) belepusztul az európai kereszténység.

Az általános (és hibás) levezetése a szolgálatnak gyakran így néz ki:

A LELKÉSZ —> (KI)SZOLGÁLJA —> AZ EMBEREKET

Tehát a lelkipásztorok tipikusan olyan személyek, akiket a gyülekezet felbérel és megfizet azért… stb. stb. (lásd a cikk eleje). Erre tanítják őket a teológiákon (tudom, mert én is ezt tanultam öt éven át), ez az identitásuk, a hagyományuk – és ez a gyülekezet elvárása is feléjük.

A Bibliában azonban a „képlet” másképpen néz ki:

„És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére…”

Tehát:

A LELKÉSZ (apostol, próféta, pásztor, tanító, stb.) —> FELKÉSZÍTI —> AZ EMBEREKET —> A SZOLGÁLATRA

Vagyis MINDENKI szolgál! Ez a biblikus út. Ráadásul csak ez fog működni. Mert a jelenlegi rendszer látványosan haldoklik: a gyülekezeteink elöregednek és fogynak, még a saját gyerekeinket sem tudjuk megtartani, a kereszténység társadalmi súlya csökken, gyakorlatilag a boszorkányegyház is jobban növekszik, mint bármelyik felekezet kis hazánkban.

A jelenlegi modellben a pásztorok és gyülekezeti vezetők azok, akik szolgálnak. Akik az effektív, valóságos munkákat elvégzik. Ők szerveznek, bizonyságot tesznek, látogatnak, adminisztrálnak… de már ezt is felsoroltam. Épp azért lettek „vezetők”, mert ezeket csinálták. A gyülekezet pedig honorálta a rengeteg munkájukat azzal, hogy „titulust” adományozott nekik.

A bibliai modellben azonban ők azok, akik valójában NEM DOLGOZNAK! Már túl vannak azon az életszakaszon, és a tapasztalatukat, a bölcsességüket, a kipróbáltságukat, a kialakult készségeiket arra használják, hogy tanítsanak, felkészítsenek, felépítsenek és vezessenek embereket a saját szolgálataikban! Mert erről szól az Efézus 4,11-12!

Egy vállalatigazgató mikor végzi jól a munkáját, ha lemegy a műhelybe esztergálni a szakik helyett, vagy ha ül az irodájában, és napi nyolc órában stratégiát alkot, a középvezetőt képezi és koordinálja, a szervezetet képviseli és a küldetés betöltésének minden apró részletét felügyelete alatt tartja és irányítja?!

A „gyülekezet” nevű vállalkozásban az igazgatók mind az eszterga mellett nyögnek, és nincs sem idejük, sem erejük, sem kedvük a saját helyükön ülni, és a saját dolgukat végezni. Mert különben a műhelyben talán egyetlen „termelést” jelentő gép sem menne…

Félreértés ne essék: a buta kis hasonlatom „igazgatóin” az Efézus 4 elhívott vezetőit értem, és nem a megfizetett „funkcionáriusokat”!

Mitől fog változni valami? Jó kérdés… (lehet kommentelni!) Az biztos, hogy a lelkészeken nagyon sok múlik. Mert ők építik fel – vagyis ők egészen biztosan építik ezt a számukra sem boldogító rendszert.

Mit gondolsz erről? Szólj hozzá!

31 válaszok
  1. Zsotza
    Zsotza says:

    Mitől változna meg a jelenlegi áldatlan helyzet…? Nem tudom. Talán,ha illegalitásba kerülnének a keresztény felekezetek… így a megélhetési “lelkészek”től, és a sok pénzt felemésztő projektektől megszabadulhatnánk Pl.: templomok,imaházak,technikai berendezések,orgonák,stb. …Nem kívánom az üldözést…de “magától” nem gondolom,hogy lenne ébredés,és megújulás. Így látom én.

    Válasz
  2. id.Lisztes Tibor
    id.Lisztes Tibor says:

    Mikor a missziót támogatom, eszembe nem jut, hogy a lelkipásztort fizetem meg.Pál apostol egyébként azt írta, hogy méltó a munkás a maga bérére és aki az
    evangéliumot hirdeti, abból kell élnie. Ha a lelkipásztornak nincs idenditása, elbizonytalanodik.
    Szerintem feladata: Irányítani, koordinálni munkatársait
    és a gyülekezetet.Manapság nem mindig egyértelmű ez a
    tehermegosztás.Ez bizonytalanságot szül, és – sajnos –
    vannak ,akik erre várnak, aztán a “magas labdát” lecsapják.Megoldás: az engedelmesség.A legfelső szintről elkezdve, és akkor az gyűrűdzik be, vagy le
    a gyülekezetekbe is. Ez úgy működik, hogy akinek engedünk, azé a felelősség.Folytathatnám, de most abba
    hagyom. Annyit még, hogy mikor Ti Berettyóújfaluban és a körzetben szolgáltatok, jó volt a szervezés.
    Miért baj az, ha a gyülekezetnek van stratégiája???

    Válasz
  3. simi
    simi says:

    A problema meghatarozasa talal. Nyogunk ezen mar egy jo ideje. En magam es barataim panaszkodunk rola mar par eve. A kerdes: Hogyan lehet valtoztatni? Ez talan sokkal nehezebb, mint a diagnozis felallitasa. Van par otletem, meg par sikeres probalkozasom is, meg persze jo par, amivel elbuktam. Jo lenne megosztani egymassal mindazt, ami elore vitt a szolgaltato gyulekezeti vallalkozastol a szolgalo gyulekezet fele.

    Válasz
  4. Csomay Árpád
    Csomay Árpád says:

    Kedves Szolgatársak!

    Azt hiszem elevenünkbe vág e téma. Jó lenne erről beszélgetni egymással. Erre jó lehetőség nyílik e hó 12-én nálunk Biharszentjánoson. A megbeszélendő Ige Jakab 4, 11skk. Zsigmond József nyugdijas lelkipásztor tart bevezetőt, aztán a megbeszélések és imádkozás. Mindenkit szeretettel várunk és nem csak lelkipásztorokat, hanem a feleségeiket is. Szóval itt a lehetőség a beszélgetésre, csak élni kell vele…
    Egyébként nekem az a véleményem, hogy munkatársakat kell képeznünk, akik segítségünkre lehetnek a sokirányú szolgálatainkban.

    Válasz
  5. Pázmány Attila
    Pázmány Attila says:

    Református lelkipásztor vagyok. Egyetértek a fentiekkel, de a saját példámból kiindulva mondhatom, hogy ez se válik be mindenhol. Ugyanis van, ahol olyan rossz a helyzet, hogy egyszerűen a Bibliára sem lehet hivatkozni,vagy egyházi törvényekre: “Ugyan már tiszteletes úr, emberek vagyunk!”. De, ahol be lehet vezetni a fentieket vezessék be. Minden gyülekezet más.

    Válasz
  6. saab
    saab says:

    Vállalati folyamatokat optimalizálok a szakmám szerint, és bizony nagyon nehéz a gyülekezetben a padban ülni, és látni, hogy mennyi minden nem hatékony… Aztán hirtelen kapok még egy két pofont, és tovább rontja a helyzetemet, hogy az ördög viszont nagyon hatékony abban, amit csinál… Végül teljes összeomlás, hogy megkapom a testvérektől: nem tudok örülni annak a kevésnek, ami van, negatív a hozzáállásom. Vagy talán meg se mondják, mert az már egy nem kívánt konfliktus lenne a gyülekezetben, inkább csak finoman félreállítanak. Kezdjen az ember új gyülekezetet? Mi a megoldás? Vajon képes leszek még arra, hogy mosolyt varrjak az arcomra, és visszaüljek a padba? Az is megfordul a fejemben, hogy vajon én tudnám-e jobban csinálni. Ennyire nehézre tervezte ezt az Atya? :) Semmi mást nem csinálnék hónapokig, csak evangéliumot olvasnék, amíg át nem formálódik minden egyes gyülekezeti tagnak a gondolkodása, és észrevétlenül kezdünk el haladni előre…

    Válasz
  7. kftb
    kftb says:

    Kedves Barátaim!

    Valóban “örökzöld” téma az, amiről elindult a diskurzus. És ahogy látom, a kommentek egy kicsit el is csúsztak már a “lényeg” felé… Hisz ez is “csak” egy tünet. Valami komoly rendellenességnek a látható jele.
    Nincs még a hátam mögött évtizedek lelkészi tapasztalata, de a téma felett érzett – leginkább SAAB szavaiból kiérződő – szomorú fájdalom valamiért a kezdetektől bennem is feszül, és örök nyughatatlanságot biztosít :)
    Miért állunk itt, ahol állunk?
    (Én a református “leányvállalat” irányából nézem a “Céget”)

    Elmondom, én hogyan látom a sokféle betegség tünetet okozó központi problémát.

    A reformátusok bibliaolvasó vezérfonala szerint a napokban kezdtük el olvasni Nehémiás próféta könyvét. Akárhányszor olvasom, mindig megráz, amit az első rész sugall:
    Nehémiás értesül arról, mi a helyzet otthon:
    romokban hever minden.(jé, ez ismerős) :)
    És mi az első, mindent megelőző reakciója? 1.Fáj neki, amit lát és 2. bűnbánatot tart!!!

    Ami ebben a legérdekesebb az az, amit mond imádságában: “Vallást teszek Izrael fiainak vétkeiről, melyekkel vétkezTÜNK ellened!”
    (Neh 1, 6/b)
    Én úgy látom, Nehémiás olyan valamiért kéri Isten bűnbocsánatát, amit Ő maga el sem követ(het)ett. Hisz ő már a Babiloni fogságban született!!! Mi köze ahhoz, amiért népe (egy része)oda került, ahova jutott? Mégis érzi magán a dolgok súlyát, és azt, hogy innen (bűnbánat) kell elindulni.
    Egy professzorunk mondta nekünk a teológián: amíg az Egyház (református) nem tart kollektív bűnbánatot azért, hogy saját maga állította le az ébredést (békepapok az átkosban, hivatalos stop, kvázi a Lélek megoltása), addig nem lesz itt semmi. Maximum egy-két sziget, ahol valami még működik…

    Lehet, hogy példát kéne venni Nehémiásról? Hisz mi is látjuk, hova jutottunk, nekünk is fáj! Most is ezen szomorkodunk. De talán nem kéne itt megállni, hogy: jaj, de nehéz a helyzet, stb…
    Az én generációm valóban azzal kénytelen szembesülni, amit Sándor írt: kiöregedett gyülekezetek, ahol egyszerűen a jelenlegi állapotok max. 10-15 évet biztosítanak az adott gyülekezeteknek.

    Nem visszafelé mutogatás ez – bár kíváncsi vagyok, mit mondotok -, hanem egy gondolat arra nézve, hogy talán messzebbről, a múltból kell elindulni, viszont a mi generációnknak kell cselekedni.
    Bár nem tudom, más felekezetek képviselői, hogyan látják ezt a képet.

    Ja,és még valami. A mélyreható változás fölülről, a legfelső hivatalos szintről, soha a b.d.s életben nem fog elindulni.

    Válasz
  8. kftb
    kftb says:

    Kedves Barátaim!

    Valóban örökzöld téma az, amiről elindult a diskurzus. És ahogy látom, a kommentek egy kicsit el is csúsztak már a lényeg felé… Hisz ez is csak (persze idézőjelben) egy tünet. Valami komoly rendellenességnek a látható jele.
    Nincs még a hátam mögött évtizedek lelkészi tapasztalata, de a téma felett érzett – leginkább SAAB szavaiból kiérződő – szomorú fájdalom valamiért a kezdetektől bennem is feszül, és örök nyughatatlanságot biztosít :)
    Miért állunk itt, ahol állunk?
    (Én a református leányvállalat irányából nézem a Céget

    Elmondom, én hogyan látom a sokféle betegség tünetet okozó központi problémát.

    A reformátusok bibliaolvasó vezérfonala szerint a napokban kezdtük el olvasni Nehémiás próféta könyvét. Akárhányszor olvasom, mindig megráz, amit az első rész sugall:
    Nehémiás értesül arról, mi a helyzet otthon:
    romokban hever minden.(jé, ez ismerős) :)
    És mi az első, mindent megelőző reakciója? 1.Fáj neki, amit lát és 2. bűnbánatot tart!!!

    Ami ebben a legérdekesebb az az, amit mond imádságában: Vallást teszek Izrael fiainak vétkeiről, melyekkel vétkezTÜNK ellened!
    (Neh 1, 6/b)
    Én úgy látom, Nehémiás olyan valamiért kéri Isten bűnbocsánatát, amit Ő maga el sem követ(het)ett. Hisz ő már a Babiloni fogságban született!!! Mi köze ahhoz, amiért népe (egy része)oda került, ahova jutott? Mégis érzi magán a dolgok súlyát, és azt, hogy innen (bűnbánat) kell elindulni.
    Egy professzorunk mondta nekünk a teológián: amíg az Egyház (református) nem tart kollektív bűnbánatot azért, hogy saját maga állította le az ébredést (békepapok az átkosban, hivatalos stop, kvázi a Lélek megoltása), addig nem lesz itt semmi. Maximum egy-két sziget, ahol valami még működik…

    Lehet, hogy példát kéne venni Nehémiásról? Hisz mi is látjuk, hova jutottunk, nekünk is fáj! Most is ezen szomorkodunk. De talán nem kéne itt megállni, hogy: jaj, de nehéz a helyzet, stb… Lehet bűnbánattal kéne nekünk is kezdeni?
    Az én generációm valóban azzal kénytelen szembesülni, amit Sándor írt: kiöregedett gyülekezetek, ahol a jelenlegi állapotok max. 10-15 évet biztosítanak még az adott gyülekezeteknek.

    Nem visszafelé mutogatás ez – bár kíváncsi vagyok, mit mondotok -, hanem egy gondolat arra nézve, hogy talán messzebbről, a múltból kell elindulni, viszont a mi generációnknak kell a jelenben cselekedni.
    Bár nem tudom, más felekezetek képviselői, hogyan látják a saját helyzetképüket.

    Ja,és még valami. A mélyreható változás fölülről, a legfelső hivatalos szintről, soha a b.d.s életben nem fog elindulni.

    Válasz
    • boresit
      boresit says:

      Remélem lesz még több is :-)
      Semmi baj, nagyon köszönjük, megtisztelő!

      Csak egy gyors gondolatnyi válasz: én a “felülről” való reformációt csak úgy tudom elképzelni, hogy a fejek lecserélődnek. Ahogyan a politikai elitben is legfeljebb akkor lesz gyökeres változás (ha lesz egyáltalán), amikor a rendszerváltozás után születettek alkotják majd a parlamentet, úgy az egyház is (félek) csak akkor fog gyökeresen megújulni, ha a megújult gondolkodással felnőtt és megújult életű emberek lesznek majd vezetői pozíciókban.

      Válasz
  9. gyuri
    gyuri says:

    Kedves testvérek!

    Hát valami ilyesmi feszeng bennem is már egy ideje! Mostanában szinte naponta tudnék sírni a kialakult állapot miatt. Minden időm azzal telik el, hogy füvet nyírok, kapálgatok, adminisztrálok… ami a fentiekben elhangzott!
    Sokszor tűnődök azon, hogy miként kellene változtatni a dolgokon. És látni vélem a megoldást, de úgy érzem kivitelezhetetlen! Miért?
    A megoldás ugye az lenne, hogy megbeszéljük, hogy kinek, mi a dolga, (mert ugye ettől még a gyülekezetet is jobban a magáénak érezhetné az illető) aztán hajrá, de… Nem tudok jó szívvel megkérni olyan embereket ezekre a feladatokra, akikről tudom, hogy nem őszinte szívvel, örömmel végeznék a “szolgálatot”. Számukra ez nagy áldozat és teher lenne csupán! És itt értünk el, talán a kulcskérdéshez!

    Amíg egy ember nincs újjászületve Krisztusban, addig igazán nem is érti, értheti, hogy miért kellene a pásztornak segíteni, betegeket látogatni, öregekkel beszélgetni… (és ha nincs megtérve, miről is szólna az a bizonyos beszélgetés?)

    Mi az tehát, ami marad egy-egy fűnyírás között? Az, hogy imádkozom a gyülekezetért! Hogy legyenek újjászületések, megnyílt, megváltozott életek! Hogy aztán ketten, majd hárman… nyírhassuk a füvet :o) és imádkozhassunk a többiekért. Persze így már megkezdődhetnek a nem csak a lelkipásztor által végzett családlátogatások is!

    De “mitől” térnek meg az emberek?

    Válasz
    • Phral
      Phral says:

      A leírtakból az érződik ki, hogy nem is egy gyülekezetről van szó. Nincsenek újjászületett emberek a gyülekezetben? Akkor az mitől lenne gyülekezet?
      Ha nincsenek újjászületett emberek (a tagok között), akkor vajon mit hallgatnak az igehirdetésben? Miről szólnak z igehirdetések (ha vannak)?
      Ha ezek mind hiányoznak, akkor valóban a lelkipásztor lecserélésén sok múlik, ahogy azt Boresit mondja…

      Válasz
      • GYURI
        GYURI says:

        Kedves PHRAL!

        Köszi, hogy így kapásból lecserélnél… Jól esik…
        Nos a válaszok:
        1. Egy gyülekezetről volt szó!
        2. Tudod sajnos vannak gyülekezetek, ahol nincsenek újjászületett emberek. Sok ilyen van… Mert mondjuk megszokásból, hagyományból, vallásosságból járnak templomba az emberek. Ezért még persze nem mondunk le róluk, mert így Jézus is lemondhatott volna Nikodémusról vagy Saul-Pálról…
        3. Mit hallgatnak az igehirdetésben? Tudod hány lelkipásztor, misszionárius van, aki évekig, évtizedekig hirdeti az igét, imádkozik, sokszor gyötrődik azon, hogy nem jön az ébredés, megtérés… De a szavaidban azt látom, hogy ilyenkor természetesen az igehirdető a hibás, bűnös és a megoldás a lecserélés! Jól értem, ugye?

        Válasz
      • GYURI
        GYURI says:

        No, akkor most egy kicsit nyugodtabban, kipihentebben!

        Nagyon sokat gondolkodom és beszélgetek az Úrral arról, hogy miért nem fogadják el többen az Urat, mondjuk a rám bízott gyülekezetben, de úgy általában is. Ez nem azt jelenti, hogy az említett gyülekezetben nem voltak megtérések, mert voltak, de nyilván mi, Isten országában szolgáló emberek akkor lennénk örvendezők, ha minél több ember megismerhetné az Urat és dönthetne Mellette! Az Ige azt mondja, hogy egy megtérő esetében is angyalok örvendeznek a mennyben és így már érdemes volt megszületnem, mert akkor így volt az én megtérésemnél is (bár ez nem az én érdemem) és így volt akkor is, amikor engem használt az Úr, amikor emberek döntöttek Isten mellett és adták át az életüket Neki (bár ez sem az én érdemem!!!) Mindemellett míg élek, az a célom, hogy embereket vezessek az Úrhoz…
        Nyilván magamban is és elsősorban magamban keresem a hibát… Hol kell még rendeznem az életemet, Istennel való kapcsolatomat, hitéletemet…
        De nem hiszem, hogy ennek úgy kellene működni, hogy ha nem jönnek azonnal a megtérések, akkor lecseréljük a pásztort! Tudom a focicsapatoknál így van, de már ott sem értem… :o) Valahol meg van írva, hogy az Úr azonnal adja a megtéréseket?
        Vagy valahogyan úgy van, hogy az Úr tudja, hogy most kell-e adnia, vagy később, vagy amikor annak “rendelt ideje” van!
        Mondjuk,amikor egy hívő szülő imádkozik a gyermeke megtéréséért (aki már lehet felnőtt is) és nem jön a megtérés…, esetleg hónapok, évek telnek el (és sok ilyen van), akkor le kell cserélni a szülőt, mert esetleg nem elég hívő???
        No mind1! Nem értek ezzel általánosságban egyet! Persze van, amikor ez lehet a megoldás, de minden helyzetet külön-külön meg kell vizsgálni az ige fényében,imádságos szívvel és aztán meghozni az Istentől való döntést!!!

        Úgyhogy kérlek ne vádaskodj, mert nem ismersz, nem voltál a gyülekezetben, nem hallottál igét hirdetni, nem beszélgettél, imádkoztál velem… Ne legyünk könnyelműek a kritikáinkkal, mert ezekkel inkább rombolunk, mint építünk! Én így látom…

        Üdv(össég): gyuri

        Válasz
  10. Phral
    Phral says:

    Kedves Gyuri!

    Eszem ágában sem volt vádaskodni és megkritizálni. Félreértettél…
    A cikkre, Boresit és a te reagálásodhoz szóltam hozzá összességében.

    Azzal nem árul el a Szentírás titkot (én sem), hogy a gyülekezet KIZÁRÓLAG megtért, újjászületett hívők közössége (persze konkoly keveredhet a búza közé, de ez sosem jelenti azt, hogy a konkolyföldet nevezné Isten búzaföldnek).
    Olyan nem létezik a Szentírásban, hogy valaki keresztyén, miközben nem tért még meg, ill. nem született újjá stb. Ez azt hiszem mindnyájunk (bibliaolvasók) számára evidens.
    Amikor egy emberi közösségben viszont ez nem tisztázott, akkor előbb-utóbb mindenki keresztyénnek fogja gondolni magát, aki oda jár (még mindig sokakban él az a téves Római felfogás, hogy az egyháztagság üdvözít). Ennek a tisztázatlan helyzetnek a tisztázására a legelhivatottabb személy nem más, mint a Lelkipásztor. Az ő feladata és kötelessége, hogy ezt (és sok minden mást) tisztázza. Őhelyette ezt sem a Szent Szellem, sem a Szentírás, de még maga Isten sem fogja tisztázni. Mind a Szellem, mind az Írás, mind Isten KIZÁRÓLAG RAJTA (lelkipásztoron) KERESZTÜL teszi ezt (hiszen ezért helyezte oda, hogy képviselője legyen).
    Jézust nagyon sokan hallgatták, de mindig egyértelmű volt, hogy ki a sokaság, és ki a tanítvány (keresztyén). Mind Jézus, mind az apostolok világossá tették, hogy mit jelent keresztyénné válni, és mivel jár az (ApCsel 2,37-40; Lk 14). Vagyis az őket hallgatók számára mindig egyértelmű volt, hogy hová tartoznak jelenlegi állapotukban (az Úrhoz vagy a világhoz).
    Az Úr sem és az apostolok sem mondtak le valóban Saul-Pálról és másokról sem, de ez sosem abban nyilvánult meg, hogy keresztyénnek tartották őket akkor, amikor nem voltak azok. Ellenkezőleg. Elmondták nekik valóságos állapotukat, majd pedig a megoldást is (Saul számára aki azt hitte, hogy Isten KÖVETE, Jézus világossá tette, hogy ÜLDÖZŐJE, de majd MEGMONDJÁK NEKI mit kell cselekedjen. Nikodémusnak, aki Izrael TANÍTÓJA volt, elmagyarázta, hogy TUDATLAN, és ÚJRASZÜLETÉSRE VAN SZÜKSÉGE).
    Nélkülözhetetlen az imádság az Úr előtt. Ugyanakkor helytelen ima kérdést csinálnunk olyan dolgokból, amik már NEM imakérdések, hanem olyan helyzetek, amikor szólnunk és cselekednünk kell.
    A cselekvés helyzeteiben való imádságaink sosem fognak eredménnyel járni, hiszen az adott helyzetben már nem arra van szükség (a cselekvést megelőzően viszont annál inkább)… Hasonlóan, amikor az autónknak beállt a motorja, nem oldja meg a helyzetet az, ha még több üzemanyagot töltünk belé. Ez helyett motorcserére van szüksége.
    Véleményem szerint azért olvasod (olvassuk) az Apcsel29-et és azért beszélsz a nehézségeidről, mert keresed a választ a helyzetedre (nehézségeidre). A válasz néha fáj (mert az Úr megsebez, vagyis felkavar, de be is kötöz, vagyis segít feldolgozni a választ), mivel alapjaiban forgatja fel addigi koncepcióinkat. Ez velem is így történt (és történik) sok helyzetben.
    A “történelmi” egyházban való szolgálat pedig egy nehéz helyzet élő hitű lelkésznek, hiszen hívőként “kell” kezeljen olyan embereket, akik nem azok, és valószínűleg sosem voltak azok.
    Egy ilyen helyzetben három megoldás is elénk tárul:
    1. A lelkész vagy elfogadja ezt a helyzetet, és beletörődik hogy nem tud mit tenni (ekkor viszont állandó lelkiismeret furdalás, majd pedig teljes kiégés fogja gyötörni).
    2. Változást eszközöl (élőhitű emberekké kívánja tenni azokat, akik között szolgál (tisztázza pld. egy sorozat keretében a keresztyénné válás alaplépéseit, alapelveit, mitől válunk keresztyénné, kik a keresztyének, kik nem azok stb. Ebből viszont várhatóan óriási botrány lesz, amit bevállal a lelkiismerete és a rábízottak iránti felelőssége miatt. Akár áthelyezéssel és elbocsátással is járhat…amit mérlegelnie kell: vajon az igazság megér e ennyit?
    3. Akár a 2-es pont következményeként, akár az előtt, eljut arra a pontra, hogy nem akar gyülekezetesdit játszani világi emberekkel, ezért tovább lép egy élőhitű gyülekezetbe…ahol igény van mindarra, amit képvisel.

    Talán a 2. a legetikusabb, pont azért, mert az jár a legnagyobb hit harccal.

    Együtt érzek veled, és kívánom a legjobbakat az építő szándékú kritikámmal.

    Áldásokat és kitartást az Úrtól!

    Válasz
    • GYURI
      GYURI says:

      Kedves PHRAL!

      Azt írod, hogy nem volt szándékodban vádaskodni és én ezt elfogadom, hisz miért írnál valótlant, de ha elolvasod az első hozzászólásodat, akkor neked is látnod kell, hogy az eléggé “vádaskodásszagú”…

      Idézet a leveledből: “Azzal nem árul el a Szentírás titkot (én sem), hogy a gyülekezet KIZÁRÓLAG megtért, újjászületett hívők közössége.” Nem vitázni szeretnék, csak kiegészíteni kicsit ezt a mondatot!
      Két gyülekezet van: LÁTHATÓ és LÁTHATATLAN! Amiről te írsz, az a láthatatlan gyülekezet. Kizárólag újjászületett emberek alkotják, felekezettől függetlenül és KIZÁRÓLAG ISTEN tudja, hogy kik tartoznak bele.
      Viszont vannak látható gyülekezetek városainkban, falvainkban, ahová mennek a pásztorok, jó esetben a célból, hogy egy-egy gyülekezetből minél többén tartozhassanak a LÁTHATATLAN gyülekezetbe, vagyis hogy az emberek megtérjenek!
      Amit leírsz az előző hozzászólásodban, azok jó, építő gondolatok. Engem az első hozzászólásodban leírt szavaid borítottak ki: “Nincsenek újjászületett emberek a gyülekezetben? Akkor az mitől lenne gyülekezet?
      Ha nincsenek újjászületett emberek (a tagok között), akkor vajon mit hallgatnak az igehirdetésben? Miről szólnak z igehirdetések (ha vannak)?
      Ha ezek mind hiányoznak, akkor valóban a lelkipásztor lecserélésén sok múlik, ahogy azt Boresit mondja…”

      Mindegy, nem akarom bizonygatni a dolgaimat, amúgy is mennem kell! Csak talán te voltál az áldozatom, akinek leírhattam a keserűségemet, amiért azt látom sokszor, hogy annyira “hívő, megtért keresztyének” vagyunk, hogy kapásból tudjuk a másik bajának megoldását és mindenkinek mondjuk a “tutifrankómegoldást”, csak éppen a kedvességről, alázatról, együttérzésről, első szeretetről feledkezünk meg!!!

      Áldjon az Úr! Áldott vasárnapot!
      gyuri

      Válasz
      • Phral
        Phral says:

        Kedves Gyuri!

        Amit leírtam a vezető váltásról az ugyanaz volt, mint amit Boresit írt. Az egyház pedig kizárólag a megtértek, kihívottak, szentek stb. közössége. Ezt a Szentírás félreérthetetlenül állítja.
        Az egyházat szétválasztani látható és láthatatlan egyházra pedig nagy hiba. Azok akik a két egyház szemléletet kitalálták anno, azok pont azért tették ezt, hogy megnyugtassák saját közösségükkel kapcsolatban a lelkiismeretüket… Mi ne essünk az ő csapdájukba.
        EGY Egyház van, ami a helyi gyülekezetekből tevődik össze. A Szentírás sehol sem beszél láthatatlan egyházról, hanem csak láthatóról, Krisztus testéről, akik Efézusban, Rómában, Kolosséban stb. vannak.

        Kívánom a legjobbakat! Szolgatársad.

        Válasz
        • Phral
          Phral says:

          Véleményem szerint azért lettél nagyon érzékeny, mert régóta keresed Isten előtt a válaszokat nehézségeidre, bízva abban, hogy egyszer jobb lesz (A halogatott reménység beteggé teszi a szívet Péld 13,12). Istentől várod a megoldást imában stb. amit viszont már rég megadott az Igéjében.
          Érdemes tanulmányozni a gyülivel együtt az újszövetséget a keresztyénné válásról, ami nem beleszületés, hanem felülről való születés által történik. Ugyanígy a megtérést, az üdvözítő hitet stb. sok-sok bibliai történeten keresztül. Lényegében evangélizálni kell őket hétről-hétre.
          A népegyházi környezetben viszont nagyon nehéz lesz képviselned a Szentírás tanítását.
          Ha jól vettem ki, akkor református vagy evangélikus lelkész vagy. Vannak valóban élő hitű ref. és ev. lelkészek, akik hasonló nehézségekkel küzdenek, mint te. Érdemes lenne felvenned a kapcsolatot olyan lelkészekkel, akik hozzád hasonlóan élő hitűek. Refik között ilyen Tatai István (Hatvanból), és még vannak sokan mások.

          Kívánom a legjobbakat!

          Válasz
  11. andriska
    andriska says:

    Valamikori puspokunk kapott egy nevtelen levelet,feljelentes-szeruen,hogy en minden vasarnap a menyoi szoszeken imadkozom a megtereseert.Erre azt valaszoltam:harom gazember van a vilagon:aki nevtelent ir,aki nevtelent elovas,s en,ha nem imadkozom a puspok megtereseert.Nem fejeket kell cserelni tisztelt Boeresit,hanem az ocska embert az ujra,azaz a megterest kikonyorogni.1983 oszen egy oreg hivo neni a gyulekezetunkbol igy imadkozott:koszonom Jezus,hogy a papunk nem iszik,koszonom hogy nem dohanyzik,koszonom,hogy szebben predikal.Arra kerlek meg Jezusom,hogy adj megterest neki.Ezt az imadsagat Oreg-Csaki Iren neni meg marcius vegeig kellett mondja,de nem unta meg,en meg azota is aldom ot is,meg az Imameghallgatoot.Van megtert a nevleges egyhazacskankban,sajnos ez meg mindig nem garancia arra,hogy kozossegunk is legyen eletre-halalra-udvossegre.Sokszor kell cserelje izzadt inget Jezusunk,mig egy magyart,mig egy reformatust,mig egy papot,plane egy puspokot ujjateremt.Remelem az edeanyja nem unja a mosast,vasalast….

    Válasz
    • boresit
      boresit says:

      Részben egyetértek: megtérés nélkül hiába minden okoskodás. Azonban az, hogy valaki megtért, még nem jelenti azt, hogy automatikusan jól fogja végezni a hivatását. “A hitetek mellé ragasszatok tudományt…” – mert sok nagyon komoly hívő embert csinált már teljesen jószándékból ostobaságokat, hittel teljesen tévedett vagy imádkozva, de hozzáértés nélkül dolgozott, és nem lett belőle áldás vagy akkora áldás, amekkora lehetett volna. Én is voltam így, ezért is merem ezt képviselni. A megtérés az alap. De szükség van egy szemléletváltásra a “fejekben” is, mert 50-80-100-200 éves módszerekkel, struktúrákkal, kommunikációval egyszerűen nem tudjuk az örökérvényű üzenetet a 21. század posztkeresztény embereihez eljuttatni. “Csak” arról van szó, hogy lépést kell tartanunk a korunkkal – nem a bűnnel!!! – és alkalmazkodnunk kell a környezetünkhöz – nem a bűnhöz, hanem az emberekhez! Ahogyan Pál apostol tette: a zsinagógában a Tórából idézett, Athénban meg homoszexuális görög költő verssorait, amik jelenleg “igeversek” a Bibliánkban.

      A cikk nem elsősorban a megtérésről szólt, hanem arról, hogy mi a lelkipásztor dolga – és mi nem az, illetve hogy hogyan kellene működnie struktúrálisan egy gyülekezetnek, és hogyan nem.

      Összegezve: hitben, szentségben is növekednünk kell, de a hivatásunkhoz is egyre jobban kell értenünk. Az első lelki-szellemi dolog, a másik bizonyos szempontból “szakmai” jellegű, akármilyen csúnyán is hangzik ez. Isten úgy döntött, hogy velünk együtt dolgozik, és azt áldja meg, amit odaadunk neki. Ha a nagy hitünk mellett kicsi hozzáértésünk, kevés logika van abban, amit csinálunk, akkor csak azt tudja megáldani. És természetesen a nagy hozzáértés soha nem fogja helyettesíteni a Szentlélek munkáját, az imádságainkat, de meg tudja növelni a tetteink hatékonyságát.

      Sok-sok áldást kívánok minden szolgatársnak, aki olvas és írogat itt. Köszönöm, hogy részt vesztek a közösségünkben!

      Válasz
  12. Phral
    Phral says:

    Bennem már csak egy kérdés van. Miként lehet egy megtéretlen ember lelkész? A megtérés tudtommal nem a lelkésszé válás, hanem a keresztyénné válás alaplépése.
    A Biblia a Timóteus és Titus levelekben világosan ír a “hivatásos szolgálattevővé válás” kritériumairól (amik között a megtérés evidencia, hiszen annak már a keresztyénné váláskor kellett megtörténnie).
    Az ócska ember újra cserélődésének pedig szintén az újraszületéskor kellett megtörténnie (ami megint csak a keresztyénné válás egyik első alaplépése).
    Jaj annak a gyülekezetnek, amelyiknek a lelkész megtéréséért kell imádkoznia… Még csak nem is keresztyén, de már lelkész…ki hallott még olyat?
    Nem a lelkésznek kellene imádkoznia a megtérőkért?
    Ez nem olyan, mint amikor a szekeret kötik a ló elé, és nem a lovat a szekér elé?
    De vajon ki iktat be egy megtéretlen embert lelkésznek, pláne püspöknek? Az meg van térve?
    Talán ezért tart itt az egyház, mert ilyen alapvető problémák vannak…az ilyen közösségeken nem a módszerek, hanem az ige tiszta tanítása segít, amiből származik az üdvözítő hit.

    Válasz
    • GYURI
      GYURI says:

      No végre valami, amiben maradéktalanul egyetértünk! :o)
      Sohasem értettem, hogy egy teológián miért nincs olyan része a felvételinek,ahol nem csak a Bibliai ismeretet, énektudást, idegen nyelvismeretet mérik fel, hanem leülnek az emberrel és mondjuk megkérdezik, hogy: Hogyan tért meg, Milyen a kapcsolata Istennel, Miért szeretne lelkipásztor lenni…
      Persze ezeket a válaszokat is meg lehet tanulni… Ismerek számtalan olyan lelkészt,aki (ha a közeg megkívánja) olyan kegyes és kánoáni nyelven beszél, hogy kicsordul az emberek könnye! De hallanák akkor, amikor a pajtások között van…
      Aztán valóban van, amikor a lelkész a teológián vagy a gyülekezetben tér meg, ez hatalmas kegyelem, de mi van azokkal, akik sorra verik szét, élik le, lehetetlenítik el a gyülekezeteket?
      “Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?” Lk 6,39

      Egyetértek azzal is, hogy az ige tiszta tanítása a kulcsmozzanat! Illetve az igehirdető tiszta, élő kapcsolata az Úrral!
      Bizonyára fontos a módszer is, de ez szerintem másodlagos és nem feltétele a megtérésnek,ébredésnek!
      Azt gondolom, sok olyan gyülekezet van, ahol fantasztikus módszereket alkalmaznak, tiszta modern,trendi minden és gyülekezet valóban növekszik, jönnek az emberek, fiatalok…, de csak ideig óráig, aztán széthull az egész, pont azért, mert az egész “csak” felületes megoldás…

      Üdv.: gyuri

      Válasz
  13. andriska
    andriska says:

    Engem gyerekkoromtól meghatározott az Egri csillagok.Aztán megtudtam,hogy Erdélyből nézve Dobó István hazaárúló,s börtönbe is tették.A romániai református egyház tömegnépe nem tűri a papja megtértségét,s ennek a ferdeségnek anyagi és szellemi kihasználója az egész heararhiánk.Románia reformátussága hamarabb magyar-kodó,mint hivő.Miért nem menekűl ki belőle minden megtért?CsaK.Vagy mert missziónak látja a saját népe téritését.De az általános sikertelenség sajnos nem az általános ébredést esdekli ki a Mennyeiektől,hanem még a hitvallóknak tartott felekezetek is befertőződnek az anyagiasság-csakmégnekemjólmenjen ezékiási jövő-koncepciókkal.Hanem a botránkozásod,kedves PHAL,azt sugallja számomra,hogy az egyház olajozottan múködik,ha a páli recepteket fanatikusan betartjuk,s akkor aztán nincs is annyira égetően szükség a krisztusi csodákra.Vagy azt is tervgazdálkodási irényitással akkor engedjük érvényesülni,amikor az be van tervezve,kötelezően életem elejére,keresztség-előttre.teológia-előttre,stb-előttre.Sokkal tübb igazad van,mint hinnéd,de Jézus nem igazol mégse.Mert neki úgy tetszett,hogy egy olyan életutat megjártat téritsen meg,mint engem,akitőlcsak az alkoholizmusból szabadulni vágyóknak nincs hányingere…Ha valami meglepő,az a Jézus szeretet-raktárának a nagysága.

    Válasz
  14. Phral
    Phral says:

    Jézus szeretetének nagysága valóban felfoghatatlan, jómagam is megtapasztaltam…és tapasztalom.
    A Páli recept meg annak a Szentírásnak az útmutatása, ami alkalmas a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített (2Tim 3,16-17). Így pedig valóban, az egyház sokkal olajozottabban működne, ha az efféle “Páli receptek” fényében járna.
    Megdöbbentő, hogy létezik olyan, aki hisz az olyanfajta ébredésben, ami nem az Isten beszédéhez való visszatérésben, és az ahhoz való ragaszkodásban gyökerezik…
    Ha a Krisztusi csodák alatt az ébredést érted, akkor az nem az által történik, hogy Isten hirtelen csak úgy dönt a mennyben, hogy eddig nem adtam, de most meg adom! Az ébredés kulcsai két ezer éve itt vannak NÁLUNK (Ige, Szent Szellem, és mindaz az elkötelezettség, amit ezek kimunkálnak bennünk).
    Ha megnézzük a nagy ébredéseket az egyháztöriben (az Apcseltől kezdve), akkor azok mindig úgy történtek, hogy bizonyos emberek elkezdték komolyan venni (“fanatikusan”) Isten szavát, majd elkezdtek annak fényében élni, járni, és cselekedni.
    Az ébredések azután meg az ilyen “fanatikusan ragaszkodó” embereket követték, mivel a Szellem együtt munkálkodott velük (Lásd. Márk 16,20)!
    Mindemellett meg Jézus azt igazolja az evangéliumokban, hogy először kiválasztotta a tanítványait, másodszor felszólította őket a követésre (megtérés, hit, tanítvánnyá válás stb.), majd jött a kiképzés-felkészítés és kiküldés. Ettől a “recepttől” sosem tért el Jézus.
    A Jelenések gyülekezeteinek vezetőit (angyalát) meg még a mennyből is felszólítja a megtérésre, helyreállásra, az Igéhez való visszatérésre. Úgy tűnik, hogy még a mennyben sem tér el ettől a “fanatikus recepttől”…

    Áldásokat!

    Válasz
  15. andriska
    andriska says:

    ujra igazad van.Ha megnézzük a nagy ébredéseket…mutas nékem ma bizonyos emberekre,akik halálkomolyan veszik Isten szavát.Én is ismertem ilyent három éve halt meg,apám helyett apám lett,volt..az ő tenyerét nem tórte fel a vasvilla nyele,mint az enyémet,s mégis lelkésznek (is)szólitanak,de l3 éve épitem azt az iszákosmentőt,amiben kimulás miatt nem fogok missziózni,a mennországban még lehet esélyed a fejemhez vagdosni tokéletes biblikusságaid,ezekkel nincs módom versenyezni.Nekem azt tanitották az iszákosmentők,hogy hamarabb legyen hatásos a szovegem,aztán dogmatikusan is igazolt.

    Válasz
    • Phral
      Phral says:

      Kedves testvér. Nagyon érzékeny vagy. Semmit nem vagdostam a fejedhez. Beszélgettünk, beszélgetünk az Úrról, és az Ő Ígéjéről, keresve a még nagyobb világosságot közösen. Ezért látogatjuk – többek között – ezt a honlapot is.
      Véleményem szerint mind a múltban, mind a jelenben Isten azokat az embereket használta, ill. használja, akik világosságukkal összhangban komolyan vették, ill. veszik az ő igéjét (pld. Luther, Kálvin, J. Wesley, C. H. Spurgeon, Hudson Taylor, D. L. Moody, Torrey, A. W. Tozer, W. Nee, Billy Graham, Reinhard Bonnke, Rick Warren, Szteló Gábor, Keken András, Ordas Lajos, Túróczy Zoltán, Joó Sándor, Kiss Ferenc, Cseri Kálmán, Pálhegyi Ferenc stb. stb.) felekezeti hátterüktől függetlenül.
      A dogmatikusságról pedig annyit, hogy a hatás önmagában véve sosem igazolja a biblikusságot igei kérdésekben (pld. az amerikai tv evangélisták többsége rendkívül hatásos, de gyakran nem biblikus).
      Még egyszer: akik az apcsel29-et látogatjuk beszélgetünk, együtt gondolkodunk azért, hogy nagyobb világosságra jussunk el. Nem pedig egymás ellen harcolunk.

      Válasz
  16. andriska
    andriska says:

    szennyvizlevezetőárok ásás közben jutott eszembe,hogy az evangelisták a szamárelkötést különösen részletezve irják le.A Virágvasárnap engem jobban inspirál,mint más dátum,de még erről a gazdájának se engedelmeskedő,szilaj nőstényszamárról,vagy kancaszanárról csak egyetlenegy verssorocskát irtam l2 éve,s azóta máig nem dobolt a szivemen az a plussz,hogy Jézusnak mért van szüksége megint egy ilyen minuszra(nevelés,dresszirozás,betörés,konfirmáltság terén).Az engedetlenség példája,a megfékezhetetlen ösztönök halmaza,az állat-tenyésztésből vett példák közül a legismeretlenebb a XX.,XXI.századi teológusok számára-ez az Isten szamara….aztán,meg ez volt megirva,s a prófétai idézetbe mintha az az állat is szelid lenne…. Pedig,amig ki nem derül,hogy Isten Fiának van szüksége reá-m,addig a mindenért lázadó pukkancs vagyok,aki az engedetlenséget nemzeti dicsőségnek tartom,most a nyakamba veszem a csupakisbetüsszeliddávinakfiát,mert általa rólam is beszél az evangélium,mint valaha Karácsony Sándorról is.

    Válasz
  17. andriska
    andriska says:

    I:kb.l4 virágvasárnapról szóló versikét irtam eddig.II:a Márk 11-ben olvasott szamár azért van kikötve,mert nem volt lovaglásra(sem)nevelve.III:s egy ilyen szamarat jövendölt a prófécia is.IV:egy ilyen vagyok mindaddig,amig nem maga Jézusnak van kedve-akarata használni.V:Karácsony Sándor pedig a szinte végeláthatatlan nemzetségtáblázatokban megkereste azt a nevet,amelyikről hallgatnak a lexikonok,s oda beapróbetűzte a sajátját,-állitólag.

    Válasz
  18. gabor
    gabor says:

    Ertsetek meg valamit nincs recept ,csak tervajz,attol eltertunk 7 gyulibol 5 meg kell terjen ..ki ki az O utjara tert ,raadasul a tevtanok korat eljuk ahol ha barkit megkerdezel es nem ismered elegge Isten igazsagait ugy tunik igaza van .A biblia azt mondja vajjon amikor eljovok talalok e hitet… testverem hiszed e meg azt hogy te neki szolgalsz akkor HAGYD AZ URRA A TE UTADAT MAJD O TELJESITI….

    Válasz

Szóljon hozzá Ön is!

Véleménye vagy kérdése van? Beszélgetne velünk?
Írjon bátran, és válaszolunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.