vallásosság KONTRA evangélium
12 tükörszilánk: nézz bele! Téged melyik jellemez?!
{Csak őszintén, másképp úgysincs értelme…}
EGY
A vallásosság azt mondja: ha engedelmes vagyok Istennek, Ő szeret és elfogad. Addig biztonságban vagyok.
Ezzel szemben az élő hit válasza: Isten szeret és elfogad. És mert biztonságban vagyok, tudok engedelmeskedni Istennek, és ezt szívesen is teszem.
KETTŐ
A vallásosság számára kétféle ember létezik: a jó és a rossz ember. A jó, aki elfogadja a hitet, aki „jó hívő” életet él, és a rossz az, aki nem.
Ezzel szemben az evangélium csak egyféle embert ismer: a kegyelemre szoruló bűnös embert, akit nagyon szeret.
HÁROM
A vallásosság szemében sokat számít, hogy milyen családba születsz (hívőbe, és milyen hívőbe…)
Ezzel szemben az élő hit szemében az számít, hogy újonnan születsz-e.
NÉGY
A vallásosság számára az számít, hogy mit teszel. Hogy mennyi a bűnös és mennyi a jó cselekedeted. Ez alapján értékel és ítél.
Ezzel szemben az élő hit fókuszában az áll, amit Jézus tett értünk!
ÖT
A vallásosság azt tanítja, hogy a megszentelődésem mértéke igazolja a hitem mértékét.
Ezzel szemben az evangélium tanítása az, hogy amíg Krisztus igazol bennünket, addig szentek vagyunk. Ez pedig nem a mi tetteinktől függ, hanem az Övétől!
HAT
A vallásosság kapni szeretne valamit Istentől. Áldást, eredményeket, igazolást, lelki dolgokat… Ezzel szemben az élő hit magát Istent keresi, és Őt akarja kapni.
HÉT
A vallásosság a problémákaban, nehézségekben és kudarcokban átkokat és büntetést lát és hirdet.
Ezzel szemben az élő hit ugyanezekben Isten kegyelmének és munkájának egy újabb lehetőségét kutatja.
NYOLC
A vallásosság „rólam” szól: az én hitemről, az én engedelmességemről, az én ajándékaimról vagy az én bűneimről. Jobb esetben. Rosszabban a másokéról…
Ezzel szemben az élő hit fókuszában Jézus Krisztus áll!
KILENC
A vallásosság számára a kulcs az, hogy elég „jó” legyél.
Az evangélium szerint a kulcs, hogy Istennél legyél, úgy, ahogy vagy. Ez az, ami elég! (És pont ez az, ami nem elég a vallásosság számára, mert ennek az ő szemében mindig van feltétele – amit persze ő is határoz meg.)
TÍZ
A vallásosság nem ad igazi megnyugvást, hiszen Isten a saját teljesítményünktől teszi függővé az elfogadását.
Ezzel szemben az evangélium teljes megnyugvást ad, hiszen Krisztus tettén nyugszik, nem a sajátunkén!
TIZENEGY
A vallásosság eszközként tekinti Istent, Jézust, és manapság különösen a Szentlelket.
Az élő hit számára Isten a beteljesülés, és egy valóságos, személyes kapcsolat.
TIZENKETTŐ
A vallásosság a lelki gőg és a bizonytalanság két végpontja között hullámzik,
ezzel szemben az élő hitre mindig a szelíd alázatjellemző.
Naszóval, akkor vannak a vallásos emberek, és az élő hitű emberek.
UPDATE: Németh Krisztián barátom készített egy PREZI-t ebből a postból, engedelmével közreadom itt a linket – fel lehet használni:
http://prezi.com/gkohjocvkosx/
A megtérési versenyt is ide sorolnám.
A vallásos közösségnek fontos, hogy számon tartsa a heti nagy és látványos megtérések számát.
Az élő hitű közösségeknek viszont nem a mennyiség a fontos, de még a minőségben sem tesz különbséget a hirtelen és az elhúzódó megtérés között.
Pontosabban: „nem a mennyiség a legfontosabb”. :)
Mert természetesen fontos, hogy egy közösség növekedjen. De annak nem versenynek kell lennie, amit aztán kirakhatunk az imaház bejárata mellé, hogy „A múlt héten x ember tért meg.”. Ez az egész nem erről szól, nem attól lesz egy közösség keresztényibb, hogy jobb számokat tud felmutatni, mint a három tömbbel odébb levő másik.
És a Timóteus-típusú megtérés éppen olyan fontos, mint a Pál-típusú. Nem lehet egy közösség önző azzal, hogy csak az utóbbit ismeri el „hitelesnek”. :)
A 4. és 5. pont különösen frissítő és feleszméltető volt számomra, köszönöm.