Veszélyes gyülekezet – Sorozatkezdés
Nem vagyok „megmondó ember”. Sem okosabb, sem szentebb másoknál… sőt!!! De még mindig szeretem az egyházat, mert szeretem Krisztust. Nem kritizálni akarok, hanem közös gondolkodásra „ingerelni”. Elindítok egy post-sorozatot – kérlek szóljatok hozzá a felvetett témákhoz, konstruktívan, építően! Ha a végére jutunk, és lesz belőle valami, mert lesz, aki „beszálljon” a projektbe a gondolataival, és persze lesz rá pénzem is, kiadnám egy kiskönyvecskébe a postokat összegyűjtve, a kommentekkel együtt. Az lenne a címe: „A veszélyes egyház”. Önkritikus vizsgálódás lenne ez, nem magán-, hanem „egyházi” szinten – és jópár megoldási ötlet felvetése, amitől talán ki tudnánk törni a saját korlátaink közül, és olyanná válnánk, amilyenné válnunk kell: „veszélyessé”. Ahol történnek a dolgok, ahol változnak a sorsok, ahol van nyoma, kézzelfogható nyoma Isten jelenlétének és munkájának.
A mottó – amit alázattal és nagy tisztelettel, de egyben szerető intéssel a sorozathoz csatolnék: „Akinek nem inge, ne vegye magára! A többiek keressék meg a méretüket!”
1. TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
Szekuralizáció. A keresztény egyház egyik nagy rákfenéje, amely bedarált bennünket.
Csak egy példa.
Ha a gazdasági tendenciákat nézzük, nem túl rózsásak a kilátásaink. Jelenleg a világgazdaság hanyatlik, bár tudom, hogy egyesek már a válság végét „elemzik ki” a történésekből. Tény azonban, ha mindez így folytatódik, egyre több ember kerül anyagi nehézségek közé, elveszítik a munkahelyüket, lakásukat, egzisztenciájukat – és emiatt egyre frusztráltabbak, elkeseredettebbek lesznek. Kiszolgáltatottabbak lesznek – és ez az, amit talán a legnehezebb elviselni. Azonban az evangélium terjedése és az anyagi jólét többnyire fordítottan arányos a világunkban – ki tudja, miért… Vagyis lehetséges, hogy a hitelek beomlása még a végén jót tesz velünk, mert rájövünk, mennyire bizonytalan minden, és ha kapaszkodó kell az élethez, az nem a forintárfolyam vagy a lakásunk lesz, hanem Isten. Ahogyan Agúr mondja a Példabeszédekben: „se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem, Uram!”
Persze annyira rosszul még nem állunk, talán nem is fogunk. De felmerül a kérdés: miben tud és akar segíteni Krisztus népe a bajbajutottakon? Vagy ez nem a mi dolgunk, mert ez nem „szellemi dolog”?
Ez a szekuralizáció lényege – már annak, ami a fejünkben vagy az érzelmeinkben zajlik. A koldusok mellett elmegyünk, de ha valaki összesározza a gyülekezeti szőnyeget, annak vége! (Na jó, most kicsit cinikus voltam.)
Félek, hogy az egyház elveszítette a kapcsolatát a társadalommal, amelyben él, mert egy hamis teológiának köszönhetően „ellenségnek” címkézte azt. Rosszabb esetben gyűlöljük, kevésbé rosszabban csak közömbösen hidegen hagy minket mindaz, ami a világban történik. Legalábbis nem kapcsoljuk össze mindazt a „hívő felünkkel”.
Nemrég olvastam, hogy egy 100 országra kiterjedő felmérés szerint a magyarok a művészeti, környezetvédelmi dolgokban, a karitatív munkában, a sportolásban a nagyon gyengén szerepelnek. Van, amelyik területen ezek közül az utolsó 10-ben szerepelünk! Nem érdekel már bennünket semmi – és ez alól a keresztények sem meggyőző kivételek! Pedig ezek a területek mind-mind SZOLGÁLATI ÉS MISSZIÓS TERÜLETEK IS EGYBEN! A konditeremben vagy a focicsapatban, egy színjátszókörben vagy egy környezetvédelmi akció keretében megrendezett nagy városi szemétszedő kampányban vajon nem lenne ezerszer több lehetőségünk evangélizálni, mint a gyülekezeti termünkben, vagy az utcán állva, a rohanó embereket traktálva a traktátusainkkal?!
Én hiszem, hogy a veszélyes gyülekezet benne él a társadalomban, és nagyon érzékeny az ilyen típusú változásokra. Ettől veszélyes – mert eléri az embereket, amikor krízisbe kerülnek, és kész nekik segíteni, amikor másra nem számíthatnak. Mert velük együtt nevet és sír, dolgozik és szórakozik.
Régen, a középkorban a templomépületek menedékek voltak, amikor jött az ellenség – a „civilek” ide húzódtak, hátha a vastag falak (és Isten) megvédi majd őket. Ma nem nyilakkal harcolnak ellenünk, nem a tatár rohan le – hanem a gazdasági válság, a válás, a drog… A veszélyes egyház falai ma is erősek, hogy megtartsák azokat, akik oda menekülnek. Mert ezt a falat ma emberek alkotják – a kötőanyaga pedig Isten szeretete és ereje.
Az igazán komoly kérdés: kinyitjuk-e az ajtót, és csinálunk-e a templomunkból közkórházat, menekült-tábort, munkanélküli segélyközpontot, használtruha-raktárat – vagy inkább őrizzük a „műkincsineket”, a tiszta szőnyeget, és elég, ha csak a bennfentesek koptatják a padjainkat… Lesz-e a gyülekezetünk szórakozóhely, vagy aki szórakozni akar, menjen a kocsmába, diszkóba, éjszakai klubokba?!
A mai nyugati egyház sokszor talán csak missziós utakat és projekteket szervez távoli szegény vidékekre – mert néhány nap vagy hét „látogató-szolgálat” bőven elég a nyomorból, betegekből, a fizikai munkából… de otthon, állandóan ki akarja ezt csinálni?! Inkább támogatunk havi x ezer forinttal egy afrikai vagy ázsiai árvát, mintsem lemenjünk a saját városunk nyomortelepére, vagy csak egy „ismerős” hajléktalan etetését vállalnánk el a térről. (Persze nincs is „ismerős” hajléktalan, mert azokat nem ismerjük…) Mikor vesszük észre, hogy éhezés, nyomor, szükség nem csak Afrikában van!
És egy másik szempont: sok angol gyülekezet „temploma” egyben a helyi művelődési központ is. Sporttelepeik vannak, konditermük – nem csak a hívőknek, a gyülekezet tagjainak – hanem mindenkinek! Hogy a „templom” olyan hely lehessen, ahol az emberek jól érzik magukat, ahová szabad bejárásuk van, ahol nem csak egyetlen dolgot lehet csinálni egyetlen feltételrendszeren keresztül. És a „hit” nem a különböző programokba bújtatott istentiszteleteket jelenti, nem azokon keresztül „működik” (aerobic keresztény popzenére, vagy focimeccs a szünetben félórás prédikációval), hanem a SZEMÉLYES KAPCSOLATOKON keresztül!
A lényeg: a „világ” csak abból az egy szempontból érdekel minket, hogy „meg kell térnie”. Amíg ezt nem akarja, addig nem is érdekel bennünket. „Mehet a pokolba!” A „világi emberek” csak akkor lendítenek ki minket rezignált szellemi közönyünkből (esetleg megvetésünkből), ha meg akarnak térni. Akkor hirtelen észrevesszük őket! Lakótelepeken sokszor nem ismerjük a szomszédainkat sem, nem köszönünk azoknak, akikkel egy házban lakunk – bezzeg, ha egyszer eljönne a gyülekezetbe! Onnantól kezdve a szemetet is levinnénk helyette!!!
De nem fordítva kellene ennek működnie?!
Akkor lehet, hogy többen lennénk…
A veszélyes egyház attól veszélyes, hogy veszélyt hordoz – félelmet kelt, tiszteletet ébreszt, mert valami hatalmas, erős és győztes ismerhető fel benne és általa. „Az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal, de mások közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni. A nép azonban magasztalta őket.” (ApCsel 5,12-13)
Félek, hogy mi nem sok veszélyt jelentünk a környezetünk számára. Senki nem esik hasra tőlünk – pedig Krisztust képviseljük és ábrázoljuk ki ebben a világban, és EGYEDÜL MI csináljuk ezt! Az egyház, Krisztus egyháza.
De hol van az erő, a hatalom, a jelek, a társadalmi „súly” – vagy egyáltalán a jelenlét?!
Bezártuk.
A négy fal közé, a tradíciók közé, az istentiszteleti liturgiába, a szentbeszédekbe, a gyülekezeti tagságba, a saját újszövetségi törvényeink és kereteink közé. Amikből csak az emberek maradnak ki. Mármint a „világiak”.
(Kicsit eklektikusnak sikeredett az első post, bocsánat érte. Szétszórt vagyok, elkalandoznak a gondolataim… ez látszik. De remélem, a lényeg átjön azért.)
A világ ami megváltozott és az egyház nem változott vele.Nem negatív értelemben értem.
Az első lemaradás amit hiányolok hogy nincsenek keresztény játékok. Sok sárkányos misztikus démoni játékok vannak de nincs keresztény számítógépes játékok.Vajon miért?Pedig biztos van elég keresztény magas végzettségű e téren.
A második lemaradás amit hiányolok nem születnek mai filmek példázatok evangélizáció témakörébe amit interneten is lehetne továbbítani bárkinek.Nem törtünk be a virtuális világba?Miért mi az akadálya?
A harmadik az hogy sokan a bibliát mesekönyvnek tartják amire nem lehet az életet alapozni.Nem olyan téma amit érdemes a hétköznapi életünkbe beépíteni.Mert cikis a blogokban erről írni.Ha a keresztények egymás között nem természetes róla beszélni hogy hiszi el akinek mondjuk hogy az életünk értelme Jézus.
vias:
Játékokban valóban van elmaradás, de az is tény, hogy nehéz témát találni rá. Történelmi játékban nem lenne túl jól marketingelhető mondjuk a keresztes háborúk, az inkvizíció, vagy a dél-amerikai magaskultúrák letarolása – pedig mind a kereszténység nevében ment. Maximum marad a kódexmásolók kalandos életét bemutató, vagy valami hasonló. A protestáns inkvizíció rövid, de annál tüzesebb történetét se szívesen látnám egy ilyen játékban. Vagy a reformáció-ellenreformáció eseményeit. Nehéz lenne kimagyarázni. Jelenben, vagy jövőben játszódó viszont van, a Left Behind könyvek és filmek nyomán. De erre térjünk vissza a következő kategóriában.
Filmek:
A keresztény mondanivalót direktebben közlő műfajban vannak a minőségi skála teljes palettáján, a nagyon szörnyűtől, a nézhetőn, az egész nézhetőn, és a jón át a nagyon jóig.
Nagyon jó: The Visitation és a többi Frank Peretti és Ted Dekker thriller/horror(!) film, valamint az Almighty filmek is.
Jó: A Narnia filmek.
Egész nézhető: Omega Code 1 & 2.
Nézhető: Az összes Left Behind film.
Szörnyű és nagyon szörnyű: A fentiek low-budget klónjai, úgy mint Countdown Jerusalem, The Moment After és hasonlók, illetve pár low-budget saját „műalkotás”.
Más kategóriát képeznek a konkrétan a Biblia történeteit feldolgozó filmek, bár ott is van a nagyon emészthetőtől az evangelical cukormázzal leöntöttig mindeféle. Köztük több, a filmkészítés „hőskorszakából” (1970-es évek) származó klasszikus is.
Aztán vannak a kereszténység későbbi történelmének alakjait bemutató filmek, szintén régi klasszikusokkal és friss mesterművekkel, például a 2003-as Luther film Joseph Fiennes és Peter Ustinov főszereplésével nagyon-nagyon jó! Mostanában készül egy film Wesley életéről is, elég jó szereposztással. Kíváncsi leszek rá.
A probléma egyik része, hogy pár kivétellel nagyon a keresztény közönségnek készülnek, főképp az amerikai értelemben vett evangelical vonalnak. Az meg sokaknak megfekszi a gyomrát.
*Kieg: 1950-1970-es évek akart lenni. :)
Kipattant (a nem túl kipihent) agyacskámból egy keresztény játékötlet: stratégiai játék, amelyben embereket kell megnyerni, városokat elfoglalni az evangéliummal. Ehhez pénzt kell szerezni, a gyülitagokat kell képezni, jó missziós „stratégiai helyeket” elfoglalni az ellenségtől, még csatajelenetek is lehetnének benne, amolyan szellemi harc szimbólikus kiábrázolásaként :-) :-)
Na mit szóltok?!
:-)
A Left Behind alapján készült játék eléggé hasonló. Kicsit amolyan Starcraft/Warcraft jellegű. A te ötletedhez képest annyi eltéréssel, hogy vannak benne a sötétség erői, akik magukkal akarnak mindenkit vinni. vagy valami ilyesmi.
Kicsit sajnos elcsépeltre sikeredett a dolog. Meg sok olyan sztereotípiával, ami lelki gyomorrontást okozhat az egyszeri világinak, vagy kezdő, esetleg nem full-evangelical hívőnek.
Nekem a bemutatója nem jött be. :]
hehe, én csak viccnek szántam, amit írtam :-)
De ezek után megnézem ezt a játékot, már csak azért is! :-)
Akkor még szerencse, hogy cinikus szmájlit tettem. :D
Wikipedia szócikke itt van: http://en.wikipedia.org/wiki/Left_Behind:_Eternal_Forces
Mikor a játékokról írtam nem a lehetetlen témákra gondoltam.
pl. útvesztő rengeteg példázatos ige van amit be lehetne építeni.
különböző konfliktusokba kerülsz melyik lélek gyümölcsével juthatsz tovább.építsd fel a Templomot a próféciák alapján.
Valójában sohase vetekszenek a profi játékokkal de nem is ez a cél.
A filmekre nem profi filmekre gondoltam rengeteg mobil és web kamera van csak kéne egy keresztény mobil filmes fesztivál mert minden téma adott ami építő és jó.
Manapság ha tetszik ha nem nem igazán vonzó egy zsíros kenyeres evangélizáció régen elégvolt egy fúvós zenekar mikor a falúba csak egy két tévé volt kb hatvan éve.
Ma a legtöbb információ az interneten árad.Nem hollywoodi rendezők rendezik a tartalmat nem cenzúrázzák (még) csak jelen kell lenni mindenhol ahol lehet.
Sziasztok!
Először is nagyon örülök ennek a cikknek, meg az egész honlapnak. Teljesen egyet értek azzal amit képvisel. A cikket olvasva az ötlött fel bennem, hogy sok helyen ahol ténylegesen, kulturális szempontból évekkel (évtizedekkel-évszázadokkal) lemaradt gyülekezetek vannak, az alapvető probléma magával a hittel van. Sajnos ezt személyesen tapasztaltam. Hiányzik az alap, az hogy Istennel személyes, erős, bizalmas kapcsolatban éljen az ember (nem úgy értem hogy a tagok vagy vezetők nem megtért emberek, a hit minőségére utalok), úgy gondolom csak az képes bármilyen aktív és konstruktív hitéletet élni akinél ez rendben van. Márpedig sok helyen már ez hiányzik ahhoz hogy olyan gyülekezetté váljanak ami veszélyes. Félünk megtenni a lépéseket, félünk változtatni, félünk beismerni a problémákat, mert valami hiányzik az életünkből. Ha ez rendben lenne, akkor előbb utóbb úgy gondolom a hívők meg tudnák és meg is akarnák keresni a csatornákat, az emberekhez. Gyengék a közösségek, ahol összetartó és egymást segítő, építő gyülekezetek vannak, én úgy láttam eddig, ott igenis nyitnak a valós élethelyzetek felé, ott létrejönnek olyan dolgok amiket a cikkben írtál.(mármint a pozitív dolgok :D)
Meg olvasva a postokat, nagyon megtettszett hogy felhoztátok a számítógépes játékot. Szerintem is lenne létjogosultsága, egy ilyen dolognak. Jó játékkal is meg lehetne fogni sok fiatalt. (Sőt akár befektetés is lehetne bizonyos gyülekezeteknek) Én sokat gondolkoztam már ezen, mert régen nagy álmom volt h programozó leszek, ami nem úgy alakult, de az ötletek megmaradtak. Szerintem lehetne igenis nagyon komoly élvonalbeli -keresztyén- játékokat csinálni. Sok konkrét ötletem van ilyenre, de leginkább szerepjátékokat lehetne gyártani, teljesen olyan módon ahogy a mai legsikeresebb szerepjátékokat, egyedül a történeteket kéne kicsit átírni, olyan módon hogy valós élet beli helyzetket teremtsenek (elég ha csak morális szempontból valós..). Ahol a döntés a játék világában valós következménnyel jár, aminek hatására a karaktered élete merőben más irányokba vihet el, meg lehetne mutatni hogy az élet nem egészen olyan mint ahogy a média lefesti. És be lehetne mutatni a karaktered útkeresését az életben, a gondolatait,annak következményeit, úgy hogy a játék felkínálja a keresztyén hit felé vezető igazságok felfedezésének a lehetőségét, és opcionálisan a hitre jutást, valahogy a játék végére, közben akármilyen kalandos fantasy scifi történetet be lehetne iktatni, ha ezek az elemek megjelennek benne szerintem hatással lehetne és elgondolkodtatna embereket. Az egyedül a baj hogy a játékokat is úgy csinálják mint a filmeket, gazdag producerek pénzelik a projekteket, menedszerek mondják meg piackutatás alapján hogy mi legyen benne és milyen legyen. Egy-egy igazán komoly játék elkészítése dollármilliókba kerül és 50-150 ember dolgozik rajtuk 2-3 éven át, a fejlesztők pedig nem tudják saját zsebből kifizetni ezeket, legalábbis nagyon sokszor, és nem a kezdők. Tehát ha komoly játékot akarsz csinálni, komoly összegekkel kell bírnod ha meg akarod mondani milyen legyen a tartalma. :S Szerintem elsősorban ezért nincsenk keresztyén játékok. Persze alacsonyabb kategóriában lehetnének, de mégse :S
Kituno iras! Nagyon tetszik! Kivancsian fogom olvasni a tobbit is!
Wow most találtam rá erre az oldalra, de nagyon tetszik már :D
Ez az írás is erősen gondolatébresztő, de a kommenteken belül a videójátékokhoz/filmekhez szeretnék szólni, ugyanis én még aktívan játszom elég sok játékkal és mindig is érdekelt, hogy a keresztények miért nem állnak elő olyan színvonalú játékokkal, mint egyes nagy cégek.
És ahogy elnéztem mindig két akadály volt: pénz, vagy rossz megközelítés (ez inkább az én véleményem, de mindjárt elmagyarázom).
Vias írta, hogy nem vetekszenek a profi játékokkal a keresztény játékok, de nem is kell. Én szerintem ez kicsit beletörődő megközelítés, mert ezzel azt mondhatnánk, hogy Isten nem tudja összehozni a dolgot..ami ugye nem igaz, csak emberek kellenek hozzá.
Másik, hogy a témák amiket ezek a játékok feldolgoznak nem igazán kompatibilisek a világiakkal. A minőségükről már nem beszélek mert az egy teljesen másik probléma :D. De az olyan témák mint például utolsó időkben lopakodni vagy ugye ez a Left Behindos RTS bizony le lettek húzva a világi kritikusok által. És nem csak azért mert maga a játék nem volt jó, hanem mert maga a téma nem vonzza az egyszerű játékost…őszintén szólva engem se túlzottan. Az olyan példázatos játékok pedig már nagy mennyiségben léteznek már egész a régi játékkonzolok óta, de főleg 4-5 éves korúaknak…a nagyokat nem is nagyon kötnék le.
És ha szolgálni is akarunk, evangelizálni egy játékkal, akkor annak el kell jutnia minél több emberhez…nem pedig minél több gyülekezeti taghoz. Viszont ehhez az kell, hogy a világi kritikusok is elismerjék a játékot.
Nevezhetjük ezt a világnak való megfelelésnek, de szerintem nem az.
Mondok egy példát egy olyan játékra ami úgymond engem is érdekelne:
God of War stílusban mászkálós RPG, amiben egy papot alakítunk, akit kiválaszt Isten hogy démonokat és szellemiségeket űzzön ki az emberekből/gyülekezetekből. És ez csak egy nagyon alap ötlet. De e köré az ötlet köré hihetetlenül sok mindent fel lehet építeni. És egy jó kivitelezéssel tökéletesen megfelelne egy világi elvárásainak is. Persze ez agy nagyobb költségvetésű dolog. De manapság már akár egy egyszerű ugrálós játékkal is sok embert meg lehet fogni, ha elég kreatív és innovatív. Nincs igazi akadály ami a keresztények útjába állna, hogy jó minőségű játékokat kreáljanak…és ezért nem szabad azt mondanunk, gondolnunk, hogy egy keresztény játék/film nem vetekedhet a nagyokkal…mert valójában muszáj neki, ha el akarjuk juttatni az emberekhez.
Bocsánat ha túl sokat írtam, csak ez egy nagyon szívemen levő téma *pirul* :D
Na és YO testvér már előttem leírta a mondandóm felét :D…sőt még a programozós álom is stimmelt :D
Egy elsározódott emberke számára egy tiszta szvetter inkáb fertőző,mint a Heidelbergi Káténk,amióta odaadtam a szomszédfalu juhászának,azóta az ő szemében pünkösdista vagyok…nem is rossz tiszta új név,ugye?! Aztán egy dülöngélő azzal állit meg,hogy ő többet nem akar az én szektámhoz tartozni…Látszik is rajta,-de Jézus tudtommal várja őt is az Övébe.Igazatok lehet,hogy e gépen aligha lehet még romantikázni a bicikli-falu-evangelizációkon,de nekem ahhoz egyenesen honvágyam van.(maradt)
A cikk nagyon találó, sajnos én magam is rendkívül sok példát láthattam otthon a világtól elszigetelődő, sőt azt megvető keresztényekre. Pedig Jézus is állandóan a bűnösök között volt, tanította, meghallgatta, segítette, megmentette őket.
A számítógépes játékokkal kapcsolatban csak annyit, hogy szerintem ez elég passzív dolog és nekünk keresztényeknek inkább aktívnak kellene lennünk.
Most olyan gyülibe járok angliában, ahol rendkívül sok fiatalos és mai program van. Pl: hétfő esténként van köredzés lányoknak evangelizáció nélkül, viszont folyamatosan ugyanabban az időpontban van Alfa kurzus is. Képzeljétek el, amint belép valaki a templomba, ahol finom illatok keringenek, amint ő éppen tornázni jött. Szinte mindenki rákérdez, mi az a másik program …
Aztán elindítottak egy újabb 8 hetes kurzust csak nőknek, minden gyulekezeti tag hozzon egy nem keresztény barátnőjét, szomszédját, stb. és különböző „kényeztető” dolgokat csinálunk (kézmasszázs stb.), közben sütievés, beszélgetés, majd a végén egy rövid beszéd a lelkésznő részéről. Már a következő kurzus is betelt!
Nemrég voltam egy vezetői megbeszélésen, ahol itt is sokan észrevették, hogy leginkább keresztény barátaik vannak, így azt tartják elsődleges feladataiknak, hogy nem keresztény barátokat is szerezzenek, hogy minél több embert elhívhassanak templomba.
És a gyülekezet folyamatosan növekszik!
Melyik ez a gyülekezet? Ha nem titok, hadd tanuljak tőletek is! :-)
Szia,
Elkudtem emailben is neked a honlapot par plussz kommentel, de ide is felrakom, a honlap nem a legtokeletesebb, es talan nincs is fent minden programunk:
http://www.centralbaptistchelmsford.org/#panel-1
Nagyon tetszik, hogy osszegyujtottek az oldalukon kulonbozo igeverseket a keresoknek:
http://www.centralbaptistchelmsford.org/resources/im-feeling/
Ha jol tudom foglalkoznak sulyos depressziosokkal is, hetente ket csoport is van, probaltam bekerulni, de nem engedtek :-))) Pedig jo lenne meglatni, hogyan foglalkoznak veluk, de mivel orvosi beutaloval lehet csak bekerulni, na meg gondolom titoktartasi kotelezettseg is mukodhet.
Ferfiaknak is vannak programok, pl elmennek egyutt meccset nezni es kozben beszelgetni, egy ilyen programnal jobban eltudom kepzelni, hogy egy vilagi jobban bekapcsolodjon, integralodjon.
Vasarnap ket Istentisztelet is van, es altalaban ugy csinaljak, hogy a csaladok nem adjak le a gyerekeket gyerekistentiszteletre, hanem kozos dicsoites van, majd a predikacio elott a gyerekek a gyulekezeti munkasokkal egyutt kivonulnak.
Egy honapban egyszer pedig az esti Istentisztelet un. Cafe Church, amikor is egyutt gondolkozunk. Szo szerint. Pl: legutobb: Marrige is not a fairytale cimmel, Kate es Will eskuvojenek kapcsan azon gondolkodtunk egyutt, hogyan is allnak az emberek a hazassaghoz, egyutteleshez, mi a tendencia, milyen okok allnak ezek hattereben, hogyan beszelgessunk errol kollegakkal, nem hivo baratainkkal stb. Mindezt a kiralyi eskuvon elhangzott bibliai resz alapjan.
Persze egyik gyulekezet sem tokeletes, de szeretnem ha megtanulnak meglatni a jot, egymasban, mas gyulekezetekben es ha latunk valami jot, akkor ne szegyeljunk tanulni egymastol.
Ja! Es nagyon tetszik a vision:
Passionate for God [Worship]
Passionate for one another [Pastoral Care]
Passionate for others [Evangelism]
Passionate to grow in the faith [Nurture]
Passionate to serve Jesus [Service]
Én pusztán egy (jól kidolgozott) asztali társasjátékot készítettem egy cserkészcsapat közreműködésével. Az apostoli idők után az evangéliummal kell meghódítani Európát. Bibliai szövegek kiegészítése alapján kapunk lóvét, abból bevásároljuk a megtervezett útra az útravalót. Van benne kereskedelem, utazás, kalózok, rablók, vihar, hajózás, süllyedés, tolvajok, gyüli támogatás… szerintem izgalmas lett. Éveken át teszteltük – (először terepen, később asztali társaként), mire arra gondoltam, miért ne kérdezném meg a Parakletoszt, mit gondolnak róla. Még el is jöttek érte, náluk volt az egyik példány fél évet.
Válaszuk: Nagyon tetszik, nagyon jó, de: Nem ez lesz az első játék, ami azért kiadhatatlan, mert túl nagyszabású, szó szerint: „Magyarországon ehhez kevés a fizetőképes keresztény értelmiségi”. Db-onként több mint 10 000 Ft lenne. Komoly szponzor nélkül nem megy, de akkor sem biztos hogy bejönne az ára. Csak kisebb, olcsóbb, egyszerűbb játékokkal lehet nálunk labdába rúgni. Külföldön pedig: keletre még rosszabb a helyzet, a nyugati piacra meg nem lehet betörni, mert nekik „mindenük meg van”. Ha pedig nincs, akkor se kell keletről semmi. Visszahozták a játékot.
Lehet, hogy ez egy kedves lepattintós duma volt csak. Az se bánt. Itthon néha jót játszunk vele. De a válasz azért elgondolkodtató. Vajon ki finanszírozná, és valóban bejönne az ára egy milliókba kerülő virtuális játéknak?
Egyébként a játéktémától függetlenül is találó az oldal témája. Erről annyit tudnék írni, hogy nem inkább nem mondok többet, csak kettőt: 1x a szószékról lejőve fennhangon földalatti mozgalomvezetőnek bélyegzett a prédikátorunk, mert nem kérdezte meg, miért vagyok a pincében istentisztelet helyett: Egy keményen rokkerkülsejű srác konkrét kérdéseket akart feltenni a hitemmel kapcsolatban. Zavarta a gyülifeeling, kint rossz idő volt, maradt a pince. Különben már nem először volt ilyen. De most a lelkészünk kitört, hogy én a Sátánt szolgálom, mert ilyen alakokkal bujkálok a pincében istentisztelet alatt, s ezzel rossz példát mutatok. Mondhattam én, hogy a srác ekkor jött, nem akart várni, azt mondta elmegy inkább, nem akar zavarni, ha nem érek rá… A lelkészt elhelyezték, a srác megkeresztelkedett, teológián tanul.
Pár hete egy másik – nyugalmazott lelkész jelentette ki a szószékről (volt pár megelőző beszélgetésünk – pontosabban kedvesen kritizált), hogy az ilyen rendetlenek (én és családom) nem kerülhetnek Isten országába, mert játszóházat csinálunk a szent helyekből – Az imaház kertjében a nagyobb gyerekeim egy kisebb fán csücsülve hallgatták a bibliai történeteket. Kérdeztem, válaszoltak, kérdeztek, válaszoltam, majd játszottunk. De hát ez így neki rendetlen, mert nem bent csücsültünk a szervezett(len) gyerektanulmányon, ahol a kallódó gyerekek mellett a felelősök a fűnyírásról beszélgettek. Korábban én voltam a gyerektanulmány vezető (is), de többeknek nem tettszett, hogy vidámkodok és játszok a gyerekeikkel. Az sem értékelték, mikor mind a 7 kisgyerekkel én foglalkoztam csendben az istentiszteleten. Mert emellett túl sokat játszok velük, azt meg nem szabad a szent napon. Szerintük. Jópárszor átolvastam a Bibliát, de még mindig nem értem, mire gondolnak. És másoknak is van ilyen beütése a gyüliben. És sem bizottsági tagként, sem más rakás titulusban, 9 év alatt (!) nem tudtam változást elérni. Már nem is akarok. Arra jöttem rá, hogy többet érnek a szomszédaim, a barátaim, és inkább magamhoz hívom őket vendégségbe, mint gyülekezetbe. Kb. egy éve minden tisztségemről lemondtam a gyüliben. Ritkábban járok. Azóta van akiknek hitehagyó mumus vagyok, mások meg imádkoznak értem, el ne vesszek (a gyülekezetből?!).
És sorolhatnám még.
Nem akarok tőlük elszakadni, mert a tagokkal alapvetően jó kapcsolatom van, és hitelveinkben egyezünk. De az a konzervált rendszer, amit magunkra erőltetünk, és jónak mondunk, nekem nem megy. Nekik se jó, csak nem hiszik el. De már nem győzködöm őket. Inkább élem az életem. Kevesebbet velük, többet a „világiakkal”. :)
Hogy alakult a sorsod? Merre vagy, hogyan élsz közösségben. gyere el egyszer és beszélgessünk a Házi gyülekezetről. Boldogok vagyunk ebben a módiban.
Gyuri